Megbuktam anyaként? Hogy kezeljem ezt? Mi lesz így a lányomból?
Első osztályos. Ma beszéltem a tanítójával, azt mondta, hogy ott tart, hogy nem viszik el osztálykirándulásra sem, annyira rossz... És hogy szerinte ideje lenne szakember segítségét igénybe vennünk.
Pedig sosem voltunk olyan szülők, hogy sz.rtunk rá, mit csinál a gyerek, vagy hogy ne foglalkoztunk volna vele.
Igaz, hogy a bölcsi kimaradt neki, mert nem dolgozom, de ettől függetlenül már születése óta rengeteget van társaságban, sok vele egykorú gyerek vette körül mindig. Már az óvodában írt, olvasott, minden nap olvastunk 1-2 mesét minimum, rengeteget játszottunk vele már piciként is. Tehát nem az volt, hogy a tv előtt ült egész nap.
Nem volt vele gond soha, az óvodában is szerették a gyerekek és az óvónők is.
Erre elkerült az iskolába, és minden a feje tetejére állt... Nem akar tanulni, azt mondja, hogy hülyeség, ő nem akar iskolába járni, reggelente emiatt félórás cirkuszok vannak. Az iskolában folyton beszélget, zavarja a társait, nem hallgat senkire. Szemtelen és pimasz.
Komolyan mondom, a dackorszak könnyebb volt vele.
Itthon sem lehet leültetni, hogy tanuljunk, mert őt ez nem érdekli, úgysem fogja megtanulni, ülhetek mellette egész éjszaka, akkor sem.
Pedig mondja a tanítónő, hogy látja rajta, hogy értelmes, okos, de a viselkedése egyszerűen borzalmas, mintha azt gondolná, neki mindent szabad. Rettenetesen érzem magam... Én sosem voltam ilyen, viszont a férjem annál inkább, ő bűn rossz kisgyerek volt. Konkrétan annyi figyelmeztetés volt az ellenőrzőjében, hogy pótlapokat kellett beletenni. És mondta, hogyha az apja tizenévesen nem kezdi el keménykézzel fogni és nevelni, akkor ma belőle biztosan egy csavargó lenne, nem pedig sikeres ember...
Igen, ezért javasolták, hogy tegyünk neki színezőket, játékos feladatos füzeteket, könyvet, amit olvashat, ha kész a feladattal... De már ott tartunk, hogy a feladatokat meg sem akarja csinálni, mert "nem érdekli".
A tanárnővel nincs probléma amúgy, három elsős osztály van, direkt úgy választottuk, hogy tudtuk, ő az elsős tanítók közül a legjobb.
Hétköznap úszni hordjuk, hétvégente pedig lovagolni. Szóval a mozgás is megvan neki.
válasza:
válasza:NEM. Az előző nagyokossal ellentétben nem büntetni kell a gyereket és betörni.
A szülő feladata büntetés és lenyomás nélkül nevelni.
Először is: ne vedd magadra! Ez nem téged minősít, ezer oka lehet. És nem is tragédia. Kérlek, ne itt kérj általános tanácsot, hanem menjetek el szakemberhez, aki feltárja az OKOT és annak megfelelően segít kezelni a dolgokat.
Ha nincs betegség a háttérben, akkor a gyerek viselkedése egy tünet: a szülő, a család tünete, a hatásoké, melyek érik.
Egy ilyen korú gyermek nem lehet szemtelen és pimasz akarattal, okkal lázad, és a makacsságnak is oka van. Valamit el szeretne mondani, melyre nincsenek meg az eszközei. Kérlek, vedd komolyan! Meg fogja hálálni a gyerek és az élet is.
Fel a fejjel!
válasza:Szerintem a hibás hozzáállás az, ha egyből vmi fogalmat, betegséget keresünk egy szemmel láthatóan amúgy normális mentális állapotnak. Hiperaktív, meg ADHD és hasonló fogalmakra gondolok. Nem tudom kinek lesz jobb, ha kap a gyerek egy papírost egy ilyen állapotról, habár az itthoni iskolák döntő többsége szakember hiányában (és a többségre való tekintettel) így se úgy se tud mit kezdeni velük és csak azt érik el vele, hogy összességében még inkább elhanyagolják az ilyen gyereket.
Leírásod alapján szerintem is csak annyi a probléma, hogy unatkozik, megfejelve a ténnyel, hogy egészen új emberek között, új szituációban kell megfelelnie új szabályoknak. Ha egy kicsit elgondolkodom, valójában az iskola az óvoda után óriási váltás, pláne olyan gyereknek, akinek eddig még új infót nem sikerült mutatni. Nem tudok tanácsot adni, azt leszámítva, hogy legyetek türelmesek vele, biztassátok és ne hagyjátok, hogy ez az állapot addig fajuljon, amíg már olyan anyagnál sem figyel, ami új neki. Én is inkább a pozitív pedagógia elvét vallom ebben az esetben - nem büntetni kéne, hanem motiválni vmivel. Te ismered a lányod, te tudod mit szeret csinálni, van e esetleg hobbija, vagy vmi program, amire vágyik. Viszont, ha ígérsz neki vmit, akkor az legyen a közeljövőben belátható és megvalósítható. Üljetek le vele minél többbet és tanuljatok együtt. Nem gondolnám, hogy egy elsős kislánynál az első megoldás rögtön a vasszigor lenne. Vannak alternatívák, amelyeket ki lehet próbálni, ha mind hasztalan, akkor lehet hangnemet váltani, de addig nem, mert csak még inkább megutálja a tanulást.
Annak kifejezetten örülök, hogy nem te hozakodtál elő ezekkel a hiperaktív és társai szavakkal, hanem vki más. Nem azért, mert nem lennének létező állapotok, csak túl sok kisgyerekre szeretik ráfogni, sajnos nagyrészt amúgy olyan szülők, akik magasról tojnak a gyerekeikre.
válasza: válasza:Az előző verziója se kizárt, viszont én evvel a válasszal értek egyet leginkább:
"A fő probléma, hogy unja magát. Ő már ír, olvas, így nem köti le semmi. Majd ha haladnak a tananyagban, akkor ismét felfedezi a tanulás örömét."
Kedves kérdező, leírásod alapján nem vétettél hibát. Sőt, a bölcsőde -szakmai szempontból- nem javasolt, az inkább csak pótmegoldás (kompetens gondozók esetén) olyan esetekben, amikor mindkét szülő munkába jár. Tehát semmi baj, hogy nem járt bölcsődébe a gyermeked, sőt...
Egyébként, ha van rá mód, én fejlesztőpedagógussal beszélnék a helyedben, aki játszanak egy kicsit a gyermekeddel, hogy megfigyelhesse őt eközben. Ugyanis esélyesen unja a suliban, amit már tud (írás, olvasás, stb). Elképzelhető, hoyg pénzbe kerül, ezért nem tartom rossz ötletnek NevTan-t felkeresni (Pedag.Szakszolg.), ahol szintén akadhatnak fejlesztőped-k is,
de ez nem garantált. Gyermekpszichológusok, és/vagy ped.pszichológusok viszont jelen vannak.
(Egyébként engedjék meg a kedves érintettek, hogy felhívjam a figyelmüket arra, hogy a "hiperaktivitás" szóval csínján kell bánni, mivel viszonylag jól körülhatárolható szindrómáról van szó, és gyakran a magatartás zavarral keverik a kedves laikusok. Tehát kérem szépen azt, ne stigmatizálják a gyerekeket,
főleg ne kellő szaktudás nélkül.
Köszönöm a megértést.
A magat.zavar enyhe fokú érzelmi-akatrati fogyaték, míg a hiperakt. középsúlyos. A tünetek együttese sem 100% fedik egymást e két szindrómának.)
válasza:Nevelési tanácsadóval kezdeném.
Aztán elgondolkodnék a sukiváltáson. Lehet, hogy neked szimpatikus a tanítónő, de ez nem jelenti, hogy a gyereknek is.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!