Más kisgyerek sem érti néha a mondatokat, magyarázatot 3,5 évesen?
Peldák
1. Boltban ragaszkodik a kindertojashoz, mondtam neki, először menjünk körbe, mert a bolt masik vègében levokből valasszon, mert azokban vannak a mignon figurak, mondtam röviden is, mutattam is, hogy masik polcrol kap, erre megis azt hiszi hogynem akarok neki kindert venni es hisztizni kezd
2. Irigyseg tema
Kerdeztem, megissza e az üditőjét mert ha nem, en szeretném, nem kivanta, nem kellett neki, de nem akarta ideadni, hanem amikor elfordultam, inkabb kilocsolta a padlora, ágyra. Rosszul is esett amugy, de gondolom ovibol hozza ezt az irigy stilust..., igy magyaraztam hogy csaladban nem szokas az irigyseg, latod en is adom neked pl a vacsorát es nem a foldre öntöm...bla bla, erre vacsi utan nem akar a ropijábol sem hagyni venni, egyszeruen NEM ERTI miről beszélek, soha.
Meddig lesz ez igy?
Idézem
a kedves kérdezőt:
"Igen, neha tenyleg olyan mintha két evesen ertelmesebb lett volna."
Azt szeretném erre reagálni, hogy az első komemntelő nagyon is helyesen megírta nekem a lényeget. Egyfelől még dackorszakban van, egyes gyermeknél csak két év fél évesen kezdődik, ezért "hiszed" -tévesen-, hogy mintha "értelmesebb lett volna két évesen, mint most".
Itt inkább arról van szó, hogy fejlődik az éntudat, dackorszakban van, amelynek viselkedésbeli kifejeződése ilyen pici korban még
nem elég árnyalt, nem elég differenciált.
Ezen felül épp csak kezd kialakulni az éntudat, nyilván egocentrikus még, sőt, átlagosan 4 éves kortól kezd az egocentrizmus (ez NEM egoizmus!! olvass utána, kérlek, kérdező) kezd az egocentrizmus enyhülni, és kezd decentrálni, tehát kezdik a gyermekek 4-5 évesen már mások szemszögéből is végiggondolni a dolgokat, persze ekkor még csak kezdetleges formában, de már megjelenik.
De egy 3 évestól mit vársz... nyilván még egocentrikus és épp csak fejlődik az éntudata!
Sőt! Pont ettől fejlődik ezen életkorban hasznosan az éntudata, hogy dacos, nemet mond, megvizsgálja ezáltal, hol vannak az én határai, ki vagy te, mit reagálsz, és ki ő vajon.
Nehéz a nevelés, tudom, de meg kell találni az egyensúlyt a következetesség, és kompromisszum, valamint az értelmes engedékenység között.
Pl:
"Nem, ma nincs több cukorka, kicsim. Ma már kaptál. De kaphatsz ma még a boltból finom joghurtot, ha szeretnél."
"Most muszáj sietnünk, tudom, MEGÉRTELEK BÁR, hogy te szeretnéd felvenni a nadrágodat, de most nincs rá idő. A kabátot viszont TE veHETed fel"
(Ha, tegyük fel, megtapasztalom, hogy az adott gyermek, egyén a kabátot így, 3 évesen villámgyorsan fel tudja venni, de a nadrágjával percekig bíbelődni szokott még.)
Tehát keresem az egyensúlyt:
ezt megteheted kicsim, azt viszont nem!
Így együttműködés lép az állandó dac helyébe, pontosabban ritkul a dac, és örömmel megmutatja, p mit tud, és mit AKAR.
Persze a kérdés ennél árnyaltabb, mi az ideális nevelési attitűd, de a fenti a lényeg. Szóval van még 1-2 apró, de
nem mellékes tényező, ilyesmik:
minden átlagos kisgyermek számára, főleg bölcsisnek, ovisnak KONKRÉT, egyértelmű formában kell TÖMÖR magyarázatot, kérést adni.
NE általánosságokban, hogy
"ne rosszalkodj",
mert abból nem ért.
Satöbbi...
Pontosítom előző soraimat:
...megírta nekeD a lényeget. Egyfelől még dackorszakban van, egyes gyermeknél csak két év fél évesen (másoknál már 12, vagy 14 hónaposan akár, elkezdődik a dackorszak)...
Köszönöm, megprobàlok egyensulyozni az önérvényesitese es a szabàlyok között,hogy az önbecsülese is megmaradjon ne csak tiltasbol alljon az élet, de kicsit kezelhetobb is legyen aki hallgat az anyjàra.
Föleg akkor csapnak a viharok össze, ha mindketten ki vagyunk merülve, hosszu ovis nap, nekem melo, este talàlkozunk es anarchia
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!