Pároddal kettesben? Mamánál alvás és lelkiismeret furdalás?

Ha a párodat nem zavarja, nincs gond.

Nekem nem volt emiatt lelkiismeret-furdalásom. Folyamatosan szoktattuk a nagyszülőkhöz, tudtam hogy jó helyen van.

Most 2 éves, heti 1x megyünk vacsorázni és havi 1-2x a nagyszülőknél alszik.

Ha már Te is úgy érzed, hogy szükségetek van erre az időre apával, akkor már pont itt az ideje :-)

És végül is egyszer kell csak kipróbálni, hogy megtudjátok a kicsi hogyan reagál majd :-)

A fiam októberben lesz 1 éves, először 4 hónaposan aludt a mamáéknál (anyukámék), de bármelyik nagyszülőre rá merem bízni - minket is felneveltek tisztességgel. Nem mentünk sehova, itthon voltunk (kb.500 m távolságra), viszont nálunk hamar jön a kistesó (már késésben van, majdnem 1 év lesz kettejük között), ezért ha bármi adódott volna terhesség közben ne legyen idegen a helyzet sem a babának sem anyukámnak hogy ott alszik.

Senki nem sérült lelkileg, sem sehogyan. Összesen két alkalommal aludt ott.

Viszont ha később kezded el a szoktatást, lehet, hogy már nehezebben fog ott maradni éjszakára.

Így hogy jött a második baba, nálunk a bulizás, wellness, ilyesmi ki volt zárva - teljesen megelégedtünk a nyugodt éjszakai alvással, egy hisztimentes vacsorával és egy filmnézéssel a saját nappaliban - nem vágytunk másra. Viszont a fiunkkal sokat járunk el étterembe, kirándulni, sétálni...stb, tehát kimozdulunk.

Én inkább a nagyszülős órákat a gyerek szempontjából nézem - hatalmas élmény neki (csak alváshoz a kis kellékeit kell mellékelni).

Ez tipikusan az a kérdés, amin jókat lehet veszekedni.

Mindenki a maga értékrendje szerint döntse el, hogy belefér-e nekik ilyesmi. Mert hiába írja le itt valaki, hogy ne csináld, rosszat teszel ezzel a gyereknek, bírd ki ezt a néhány évet, rögtön százával jönnek a lazamamik és lehordják őket a sárga földig, hogy de igenis kell a sok gyerek nélküli együttlét apával, mert különben tutira meg fog csalni, és aki nem jár több hetes kéjutazásokra apával gyerek nélkül, az egy trampli igénytelen ősanya.

Azért leírom, hogy én hogy gondolom, aztán jöhet a támadás :)

19 hónapos kisfiam van. Napi szinten találkozik a nagyszüleivel, ismeri őket, jól elvan velük, ők is szívesen vigyáznak rá, szóval ezzel nincs gond. Viszont tudom, hogy hogyan működik egy ilyen pici gyerek. Neki még nem lehet elmagyarázni, hogy holnap itt lesz anyu, addig a nagyi vigyáz rád, ő ezt nem fogja megérteni. Neki csak a most van, hogy most anya nincs ott, most anya otthagyta, és neki ez egy örökkévalóság. Ez főleg akkor van így, ha mondjuk felébred éjszaka, vagy reggel, és nincsenek ott a szülei. Ha belefelejtkezik a játékba a nagyival, akkor 1-2 órát simán elvan a szülei nélkül, általában alvás körül szoktak gondok lenni.

Szerintem ha valaki önszántából gyereket vállal, akkor IDEIGLENESEN tudni kell lemondani bizonyos dolgokról, ebbe beletartozik az is, hogy néhány évig nincs gyerekmentes wellness hétvége orgiával egybekötve. Nagyon hamar felnőnek a gyerekek, itt tényleg csak néhány évről van szó, ennyit szerintem igazán ki lehet bírni, tekintettel arra, hogy mennyi örömet adhat egy gyerek az embernek, az ilyen kis lemondások, pláne ha csak átmeneti dologról van szó, igazán semmiségnek tűnnek.