Pároddal kettesben? Mamánál alvás és lelkiismeret furdalás?
16 hónapos a lányom és anyum nem dolgozik, a szomszéd házban laknak apummal. Még nem aludt nélkülünk a lányom, de egész életemben azt hangoztattam, hogy nekem mennyire fontos a harmónia a férjemmel is és ha lesz lehetőségünk, sokszor megyünk ide oda kettesben is, és nem hanyagolok semmit és senkit!
Ebből annyi valósult meg, hogy eljárunk kb havonta, vagy kéthavonta moziba, vagy egy estére kettesben valamerre, meg jönnek hozzám barátnők, sok babás barátnőm van és elmegyek egy héten 2x edzeni délelőtt, addig anyummal játszózik a babóca.
Szóval nem vagyok begyepesedett és a kicsi is azt szokta meg, hogy apjával és mamival is jól elvan, sőt a papit is imádja, pedig ritkábban látja a munkája miatt, de ha Velük van, Ő a sláger
Szóval Ti mikor bíznátok éjszakára is a mamáékra??
Teljesen megbízhatóak, ebben is szerencsém van, mert attól sem kell félni, h valamit másképp csinálnak, mint mi.
Mi arra gondoltunk, hogy lassan rá lehetne szokni arra, h mondjuk két hetente pénteken ott alszik a lányunk és így elmegyünk este bármerre, majd szombat reggel jól kialusszuk magunkat és ebédre már érte is megyünk!
Kicsit hülyén érzem magam, mert tudom, h egy ilyen lehetőség (megbízható közeli nagyszülők) ritkán vannak az anyukáknak és nem használtam ki eddig igazán, de úgy érzem előbb nem is tett volna jót egy kicsinek máshol aludni.
Szerintetek ez milyen?
Úgy érzem szükségünk van erre az időre apával ketten, de mégis fura, h elszalasztjuk a picivel ezt az időt és nem Vele töltjük.
Bocsi, h hosszú lettem és írjátok meg mit gondoltok. :)
válasza:21 hónapos a fiam és már sokszor aludt a mamiknál. Először még egy éves kora előtt! Igaz, eddig mindig egy éjszakát, de soha nem volt semmi gond! Mondjuk ebből, csak két alkalom volt úgy,hogy nem mentünk sehova (lagzi, szülinap stb), hanem kettesben voltunk!
Én nem akartam soha mártírkodni és elhitetni magunkkal,hogy a gyerek után már nincs szükségem mondjuk a férjemmel kettesben egy kis időre. Azért mert apa és anya lettünk, még felnőtt emberek is maradtunk! Az a gyerek pedig aki megszokja, szereti a nagyszülőket, nem sérül attól, ha néha ott kell aludnia!
Mi wellnesselni mondjuk mindig vittük. Most is megyünk, és jön is velünk, de tavasszal már lehet,hogy két éjszakára csak kettesben megyünk!
Nem támadok senkit, örülök az eltérő véleményeknek is.
Nálunk az a helyzet, hogy szerencsére nem csak akkor vagyunk kettesben, ha nincs velünk a lányunk, hisz ilyen alkalom nem is igazán van. :D
Megoldjuk és imádjuk, imádunk Vele is menni ide oda, a mindenünk, de egyszerűen érezzük, hogy sokat számítana nekünk az ha úgy mehetnénk el valahova két-három hetente egy estére, hogy másnap sokáig alhatunk és éjjel tuti nem kell felkelni Hozzá (egyébként átalussza az éjszakát, de egy gyereknél mindig bennevan, h felriad valamiért).
Kicsit újra élhetnénk és nem érzem, h ezzel rosszabb szülőkké válnánk. :)
Pszichológusok is mondják, hogy a gyereknek nem attól lesz jó, ha állandóan Vele vam az anyja, apja, hanem attól, ha azok kipihentek és a Velük töltött időt önfeledten, örömmel töltik. Ehhez pedig egy feltöltődött, kipihent szülőre van szükség és ha megtehetjük, miért is ne kapcsolódjunk ki néha nélküle IS?!
Persze nem meggyőzni akarom magam, hiszen el van döntve, hogy lesz ilyen nap, amikor mamáéknál alszik, hiszen minden nap látja és imádják egymást.
Az esti és délutáni altatást már csinálták egyébként mamáék, szóval az menni fog. Éjjel pedig alszik. :D De ha gond lenne, két perc és ott vagyok Náluk, ha már itthon vagyunk, de ha elmegyünk valamerre, az sem lenne messze.
Arról pedig, h ki kell "bírni" azt a pár évet az a véleményem, hogy én élvezni szeretném, nem kibírni! :)
Egyébként az nagyon más, amit valaki ír, h otthagyták a mamánál és el sem köszöntek! Imád minket a lányom, de ha elmegyek és elköszönöm, jön ,ad puszit és tudja, h mamával marad. Nem sír, szóval nem dráma ha nem velem van, mert így szoktattuk, h ne én legyek csak számára, hanem imádja az apját és mamét, papát is. Csak velük, de elvan! :)
Egyébként van egy pszichológus barátnőm és szerinte másfél éves korban lehet mamánál hagyni először éjszakára, mert akkorra érik meg bennük valami ami miatt nem lesz ez törés.
Ők mennek is 2 éjszakára a kicsi nélkül hamarosan. :)
Szóval azoknak, akik megtehetik azt mondom, használják ki, azoknak, akik pedig nem adják másnak, azt kívánom, h ha elköltöznek a gyerekek, akkor is tudják majd kettesben ott folytatni, ahol 20 éve abbahagyták és ne csak nézzék egymást, h mit kezdjünk mi egymással ketten? :)
válasza:Oké, én nem meggyőzni akartalak, csak leírtam a véleményemet. Nyilván ez minden családban máshogy megy. Én nem tudnék kikapcsolódni úgy, hogy a kisfiam máshol alszik, állandóan azon járna az agyam, hogy esetleg nem keres-e minket, nem ijedt-e meg, hogy nem vagyunk ott.
Nem hiszem, hogy egy normális kapcsolat megsínylené azt, hogy nincsenek gyerekmentes napok, éjszakák. Legalábbis nálunk ezzel nincs semmi gond, mi hárman most már összetartozunk, így alkotunk egy családot, nem érezzük úgy, hogy bármelyik családtagtól meg kellene szabadulni ahhoz, hogy felszabadultan jól érezzük magunkat. És kettesben is lehetünk, a gyerek természetesen előbb elalszik, mint mi, így minden estére jut néhány kettesben eltöltött óra, de úgy, hogy ha a kisfiamnak mégis szüksége lenne ránk, azonnal ott tudunk lenni mellette.
Nincs ebben semmi mártírkodás, mi így érezzük jól magunkat, nekünk így a tökéletes.
Elfogadom, hogy vannak olyan kapcsolatok, amik tönkremennének gyerekmentes napok/hetek nélkül (bár felmerül bennem a kérdés, hogy ez esetben miért kellett gyereket vállalni), fogadjátok el ti is, hogy van aki gyerekestül és képes jól érezni magát, és ne nevezzétek ezt mártírkodásnak, mert nem az :)
Én egy szóval sem mondtam, h aki nem megy ide oda a gyereke nélkül, ott tönkre megy a kapcsolat.
Egyszerűen jót tesz neki ha újra kicsit csak kettesben vannak.
Persze ha keresne minket a lányom, mi is két perc alatt ott lehetünk, mert anyumék a szomszédban laknak, de akkor is más lenne, ha tudnánk, hogy most pl nem kell halkan beszélni, vagy csak akár elmehetünk kettesben késő este kutyát sétáltatni!! :)
Ezek is jók és különleges alkalmak. :)
Mindenképp olvasd el ezt a cikket, érdemes... ;)
válasza:Már bocsánat, én írtam a mártírkodós választ!
Nem, nem tartom valószínűnek,hogy elválnánk,ha nem lennénk kettesben, hanem megelégedve azzal,hogy mi már szülők vagyunk, nekünk hármasban KELL jónak lenni, eltengődnénk. De miért is tennénk? Hiszen rosszalvó gyerek mellett, örülünk, ha addig nem alszunk el, amíg ébren van. Így az esti együttlét kilőve. Nem tudom kinek,milyen gyereke van, de a mi aktív fiunk mellett, néha azt nem tudjuk megbeszélni,hogy mi legyen az ebéd. Nem,hogy azt,hogy mit akar a másik, mit érez,milyen gondjai vannak. Mert mi ilyeneket is meg szoktunk. De mivel a gyerek egész nap nyilván velünk, velem van, ez nem igazán kivitelezhető. És igen, örülök,hogy megoldható,hogy néha, egy-egy szombat este megkérdezzem a férjemtől,hogy mi van vele, mit érez mostanában stb. Nem csak azt,hogy Jani bement-e dolgozni! És nyilván, akkor sem menne tönkre a házasságunk, ha csak ennyit kérdeznék, de attól csak több és lesz boldogabb lesz, amit még pluszban kérdezek! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!