Miért kinlodik itthon a gyermekem amitol meg én kinlodok? Hogy oldjam meg?

Állandoan ha itthon vagyunk soha nem hagy békén, nem tudok egy reggeli kávét sem csendben nyugton meginni ha már felkelt, eljátszik ugyan önalloan de azalatt mindig latni az arcán a szenvedést pl grimaszol mint akinek fáj a feje, vagy a nyálával játszik, stb sugárzik a gyerekből hogy szenved kinlodik kb az az érzés amikor buszt vár az ember, vagy sorban áll es feltartja a sort egy öreg stb

Persze ha megyunk játszotérre, akárhova, minden happy.

Már gyomoridegem van attol hogy a gyerek szenved itthon. Vagy nyaggat, vagy kinlodva autozik mint aki be van zarva egy börtönbe es molyol valamivel hogy ne őrüljön bele.

Nem azert megyunk jatszoterre mert hű de jo hanem igazabol az itthoni kinbol kimeneküles gyanánt, de én meg legszivesebben itthon lennék, plane hetvegen de kapom a gyomorideget ha ránézek.

Hogyan érjem el azt hogy jokat jatszon itthon, találja fel magát, haggyon békén, ne nyafogjon szenvedjen, ne grimasszal, kinnal játszon itthon?