Jogosan ábrándultam ki a lányomból?

Igazából nem meglepő, ha egy ilyen családból egy ilyen kapcsolatba keveredett.

Azt keresi amit megszokott.

Majd rájön a lányotok is. Csak ne piszkáljátok, mert akkor már csak azért is ellent fog nektek mondani. Én arról próbálnám meggyőzni, hogy mellette állunk, számíthat ránk, akárhogy is dönt.

Ha a fiú veletek él, őt kiraknánk, nem lakhatna ott. Ha nekimegy a lánynak, akkor meg apukával lenne kellemetlen találkozása.

Amúgy azt ugye érted, hogy az okosság meg a bölcsesség nem ugyanaz? Senkit se érdekel, hogy hol meg hogyan érettségizett, mert a tanulmányi, a lexikális tudása abszolút jelentéktelen a helyzetben. Nem a bizonyítványod tükrözi, hogy mennyire vagy talpraesett és BÖLCS. Amint látod, a lányod esetében is így van.

Egyébként meg, te már végképp lemondtál róla, főleg az utolsó válaszodból látszik. Akkor mit vársz tőlünk, mégis mit és miért tanácsoljunk?

"19 évesen lehetne esze. Mindenbe segítettük, elég jó iskolában tett le érretségit szóval nem buta hogy rájőjjön milyen ember ez."

Esze van, csak momentán nem működik az agya. Nem lát a rózsaszín ködtől. És ez még nagyon sokáig így maradhat. Hosszú évekig akár...

Nem leszek népszerű azzal, amit most írok. Bántalmazott gyerekből lesz a bántalmazott felnőtt. A lányod azért választott egy bántalmazó társat, mert valószínű, hogy ezt tapasztalta gyerekkorában, őt úgy szeretik, hogy bántják.

Engem elgondolkoztatott, hogy amikor a gyereked bajban van, valaki bántja, akkor az a te reakciód, hogy kiábrándultál belőle, örülnél, ha elmenne, nem érdekel, hogy mit csinál, csak ne te legyél a hibás... Bántalmazzák nyugodtan (mint ahogy valószínűleg te is bántalmaztad), nem kell, hogy szeressék (mert te se szeretted soha), szemére veted, hogy nincs önálló személyisége, saját akarata (mert valószínű, hogy nem tudott a te nevelésed alatt kialakulni), és most menjen el, hogy ne lásd, milyen csődtömeget neveltél.