Nincs lelkiismeret furdalásotok ha nem játszatok eleget a kisgyerekkel?

Nem baj az ha egyedül játszik, nekem nem lenne emiatt lelkiismeret furdalásom, főleg ha eleve egyedül szeret játszani, örülj neki.

Hát akkor ülj le mellé, érezze hogy ott vagy vele. Olvass közben neki mesét, mondókázzatok.

Egy ekkora kisgyerek nyugodtan eljátszik már magában bizonyos ideig, úgyis jelzi , ha igényt tart a társaságodra egy-egy játékhoz, akkor viszont próbálj vele lenni. Én 11 hónapos korától egyedül nevelem a kislányom, mellette egy nagyobb fiam is van, nehéz, de ha én kellek nekik akkor nem érdekel más, tőlem szaladhat a ház, ők az elsők!

Én is szívesen játszanék vele, leülök építeni, könyvet nézni, kocsikázni. Van, hogy tetszik neki vagy hív, de sokszor meg ha elkezdek vele játszani elmegy bébitaxizni vagy lomotolni. Előfordul, hogy bűntudatom van, főleg ha aznap még nem igazán jatszotzunk együtt vagy szeretgettem meg (mert nem hagyta). Mondjuk a lelkiállapotomtól, kedvemtől függ. Van mikor tök jó, hogy eljátszik míg főzök, de mikor pl. elvégeztem a dolgom vagy egyszerűen csak ücsörögnék és nem akar velem játszani, úgy erzem velem van a baj, pedig nem, mindketten normálisak vagyunk. Ma ebéd előtt sem akart velem játszani, fogtam egy könyvet és olvastam neki. Nagyon szeretem a könyveket, mindig arra vágytam, hogy én is felolvassak a gyerekemnek, mint annó nekem anyukám. Na, pár hónapja még a gyermekem nem volt kíváncsi az olvasasra, mint kiderült. Elkezdtem neki a szobájában olvasni, ő meg fogta magát és kiment a folyosóra. Hát ez van, Anya se mindig erdekes. Hagynunk kell őket, ha nem kíváncsiak ránk.