5 éves gyerek elrontott nevelését még helyre lehet hozni?

Egy baratnom 5 eves kisfia lett nagyon hasonlo, szinten ok szurtak el. En mar regota figyelmeztettem, hogy nem lesz ez igy jo, de csak nem hallgattak ram. A vege az lett, hogy gyerekpszichologushoz mentek, aki ugyanazt mondta el nekik amit en... Akkor vegre, neki elhittek. A pszichologus figyelmeztette oket, hogy innentol visszacsinalni nagyon nehez lesz, ezert a lelkukre kototte, hogy borzasztoan kovetkezetesnek kell lenniuk, ha el akarnak erni valami eredmenyt, es hogy nem lesz egy gyors folyamat. Hat... azt kell mondjam, sajnos nem teljesen fogadtak meg a tanacsot, nem sok valtozas tortent az 1 ev alatt.

Csak azt tudom mondani neked, amit nekik is mondtak, kovetkezetesseg, nem engedni neki akarhogyan is probalkozik, es ha direkt rosszat csinal, akkor tovabbra is buntetni. Olyan buntetes kell ami tenyleg hat ra. Tehat pl valami megvonasa amit szeret csinalni. Hosszu folyamat lesz, mert 5 evesen elkezdeni ezt mar sokkal nehezebb mint korabban, es ezt nem en mondom hanem a pszichologus.

hű, hát nagyon nem irigyellek téged. kisgyermeknevelő vagyok, bölcsiben dolgozom.

mi (legalábbis én, ill. a közvetlen kolléganőm is) azon az elven vagyunk, hogy ha az egyik gyerek megütötte a másikat, bizony adja is vissza, tudja "bántó gyerek", hogy milyen az, ha megütik. volt egy konkrét példám: a gyerek fém játékkal ütögette (jó erősen) a másik gyerek fejét. egy istenes lecseszés mellé járt a visszaütés (tőlem, erőtlenül, csak hozzáérintettem a fejéhez a játékot). természetesen ez nem fájhatott, csak maga a tudat volt neki annyira bántó, hogy torka szakadtából elkezdett ordítani emiatt. szóval igenis, tudja meg milyen az, amikor valakit bánt. illetve a másik oldal: ne neveljünk "tutyimutyi" gyereket, tudja magát megvédeni, ha szükséges.

ami otthon van/lesz nálunk:

ha valamit kiönt, összeköpködi a tükröt, miután elmondtam hogy nem szabad, egyértelműen ő az, akinek össze kell szednie, le kell törölnie. tanulja meg, hogy nem a szolgája vagy: ha valami olyat csinál, igen is helyre kell hoznia.

illetve írtad, ha szándékosan kiönti a vacsit, "akkor nem szobafogság, meg verés, hanem feltörli a padlót és éhes marad (ez durva, de csak egy légbőlkapott példa)". persze, ha először játssza el ezt, akkor feltakarít (hellyel közzel a segítségemmel), és elmagyarázom neki, hogy ilyet nem csinálunk az étellel, nem játék, és ha mégegyszer ilyet csinál, vacsora nélkül mehet aludni. akármennyire is durva büntetés, hogy éhes marad, egy 5 éves, okos gyerek tudatában van annak, hogy az étel nem játék, nem öntjük ki csak úgy. bizony én nem adnék neki ezek után enni.

a megoldás nálatok csakis a szigorú következetesség, apa és a te részedről is. meg kell, hogy beszéljétek a szabályokat, mit lehet, mit nem, minek mi a következménye. egyrészt, feltakarít ha olyat csinált. másrészt, kap egy bizonyos megvonást: nincs tv nézés, vagy jelentősen kevesebb ha pl. 3 részt nézhet meg a meséből általában 1 nap, akkor most csak 1. a kedvenc játékát megvonod tőle.

"ha 5 éves nekem jön, amikor ledől például a tornya, akkor mi a helyes, következetes lépés? Ahogy írtam is, a magyarázat, kezének lefogása, stb. nem működik, az 3-4 éve csináljuk."

amikor csinálja ezt, közöld vele, hogy ha még 1x neked megy, bánt téged emiatt, akkor el fogod rakni és nem kapja vissza, csak ha tud normálisan játszani vele, vagyis normálisan reagálni a dőlésre. gondolom jönnek majd az ígéretek h tud, jó lesz stb. ha elraktad, 1-2 nap múlva megkérdezheted őt, hogy tud e úgy játszani, hogy nem bánt téged ha ledőlt a torony. ha igent mond, visszaadod, ha nem tartja amit ígért, elteszed, és vissza sem kapja 1-2 hétig.

rá kell, hogy jöjjön, hogy nem ő a főnök, hanem apa és anya. nehéz lesz, de kitartónak kell lenned, lennetek!! számíts rá, hogy sok-sok hiszti lesz, rengeteg sírás, akár dühkitörés is... eddig az volt amit ő akart, most pedig 180 fokos változás fog következni, neki is nehéz lesz, hogy amit eddig lehetett, azt most már miért nem.

egy kisgyereknek elviekben legalább 500x kell hallania valamit, hogy megjegyezze... de ő már nem olyan kicsi!

őszintén szólva,nem vagyok a híve annak, hogy megüssük a gyereket, de azért amikor hiába beszélek neki, tojik rá magasról, szemtelen, az arcomba röhög, azért akkor már kiharcol nálam egy fenékreütést. sajnos nehéz 'betörni' a gyerekeket, ha ennyire szemtelenek. valamivel muszáj, hogy a későbbiekben könnyebb legyen vele...

végső esetben pedig fordulj nevelési tanácsadóhoz, sőt, amellett hogy következetes leszel, mehetsz tanácsokért hozzájuk, a saját dolgodat könnyíted meg vele.

oviban hogy viselkedik?

Helyes iránymutatással.megtanitani hogyan vezetheti le a feszültséget, ha mérges, ill mindezt megelőzni kompromisszumokkal vagy ellentétpárokkal pl adunk is kapunk is, szétpakolunk "bulizunk"-összepakolunk, vacsikészitésbe bevonni és nem erőszakolni az evést hogy már addig jusson hogy kiboritja, őt is kérdezni pl borsót kérsz vagy brokkolit, stb

Egy normális alkalmazkodo, együttműködő peldát is mutatni azaz bevonni, őt is kérdezni, neki is joga van döntéseket hozni es akkor nem jut el addig a gyerek hogy a saját igazáért, önmagáért harcoljon a saját eszközeivel.

Milyen szakember mondott olyat, hogy vissza kellett volna ütnöd a két évesnek?? Ez csak azt jelentette volna, hogy ez a normális viselkedés. Amit te mutatsz a gyereknek az lesz a norma. Te vagy a példa. Szóval az ütes így elfogadottá válik, vagy legfeljebb félelmet gerjeszthetsz a gyerekben es max. félelemből majd nem üt, mert tudja, hogy erősebb vagy, de gyengébbeket bármikor. Szerintem egy gyereket a belső meggyőződés vezessen, ne a félelem. Nekem ez a veleményem.

Azt gondolom bármikor lehet javítanunk a nevelési hibánkon, és gyorsan lehet változást generálni. A napokban en is rájöttem egy-két hülyeségemre. A pozitiv fegyelmezés c. Könyvet ajánlom neked. Nekem segített. Persze csak akkor,ha egyetértesz az abban foglalt kapcsolódó neveléssel.

Amiket írtál a gyerekedről, nagyon hasonlít az én fiamra, aki enyhe fokú ADHD-s. Nehezen viseli, ha ellentmondanak neki, agresszív és impulzív, rosszul tűri a kudarcot, máskor viszont egy kis angyal, segítőkész, vicces és nagyon okos. Hozzád hasonlóan én is szelíd, nyugodt természetű ember vagyok, így is neveltek, ezért nagyon idegen tőlem az erőből nevelés, pofozkodás. Korábban eléggé felőrölte az idegeimet a fiam nevelése, én is úgy éreztem, én rontottam el valamit. Sokszor nekem jött, csúnya szavakat kiabált és hasonlók. Mostanra úgy tűnik, egyre kiegyensúlyozottabb, kevesebbet kell fegyelmezni (a büntetésre nem úgy reagál, mint egy átlag gyerek), de ehhez sok türelem, taktikázás és magyarázat kellett, és persze jártunk nevelési tanácsadónál, és most is jár fejlesztésre.

Nem állítom, hogy a te gyereked is figyelemzavaros-hiperaktív, de nála is lehet szó enyhébb idegrendszeri éretlenségről, amihez a születésekor történt trauma is hozzájárulhatott. Nem hiszem, hogy csak a te hibád, hogy "egy kis zsarnok lett belőle". Az én fiam is az lett, pedig én és a családom pici korától kezdve mindent megpróbáltunk, hogy megneveljük.

A Pozitív fegyelmezés c. könyvet én is ajánlom, plusz László Zsuzsa Az örökmozgó gyerek c. könyvét is (interneten is olvasható).

Szia. Ez azért elég durva... hogy neked megy. Én még nagyon az elején kezeltem ezeket, először megharapott rászóltam, másodszor megharapott rákiabáltam, harmadszor megharapott kapott egy pofont. Meghúzta a hajam visszahúztam, ha megütött visszaütöttem, ugyan úgy ahogy ő megütött engem. 3 és 5 évesek a gyerekeim, az első próbálkozásokat leszámítva soha nem bántottak.

Téged azért tudtak szelíden nevelni mert valószínűleg egy nyugodtabb személyiség vagy. Én is az vagyok egyébként de az én szüleim türelmetlenek voltak mindig is és sokszor kaptam sallert. Nem mondom, hogy verd a gyereked! Csak leírom a saját dolgaimat.

Amikor a fiam mérgében megütötte a húgát (még régen) és pont a szemét találta el, nagyon pipa lettem, rácsaptam a fenekére és küldtem a szobájába. Azóta sem bántja.

Tudom, lassan kiverem a biztosítékot, de ha nekem jött volna a fiam (ahogy neked ment a tiéd) akkor kapott volna egy jó nagy pofont és vagy 2 órára bent maradt volna a szobájában.

Na de leszámítva a pofozkodást, hogy segítsek is, kezdj el bevezetni még büntetést, olyat amivel tényleg bünteted. Ha rosszat csinál nem nézhet mesét a tv-ben, elveszed a tabletot (nem tudom hogy van-e), beküldöd a szobájába, elveszed a játékát, nincs játszótér, nem mentek játszóházba, nincs nasi stb... ami őt leginkább érinti. Nálunk pl elég a nem nézhet mesét.

Ragaszkodj az elveidhez, ahhoz amit elképzeltél, ne engedj neki. Mond el neki, hogy te vagy a főnök és kész. Ő egy kisgyerek, egyelőre te vagy a felnőtt, te tudod, hogy mit hogy kell helyesen csinálni.