Milyen volt az első alkalom amit a babátok nélkül töltöttetek? Idegesek voltatok, nem volt lelkiismeret furdalásotok h nélküle szórakoztok?

nálam az első alkalom akkor volt, amikor 7 hetes volt, műtöttek, ezért voltam tőle távol, ez nyilván nem a szórakozás kategória, nem is volt jó

az első gyerkőcöt estére 15 hónapos korában hagytam másra, mert nagyon féltettem, a másodiknál már természetes volt, hogy elmegyünk, egyiknél sem volt semmi gond, a nagyszülők átjöttek, tehát ahogy nálatok is a saját közegükben voltak, korábban is sokat találkoztak, nem viselte meg őket

menj nyugodtan, mai eszemmel az elsőt is korábban engedném el :-)))

érezzétek jól magatokat!

Én már sokszor leírtam, most is lepontoznak majd érte, de... Először 4 hónapos korában 4 napra hagytuk a nagyszülőknél, ezt már a születése előtt leszerveztük, azzal a megkötéssel, hogy ha hasfájós, rossz alvó, egyéb bármi, akkor nem megyek. A férjemmel utaztunk konferenciára Svédo-ba, aggódni nem aggódtam, ideges sem voltam (kőszikla napirendje volt a lányunknak születése óta, amit ő maga alakított ki, aludni éjjel már 7-8 hetesen is aludt). Hiányozni nagyon hiányzott, felvásároltam neki fél Stockholmot, hogy kompenzáljam az érzést, ugyanakkor jól éreztem magam. Túlzásnak tűnhet sokaknak ennyi idő baba nélkül, én viszont (sok zárójel: pszichológusként) úgy láttam jónak, hogy a szeparációs félelmek ideje előtt valamivel kettesben tölthessünk pár napot a férjemmel, utána viszont ugyanezen félelmek lecsengéséig tartósabb, huzamosabb időre két éves koráig nem megyünk, csak ha élet-halál kérdés (a térdműtétem után is aznap hazajöttem, mert nem akartam, hogy napokig nélkülem legyen az akkor 14 hónapos lány - ezt mondjuk azért tehettem meg, mert a férjem orvos - a varratokat is itthon szedtük ki :D). Mi ebben állapodtunk meg, nekünk ez fontos volt. Tartjuk is magunkat ehhez. Viszont kb. kéthetente egy-egy közös vacsorára, sétára, kirándulásra marad a nagyszülőknél a kislányunk kb. 3-4 órára, ez rendszeres, és ragaszkodunk hozzá. Na meg a kiscsaj is, akinek ebből láthatóan nem származik semmiféle hátránya, sőt. Nagyon szépen, tankönyvien, biztonságosan kötődik hozzánk, a jelenlétünkben bátran, szépen explorál, imádja a nagyszüleit is. Ezt azért is írom le, mert talán olvassa az, aki anno azt írta, hogy nem fog hozzám kötődni a gyerek, mert majd rendszeresen lelépek mellőle hetekre. ;)

Viccet félretéve: menj, érezzétek magatokat nagyon jól, mindenkinek van szüksége ilyen irányú élményekre.

4-es! Èn egy zöldet nyomtam!

Vègre olyan anyukák, akik nincsenek hozzánőve a gyerekhez!

4-es!

Akik olyanokat mondanak neked, hogy nem fog kötődni hozzád a gyerek, azoknak említsd meg a sógornőm példáját. Az első gyerekével nagyon jó volt a kapcsolatunk, mert őhozzá még mentünk, de elérte a szuperanyu, hogy ne menjünk egyáltalán. A második gyerek a 4 fal között nevelkedett, a két szülőjén kívül mindenkitől félt (nagyszülőktől, rokonoktól is, szóval tényleg mindenkitől). A sógornőm szegény azt hitte, hogy ha a gyereknek nincs más alternatívája csak ő, akkor majd kötődni fog hozzá. Ezért szépen elmart bennünket, hogy nehogy elszeressük a második gyereket úgy, mint az elsőt.

Eredmény: a második gyerek iszonyú hisztis, kortársaitól szerintem minden téren le van maradva (de nem tudhatom, hiszen nem vagyok pszichológus, csak van egy pedagógiai és eü-i diplomám). Az első gyereket is elcseszték, ő is minden téren lemaradt amióta anyu őt is elzárja a külvilágtól... Én úgy gondolom, hogy minél többen szeretnek egy gyereket, annál jobb neki, és nem attól kellene egy gyereknek kötődni, hogy nem ismer más emberi lényt. Azóta persze sógornőm is lepasszolja a gyerekeket több napra, mert érdekei úgy kívánják. :(( Egészen más így másra hagyni a gyerekeket mint úgy ahogy pl. te is csináltad. Ti ésszel csináltátok, úgy, hogy a gyereknek ne okozzon törést. Sógornőmék idiótán csinálták, mindkét gyereken látszik, hogy valami nem stimmel.

Én meg úgy csinálom, hogy amikor továbbképzésre megyek, akkor jön velem a férjem, és visszük a babát. :) Eddig meg tudtuk oldani, és így volt jó mindenkinek (persze nekünk nem külföldre kellett mennünk, mert az megint más lett volna).

Bocsi, nem akartam rád zúdítani, csak olyan kíváncsi lennék rá, hogy pszichológus szemmel milyen az én idióta sógornőm. :)

2-es

Szia!

Nálunk még nincs meg a baba,de így tervezzük:

Esti tagozatra járok(érettségi utáni 3.szakma,hogy a gyerkőc után is legyen munkám)

A baba 3 hónapos korában legkésőbb heti 2-3 délutánra a férjem fogja gondját viselni,mert mennem kell,hogy ne maradjak le és a tandíj se legyen több(átlag függő)

Ezt a baba tervezésekor számításba vettük,így láttuk jónak.Nem akartunk a suli miatt várni másik 2-3 évet.

Dolgozni is vissza kell mennem a pici 2 éves korában legkésőbb,de nem bánom,mert legalább lesz hová vissza menni(ha minden igaz)

Orulj neki,hogy van aki vigyaz ra.

Mondjuk aki szoptat 4 napra nem tudja otthagyni a babajat.