5 éves gyerek elrontott nevelését még helyre lehet hozni?
Nem szépítem és nem mentegetem magam, én szúrtam el, a gyerekem a fejemre nőtt, egy kis zsarnok lett belőle. Mivel tudom, hogy én szúrtam el, azok a hozzászólások most nem segítenek, hogy "így jár az, aki.....".
Viszont ha valaki abban tud segíteni, hogy innen hogyan lehet a helyes irányba terelni a dolgokat, annak nagyon hálás lennék.
Még annyit, hogy szeretettel neveltük, tiszteletben tartva őt, de ha valamit helytelenül csinált, sosem hagytuk annyiban, elmondtuk, elmagyaráztuk, hasztalanul. Szándékos rosszaságért volt büntetés, de nem látszott, hogy látná az összefüggést a tettei és a büntetés között. Így van a mai napig. Ütni-verni nyilvánvalóan nem akarom, nem is lenne értelme, pofozkodást ne javasoljatok.
válasza:Hát, részvétem, de szerintem nem itt kéne kérdezned.
Nekem adhd-s, vagy autista a kisfiam, még a szakemberek sem tudták eldönteni. Kapok én folyton hideget-meleget a pedagógusoktól és még a saját rokonaimból is, hogy mennyire elcsesztem. Itt meg ne is kérdezz idegenektől, akik majd osztják az észt, mert ők ehhez nem értenek.
Akinek nincs gyereke vagy nem ilyen típusú gyereke van, az ezt nem tudja. És nem azért adhd-s, nem azért eleven, mert te elcseszted a nevelését! Ezt sürgősen felejtsd el, mert ez nem így van. Ezeket a gyerekeket nem lehet "jól" nevelni, mert teljesen másképp vannak összerakva, mint a többi gyerek. És ez nem a te hibád. Sajnos sokszor ezt még a pszichológusok sem tudják, mert aki régebben tanult, az még nem is hallott ilyenről, ők csak abból tudnak kiindulni, hogy mindenért a szülő a hibás. Ha a gyereknek bizonyítottan idegrendszeri problémája van, mert pl. a szüléskor megsérült, azt nem kéne a szülőre kenni.
Egy lelkifurdalásokkal teli szülő egyáltalán nem segít a helyzetet megoldani, sőt.
Én nagyon sokat írok a fiam miatt, és nagyon rosszul esik, hogy a saját édesanyám is a fejemhez vágta, hogy mennyire haragszik rám, hogy így elcsesztem ezt a gyereket. Közben meg az iskolában úgy őrjöng néha, hogy 3 ember sem tudja lefogni. Ez nem nevelési hiba, hogy is lenne az!
Szóval mit tudsz tenni. Most le fognak pontozni, mert pont az ellenkezőjét fogom leírni, mint a többi okos. Ne büntesd! Ezek a gyerekek nagyon sok negatív visszajelzést kaptak már a környezetüktől, és már el is hitték, hogy ők rosszak. Ennek megfelelően is fognak viselkedni. Ezért a rossz viselkedést kell kioltani, a jót meg megerősíteni. Ezt tudom, hogy nagyon nehéz, de a büntetés teljesen lepereg, csak még jobban elvadítod magadtól. Viszont, ha valamit jól csinál, dicsérd meg nagyon, ha rosszat csinál, akkor mondd azt, hogy nem ezt vártad tőle, hiszen múltkor is milyen ügyesen, szépen viselkedett. A motiváció nagyon fontos, ha rosszat csinál, ne vegyél róla tudomást. Persze tudom, hogy ezt nem könnyű és nem is lehet mindig megcsinálni, de ha le is szidod, mindig a viselkedést minősítsd, ne pedig őt. Az iskola lesz nagyon nehéz, mert a pedagógusok ezt nem fogadják el, az én gyerekemet is folyton büntetik, és sajnos már volt, hogy lefejelte a falat, mert annyira ki volt borulva, hogy őt sarokba állították. Kitartás!
válasza:Én is ilyen voltam 5évesen de én lány vagyok iszonyat rossz voltam és amikor rosszat csináltam (nagyon rossz voltam tényleg) egyszerűen rám kiabált apám vagy anyám egy nagyot mindig fenyegettek h megütnek ezt most is szokták de soha nem teszik (12vagyok) a lényeg hogy ne sajnálj vele üvölteni és egy 5évest nem tudod mitől megvonni legyél félelmetes amikor ideges vagy akkor "megijed" és nem csinálja többet azt amit tett nálam bevállt egyébként ha le megy neki 3gy pofon amikor nagyon rossz nem árt neki nekem sem artottak ezek a dolgok és lány vagyok nem azt mondom hogy verd hanem amikor már tényleg el szakad a cérna mutasd meg hogy nem vicceltél ha kell tényleg megütod tudom ez bűntudatot ébreszt de ne tegye mert ha olyan elkényeztetett kis hülye liba lennék meg mindig nem is tudom m o lenne velem🙄
És a szüleimet ugyanúgy imádom😍
válasza:A bölcsis gondozó engem is megdöbbentett h a bölcsiben visszaadatják a gyerekekkel amit kapnak (még akkor is ha úgy adják h nem fáj), ez nem helyes, persze a bölcsisek még kicsik és a nap végén nem tudják elmondani otthon h mi volt ma...
NÁlunk az oviban volt tavaly egy olyan eset, hogy az egyik gyerek pofonvágta a szellemileg fogyatékos ovistársát (aki egyébként nem agresszív egyáltalán, inkább jámbor, légynek se árt), mire a dadus odament és megfogta a pofont kapó gyerek kezét h picit visszaadja a másiknak, persze nem erőből.
Ebből akkora botrány lett, az eredetileg pofozkodó, "bűnös" fiú szülei teljesen kiakadtak h a dadus szerinte veri a gyereküket az oviban (!), bementek k**** anyázni az óvónőkkel, volt fogadóóra is, végül kivették a csoportból a fiúkat - még jó hogy nem jelentették fel a dadust, aki egyébként nagyon aranyos dadus, senkinek sem tudna ártani.
Szóval emiatt nem is értem hogy férhet bele egy bölcsödébe hogy mindennaposak ezek a pofon visszaadások.
válasza:Épp csak beleolvastam a válaszokba, lehet, hogy részben ismételni fogok egyet-kettőt, de nem biztos.
Az elején említette valaki a feszültségkezelést. Egyet értek, erre is meg kell tanítani a gyermeket.
A legdöntőbbek egyike a nevelés során az empátia, tehát a gyerek szemszögébe beleérezni - ehhez nagyon sokat segít, ha gyermekpszichológiai SZAKkönyveket olvasol, ami bár csak életkori sajátosságokat említ -tapasztalati alapon!-, de ezek ismerete nélkülözhetetlen a nevelési attitűdhöz!
Szóval egyfelől ismerned kell az alapvető jellemzőit az egyes életkoroknak, ezáltal is jobban belelátsz a lelkébe a saját gyerekednek. Másfelől persze neked személyesen jó megfigyelőnek kell lenned az ő egyéni sajátosságai megismeréséhez.
MEGISMERÉS- EZ A KULCS! Sajnos a legtöbb ember abban a tévhitben van, hogy az aktív megközelítés a nyerő a nevelésben.
Pedig a passzív-befogadó-megértő hozzáállás a kulcs.
Ha megérted, csak utána, másodlagosan következik az aktivitás a felnőtt részéről, azaz hogy mit lehet tenni.
Tehát próbálj beleérezni, mit élhet meg ő, miért üt-rúg, amikor ezt teszi.
A büntetéseket és jutalmazásokat én minimalizálom (pedagógus vagyok). Hacsak nem olykor megvonást alkalmazok (már ha azt büntetésnek vesszük, akkor kivétel, de azt is csak végső esetben alkalmazom).
Ehelyett türelmesen magyarázok, de mint írtam, ennél is fontosabb, hogy mind jobban megértem egyénileg is a gyermeket.
A VÉGSŐ MEGOLDÁS AZ OKOK KERESÉSE!!
Ez is befogadó-megértő-passzív hozzáállás, tehát ez az egyik döntő és elsődleges mozzanat!
Ha meg van az ok, akkor azt kell feloldani, tehát pl ki kell deríteni, miért üt-rúg! Ha ez megvan, akkor ezen a lelki okon kell pszichésen dolgozni.
Mindezek közepette következetesen kell nevelni, és a FOKOZATOSSÁG is fontos a reagálásban, tehát először higgadtan, majd ha ez
nem használ, akkor mutasd ki érzelmeidet: igenis kiabáld ki, amit érzel, de CSAK KÉSŐBB, HA NEM használ a türelmes magyarázat.
Ne csak kérj, magyarázz is először neki!
De a legdöntőbb tehát az okok keresése, és azok orvoslása pszichésen! De ettől még maradj következetes és fokozatos, és csak végső esetben jutalmazz és büntess!
Ne a büntetés és ne a jutalom motiválja a gyerekeket!
A felnőttek világával is ez az egyik baj, hogy a valódi lelki tartalom el van fojtva, mindenki jutalmazások és büntetések közepette él: ha rendesen dolgozol, kapsz fizetésemelést, de ha nem, akkor "dádá, ki vagy rúgva"...
...ezért is olyan képmutató a felnőtt világ, és a saját hibás felnőtt attitűdjüket viszik bele a gyereknevelésbe is legtöbben, sajnos...
Már rég, kb 100 éve rájöttek (pl Adler) a gyermekpszichológusok a pozitív fegyelmezés módszerére. Ideje volna alkalmazni széles körben is.
Ismét köszönök minden további választ. Én magam is pedagógus vagyok:) Ismerem és amennyire az érzelmi bevonódásom engedi, alkalmazom is a szakirodalomban írtakat. Kiváló műveknek tartom a Kell a gyereknek a korlát, a Pozitív fegyelmezés, a Beszélj úgy, a Gyerekekre hangolva, és még nagyon sok írást a témában.
Úgy érzem, hogy az alap, hogy először megkérem, hogy mit tegyen másképp vagy mit ne tegyen, közben és azután magyarázok, stb. A fiam a szelíd, demokratikus nevelésre egyszerűen nem reagál rossz napjain! Semmit.
Emberből vagyok, és tele érzelmekkel a nevelési helyzetekben (ez akár helyes,a kár nem, teljesen normális gondolom), és a nulla reakció után felemelem a hangom. Ritkán hoz eredményt, gyakrabban okoz sértődést. A büntetés, ami nálam is megvonás 99%-ban szintén ritkán hoz eredményt abban az értelemben, hogy abból a gyermekem megértené, megtanulná, hogy helytelen volt, amit csinált és legközelebb másképp kéne. Na ezt nagyon sokan, sokszor, sok helyen leírták már (a büntetésnek csak nagyon rövid távú eredménye van max. és az is csak látszateredmény többnyire), de arról már nemigen szól a fáma, hogy vannak gyerekek, akikre a tiszteletteljes, de következes (elmagyarázom, megfogalmazom és elfogadom az érzéseit, pl. megértem, hogy dühös vagy, hogy be kell jönni az udvarról. De nem üthetsz meg érte.) egyáltalán nem hat. Eleve van egy kizáró ok: dühroham közben annyira bezár, hogy el se jutnak hozzá a szavaim, utána meg már nem is emlékszik rá, hogy mi történt, nem aktuális a megbeszélés, teljesen hatástalan.
A pozitív fegyelmezés, ami a jutalom-megvonás káros voltával szemben áll, sajnos szerintem nem nagyon működik az ADHD-nál. Szomorúan olvasom sok helyen, hogy ahogy pl. az Aspergeres gyerekeknél is sokszor, kifejezetten az azonnal jutalom, ill. azonnali megvonás módszerével lehet valami eredményt elérni. Pedagógusként, anyaként is olyan távol áll tőlem ez a módszer, és valahogy azt érzem, hogy nem is méltó a gyerekemhez sem (idomítás-jellegű érzésem szerint), hogy nem bírom alkalmazni egyelőre:(
válasza:Kedves UTolsó!
Az a gond, hogy az SNI nagyon sokféle diagnózist és állapotot takar. És a rendszer hajlamos egy kalap alá enni mindenkit. Pedig azért nagyon nem mindegy, hogy egy kifejezett szellemi fogyatékkal élő kisgyermekről van szó, vagy látássérültről, diszlexiásról vagy mondjuk egy kiemelkedően tehetséges, de hiperaktív gyerekről. Azt, hogy a fiam adott esetben SNI-s lesz, könnyű elfogadni - nekem legalábbis, mert igazán nem érdekel, hogy ki mit gondol, és megtanultam már az évek alatt csak a gyerekemet nézni. Azt viszont, hogy a jelenlegi rendszer ezzel nem tud mit kezdeni, csak max. megbélyegezni, azt elég nehéz......
válasza:02-12 18:59 vagyok, Köszönöm, hogy elolvastad soraimat, bár a pozitív fegyelmezés mást jelent, hacsak nem értettük félre egymást.
De ahogy észrevettem, még mindig
nem érted, amiket leginkább kihangsúlyoztam (akár szakmabeli vagy te is, akár nem - és evvel semmiképp se szeretnélek degradálni, pusztán tényt közlök,
hogy nem mentek át szavaimból a lényegesek, sajnos).
Az egyik leglényegesebbet tehát megismétlem a korábbi szavaimból:
OKOK KERESÉSE és AZOK FELOLDÁSA.
Ezen felül ha nem tudsz türelmes lenni, akkor hiába a pedagógus diploma. A gyakorlat a döntő.
Tudom, hogy adhd, vagy pl hiperaktivitás esetén igen komoly türelem szükséges, megfordultam már ilyen kisgyermekek között is. De mégis a döntő problémádat abban látom, hogy HIÁNYZIK a nevelési attitűdödből az okok keresése és feloldása. Ehhez adott esetben gyermekpszichológust is be lehet vonni, már ha sikerül egy kompetenset kifognod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!