Hagy nyomot a kisgyerekben a, gyakori, hiszti es kiabalas?

Szia! Szerintem maga a „hiszti” nem hagy nyomot egy kisgyerekben, bár nyilván e téren fontos az is, mennyi idős gyerekről beszélünk. Egy 2-3 évesnek fontos fejlődési lépés az „akarás tanulása”, annak felfedezése, hogy ő más, különálló személy a többiektől, akinek vannak vágyai, és annak megtanulása, hogy azok a vágyak időnként ütköznek a „külvilág vágyaival”. Azt is megtanulja közben, hogyan lehet kezelni az emiatti elkeseredést, hogyan lehet az emberekkel kommunikálni, stb.

Másrészt én azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nagyon könnyen lendülnek át egyik hangulatból a másikba. Míg engem jól felidegeltek, hogy már remegtem dühömben, és fél órámba telt, mire lenyugodtam, ők a következő pillanatban már vidámat ténykedtek tovább.

Ami nyomot hagy szerintem, az az anya-gyerek kapcsolat általános mivolta. Az, hogy egy anya időnként kiabál, nem a világ vége, sőt, sokkal jobb, ha „kijön” a feszültség, mintha magában puffog, ne adj' isten „genyózik” a gyerekkel, mert felidegesítette.

(Mondom ezt úgy, hogy én baromira utálok kiabálni, és minden alkalommal lelkiismeret-furdalásom volt/van utána, egy utolsó suttyó alaknak érzem magam miatta. :)

Azt mondják az „okosok”, hogy azért érdemes megtanulni türelemmel kezelni a hisztiket, mert a gyerekek (nem rosszindulatból), de nagyon élvezik, ha kihozhatják a sodukból a „nagy, erős felnőtteket”.