Nagyobbik gyermekem idén lesz 4éves és kezdi el az ovit. Tavaly nem vették fel, mert itthon vagyok a kisebbikkel. Az a furcsa helyzet, amit nem tudok kezelni, hogy akárhányszor arra gondolok, hogy a nagy már ovis lesz, rámjön a sírás. Mit tegyek?

Ez természetes állapot. Gondolj arra, hogy neki milyen jó és hasznos lesz az ovi. És nyugodtan sírd ki magad, csak ne előtte. Nekem 2 hét kellett, mire "el tudtam válni" a gyerekemtől sírás nélkül. Előtte mindig csak mosolyogj, és mondd milyen jó az ovi. Aztán nyugodtan kibőgheted magad.

Pontosan úgy, ahogy leírtad. A fiadnak szüksége van az ovira, és jól fogja érezni magát gyerekek között. Te pedig szeretnéd neki a legjobbat, tehát örömmel viszed majd oda, és érdeklődve hallgatod az új élményeit minden nap:) Arra tényleg vigyázz, hogy a gyerek ne lásson és érezzen rajtad semmiféle aggodalmat, vagy szorongást, mert nagyon megnehezítheti, hogy könnyen beszokjon az oviba.

én is azt csináltam már előtte 2 héttel jol kitomboltam magam,kisírtam kipanaszkodtam,vele meg már hónapok óta készülünk a nagy jó ovira.úgy várta mint a messiást.igy amikor oda kerültünk,hogy menni kellett az első nap már annyira nem voltam depi,főleg hogy láttam mennyire ügyes,mennyire jol viseli,igaz otthon megint kisírtam magam,de aztán mikor mentem érte és sok sok pozitív dolog volt,megnyugodtam.ez az élet rendje,és látom mennyire sokat fejlődik.lesznek még ilyen periódusok,ilyen lesz ha iskolába megy első nap,meg a ballagása,sőt a nagyobb ballagása is,én legalábbis azt gondoltam egy gimnazista ballagás nekem már smafu,hát nem,nem fiam ballagását is végigbőgtem,vannak ilyen anyukák.