Jogosan ábrándultam ki a lányomból?

Üdv!

Értem én, hogy a srác a hibás, sőt, rendben, ő az. De a lányotok véget vethetne ennek, ha annyira zavarná. Teljesen az ő döntése, hogy akar -e kapcsolatot ezzel a fiúval, vagy nem, és amennyiben ezek ellenére is, amit leírtál, igen, akkor sajnálom, hogy ezt mondom, de magára vessen. Te nem tudsz neki segíteni, csak jobban taszítod magadtól, mert amit ő lát, az az, hogy ti, mint szülei, nem szeretitek a fiúját, és az ellenvélemények következtében mellette áll ki, nehogy nektek legyen igazatok, és/vagy szereti.

Kisajátítani is csak azt lehet, aki - sajnos, vagy nem, de - hagyja.

Figyelembe kell venned(tek), hogy a lány itt ugyanúgy hibás, mint a fiú. Egy évről beszélünk. 12 hónap. Jó ég, gondolj bele. Ha a lányodat legalább feleannyira zavarná, mint téged, már elég rég kidobhatta volna. Valami mégis visszatartja.

Ezen kell elgondolkoznia a családnak.

Másik meg, hogy azért flegmázik, mert ti csak azt mondjátok, hogy a fiú nem jó, nem hozzávaló. De nem mutattok neki bizonyítékot, ő nem látja, hogy milyen is ez. Mutasd meg neki.

Remélem, hogy rendbe jöttök. Sok sikert!

Hát mondd meg neki, hogy ha ezzel a pasassal akar élni, akkor máshol tegye! Mondtad már? Mit szólt? Felnőtt ember. Ha annyira nem hagy beleszólást, hogy kivel éljen, akkor oké, de akkor nem várhatja el, hogy a szülei tartsák el őt is továbbra is, meg most már az ellenszenves pasast is. Akkor költözzenek el, és oldják meg úgy, ahogy tudják.

Ez arra is jó lenne, hogy észbe kapjon...

Második vagyok.

Szerintem te nem is a lányodat próbálod megvédeni, hanem kihátrálnál a helyzetből. "örülnék ha elmenne innen." Hát, kedvesem, akkor mondd meg neki ezt, így. Mert SENKI nem fogja helyetted.