Második napja van oviban, de már panaszkodtak rá az óvónők, hogy verekszik. El vagyok keseredve. Mit csináljak, mi lesz így vele?
És a kislányod mesél otthon valamit?
Egy kicsit megnyugtattál, mert az enyém most fog menni, két hét múlva, és csupa fiú van a csoportjában... meg is vagyok ijedve rendesen. De látom, nemcsak a fiúk lehetnek verekedősek. :)
Amúgy otthon is verekszik? Vagy a játszótéren?
Ő azt mondja, jó az oviban... Ha kérdezek, válaszol, de szerintem nem minden fedi a valóságot.
Van egy öccse, ha mérges, akkor neki is odacsap.
Lobbanékony a természete, ha valami nem tetszik neki, akkor ordít és csap, de ha nyugiban van, akkor kedves.
Ahová járunk játszótérre, alig van gyerek.
Áááá, nagyon félek az egésztől, mert itthon sem könnyű vele. Féltékeny a tesó miatt, dacos, akaratos....földhöz vágja magát.
Már pszichológusra is gondoltam, nem tudom, mennyit tudna segíteni, vagy neki egyszerűen ilyen az alaptermészete.
semmit, csak mondhatod, hogy ne verekedjen, max. ha őt próbálják megütni, akkor és vissza is üthet.
Egyébként meg nem azért van az óvónő, hogy megoldja az óvodai konfliktusokat??
Nekem két fiam van, verekednek, de akkor szétválasztás és külön játék van, esetleg büntetés.
"ha valami nem tetszik neki, akkor ordít és csap,"
Na itt kéne őt valahogy megfogni, hogy ez ne így legyen. Később tényleg kezelhetetlen lesz, ha ezt nem kezelitek időben...
Utolsó.
Megfogni valahogy... De hogyan????
3 évesen az én fiamra is csak panaszkodtak, lökdösődött, belekötött más gyerekekbe, verekedett is.
Most 4 éves és teljesen megváltozott, eszébe sem jut verekedni. lökdösődni, végre nem félnek már tőle a kis csoporttársai és ha reggel meglátják már szaladnak is elé.
Tavaly ilyen nem volt, mindenki nagy ívben kikerülte a fiamat.
Pszichológushoz én is vinni akartam, de az apukája nem egyezett bele .Magától rendeződött minden ahogy nőtt és okosodott.Kitartást!
Köszi az eddigieket!
Hisztinél próbálkozunk a "szobafogsággal", nem nagyon hatja meg. Rugdossa az ajtót, tombol, ordít, és baromi kitartó.
Amikor elmeséltem egy pedagógus ismerősnek, ő azt mondta ez nem jó módszer (persze valakinél biztos ez hozza meg a változást), hanem inkább próbáljuk megölelni, magunkhoz szorítani, hogy érezze, még ilyenkor is szeretjük. (Baromi nehéz, mert ilyenkorra már szétcincálta az idegeimet és legszívesebben már fellőném valamelyikünket a holdra...)
Ez tuti rossz módszer. Gondold el. Bemész a boltba, lopsz. Rendőr meglát, megölelget, hogy így is szeretünk (mondjuk a társadalom). Ez mit fog benned erősíteni? Nem baj ha csinálom, ők így is elfogadnak és szeretnek.
Ez nem jó. Pozitív megerősítés kell, nem pedig negatív. Te gyakorlatilag a negatívat jutalmazod (öleléssel, szeretettel).
Inkább azt hozd ilyenkor a tudtára, hogy nagyon haragszol rá, és elszomorít hogy így viselkedik. Aztán amikor lenyugodott, akkor kell vele megbeszélni, hogy azért, mert anya haragszik, olyankor is szeret, de bántja anyát, hogy ő így toporzékol. És szeretnéd, ha erről leszokna. Egy ideig próbálkozni fog, de lassan rövidülnek majd a toporzékolós idők, ha elég kitartó vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!