Teljesen el vagyok keseredve. Kudarcot vallottunk?

Örökbefogadtunk egy 2 éves (jövö hónapban lesz) kislányt. Állitólag nagyon rossz helye volt és ugy emelték ki a családból, aztán a szülei lemndtak róla. Hozzánk került, 2 hónapja. A probléma az, hogy teljesen kezelhetetlen. Annyit már elértünk, hogy aludni alszik, néha bilizik is, de a nevelése?! Kiabál egész nap, rugdos, üt, és ha valamit mondok neki, hogy nem szabad, csak azért is azt csinálja. Mosolyog egyet és megcsinálja. Pl. belenyúl a konektorba, sütöbe, kukából kipakol, lerángatja a teritőket, felnyitja a wc tetejét és belefobálja a játékait, kinyitja az üvegét és a nappali közepére önti. Ha valamit nem engedünk meg neki, rögtön a fölrda veti magát és hangosan sir. Ezt naponta kb 100szor eljátsza. Boltba is, bárhol.. A fürdés, borzalom!

Ne értsetek félre, nagyon boldog vagyok hogy van babánk, de higyjétek el, tényleg kétségbeejtő a helyzet. Szeret minket, ragaszkodik hozzánk, ezt mondja is, de amit csinál!? Ismerős kislányék átjöttek ismerkdni (regykorúak), rögtön minden játékát elvette, ütöttre vágta szegényt, hiába vittem ki a szobából és szóltam rá. Adjatok tanácsot légyszi, mert már olyan sz.rul érezzük magunkat.. Egész nap csak kiabálni és veszekedni kell vele, mert máshogy nem érti meg, nem csinálja..