Pszichologiailag mi okozhat gátlásokat kisgyerekben? Pl nem mer csúszdázni
Környezetemben amiket látok, ill oviban pl gyereknapon, szinte minden gyerek jofornán ész nélkül veti le magát az ugrálovárban magas falrol, vagy szinte egymással versenyezve csúszdáznak, trambulinon még a fenekükre is huppannak direkt, uszodai medencébe fejeseket ugrálnak, sikítozva nevetnek, ellenben gyermekem pl felmászik a hatalmas csúszdára és közli hogy szerinte tul meredek és nem csuszik le, trambulinon kicsiket ugrál, de az olyanon is amin van biztonsági mellény is, illetve imád lovagolni(rendezvényeken) mégis mindig első felülés előtt mérlegel és vonakodva ül fel.
Most nem olyan vàlaszokra lennék kivancsi hogy biztos ilyen tipus, hanem más szemszögből megközelitve mi okozhat ilyen tartást, gátlásokat benne? Balesete nem volt soha ami sokkolta volna
Esetleg nincs önbizalma?vagy nem bizik bennem, nem hisz nekem amikor mondom pl nyugodtan csussz le, elkaplak?




















Az én fiam is ilyen. Mindent később csinált, nem igazán ügyes a mozgása, ebből kifolyólag nem is szereti kipróbálni a dolgokat, mert az neki nem megy, és így nem is ügyesedik.
Viszont idővel rászánja magát, mert a többiek is csúszdáznak, rájön, hogy nem olyan rossz az. Neki mindenhez idő kell. A hintát nem szeeti, a csúszdát is mostanában fedezte fel, de a zártban nem mer csúszni. Biciklizni viszont ügyesen tud, szóval ez nem egyensúly probléma.
Én nem erőltetem, majd kipróbálja, ha úgy érzi. Ha életében nem csúszik le a csúszdán, akkor sem történik semmi. Picit ösztönzöm, hogy ha látom, hogy szeretne valamit, akkor segítek neki kipróbálni. Pl együtt csúszunk le, hogy lássa, nem gyors.





#11!
Te vmi hatalmas szakértő lehetsz,hogy egy mondatból diagnosztizàlsz! :D





Pont ugyanannyira szakértő a 11-es, mint akik kijelentik, hogy biztos, nincs mögötte semmi, csak ilyen a gyerek.
Valóban utalhat vesztibuláris zavarra, ha valamelyik gyerek fél vagy utál hintázni.
Itt egy butított cikk róla:





#16.
És nem gondolod,ha a gyereknek valami gondja van ,az netàn màsban is megnyilvánul nemcsak,abban,hogy nem kedveli a hintàt?!
Gondolom Te az a típus vagy,aki Dévénytől TSMTig,babamasszàzstól babaangolig szétfejleszteted a gyerekedet,addig sem kell neked foglalkozni vele.Ha valamit nem "időben" csinàl,vagy valamit nem csinàl egyàltalàn,vagy nem olyan,mint a többi ,akkor szaladjunk vele,nehogy kilógjon a sorból!Mert az gàààz!Ha nem ilyen vagy,akkor bocs,tekintsd tàrgytalannak...










A gyerekem (éppúgy, mint a kérdezőé) jár óvodába.
Emellett a védőnőhöz elvisszük, amikor státuszvizsgálatnak ideje van. Emellett még a feleségem olvasgat szakkönyveket is, hogy mennyi idős korban mit kell tudnia a gyereknek, meg milyen játékkal lehet ezt-azt fejleszteni. Valamennyire ezeket csinálja is, ha valami kérdése van, fölteszi a védőnőnek (amire rendre az a válasz, hogy minden rendben a gyerekünkkel).
Én azt gondolom, ennyi elég is. Nem kell mániákusan sem fejleszteni a gyereket, sem aggódni érte. Szeretni kell őt, elfogadni, mesélni neki, játszani vele, élményekhez juttatni, de hagyni azt is, hogy egyedül játsszon...
Mint az élet más területein, itt is az arany középutat kell megtalálni a nemtörődöm és a túlaggódó szülői magatartás között.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!