Ti mit tennétek ebben a helyzetben?

Ha epét hányt a gyerek akkor nem reggelizett. Ha meg nem reggelizett akkor nem volt éhes mert már érezte hogy fáj a hasa.

Hogy utál oviba menni elhiszem. Hogy azért-e mert piszkálják az nem biztos. A gyerekedet az iskolába is és a munkahelyén is piszkálni fogják ha nem tud beilleszkedni.

Ha tényleges piszkálásról van szó, akkor hívd át ezt a gyereket hozzátok, és játszanak nálatok együtt, így jobban megértik egymást.

Én inkább a piszkálós és a normális lenne című gyerekek anyukáival beszélnék. Normális hangnemben elmondva, hogy mi a helyzet a kisfiaddal, hogy hány, annyira fél az ovitól, és konkrét példákkal, hogy mikor mivel piszkálták. Remélhetőleg beszélnek a gyerekeikkel, vagy kitalálhatjátok, hogy ovin kívül játszótéren találkozni, barátkozni. (Egyesével barátkoztasd őket, ne legyen ott a két ellenséges fiú egyszere.)

Az ovivezetőhöz akkor mennék, ha durva attrocitás érné a gyerekemet.

Első, látszik hogy max elméletben hallottál a lelki terrorról, örülj neki. Igen, vannak normális gyerekek, akik aztán se iskolába, se munkahelyen nem tudnak aztán beilleszkedni, mert nem állnak az elborult agyú üresfejű agresszorok közé, túl más a lelkiviláguk... a pszichopata állatok meg kiszagolják már ovis korban, hogy ezt szekálni kell, ez nem birka, és nekiállnak, sokszor addig nem nyugszanak, amíg bele nem hal az áldozat. Anyukának azt javasolod, hívja át más kezelhetetlen, agresszív gyerekét, hogy aztán már a sajátja otthon is hányjon és ne érezze magát biztonságban? Kíváncsi lennék, mit szólnál, ha be lennél lökve pár vadállat közé, hogy megbarátkozzatok, és ha megtépnek, akkor azt mondaná neked a jónép, hogy a te hibád, nem tudta kezelni a helyzetet, miért nem illeszkedtél be... örülj, hogy sosem voltál az ártatlanul zaklatottak oldalán.

Anyuka, kitartást, esetleg más ovi, mert lehet, durván rámegy az egészsége a fiadnak, csak azért mert nem tud átlag lenni. Én megértelek.

Ha tényleg piszkálják a fiad és emiatt érzi magát rosszul, akkor igen , szólnék a vezetőnek.

Az semmiképp sem jó hozzáállás h túl kell élni ezt az 1 évet, nem csak két hét van az évből, és az, hogy a fiad annyira stresszel az ovitól h ennek fizikai tünetei is vannak (hányás, hasmenés), azt komolyan kell venni, nem szabad annyiban hagyni.

A fiad kérdezd ki részletesen, hogy pontosan mi zavarja az oviban, van-e olyan gyerek aki bántja, azután beszélj az óvónővel (bár irtad h ezt már megtetted), utána pedig az igazgatónővel. Végső esetben kérd át másik csoportba a fiad.

Megértelek, kérdező, azonban azt is szem előtt kell tartani, hogy senkinek, még egy remek óvodapedagógusnak sincs lehetősége egy félrenevelt 5-6 éves lelkivilágán 180 fokot fordítani, sajnos.

(Félrenevelten az általad emlegetett "szekálóst", és hasonló kötözködő gyerekeket értem.)

Bár egy jó pedagógus képes korrigálni ezen, sok-sok türelemmel , megértéssel, és határozott, következetes közbelépésekkel.

Szóval nincs miért várni csodát, elmondásod szerint jók a pedagógusok, odafigyelnek a helyzetekre, a "szekálósra" és a te gyermekedre is, és a köztük levő interakciókra, de tényleg ha már legalább 5 éves a gyermek, és meglehetősen félrenevelték, akkor azon már csak korrigálni lehet némiképp.

Egy 4 éves esetlén több az esély "megmenteni" a gyermek lelkivilágát, 4 év alatt meg bármi lehetséges elvileg. De 5 évesen már csak legfeljebb 60, esetleg 80%-ban, és akkor ott van az a döntő tényező, hogy a szülői hatás mindig a legerősebb...

Tehát hiába a jó pedagógus, otthon mindig más felnőtt hozzáállással találkozik, pláne ha kilép az oviból, mert a suliban már nincs lehetősége a pedagógusoknak különösebben nevelni, inkább csak leadják a tananyagot és kb ennyi... na meg 6-7 éves gyermek jellemén még nehezebb korrigálni egyébként is.

Egy szó, mint száz: a szülői hatás a legerősebb, hozzájuk kötődik -LEGALÁBB, MINIMUM VÁGYIK kötődésre (ha nem igazán van erre a kisgyermeknek lehetősége, akkor is vágyik erre) - a kisgyermekük, és az ő mintájuk a döntő, tőlük függenek leginkább érzelmileg.

Bár érvelhetne elvileg valaki avval, hogy "de hát a zsörtölődő, szekírozó gyerek alig látja a szüleit"

- erre azt mondanám, hogy a hiány is nevelési hatás!

Hiába van, teszem azt, egy jó óvodapedagógusi felnőtt minta, ellenben nincs állandó felnőtt minta.

Többet vannak a gyermekek ovin kívül, mint oviban.

Hogy mit lehet tenned, kedves kérdező, végső soron nehéz kérdés, lévén átlag 25 gyerek van egy csoportban, átlag 25-féle szülői háttérrel és jellemmel...

A pedagógusok igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni, te meg mérlegelhetsz, hogy gyermeked esetleg mégis átíratnád-e másik óvodás csoportba - a vele egykorúak miatt

(nem a pedagógusok miatt).

Tényleg dilemma, mert ez a helyzet, ahogy sejtem leírásodból,

nem a pedagógusokon múlik, a szülőket meg

nem feltétlen lehet befolyásolni (jó irányba).