Mindenből kudarcélménye van, mert hozzám méri magát? Hogy játszak igy vele? (leülős játékok)
Igaz, hogy szuperül elvagyunk nagymozgásos játékokkal, joformán lepkékkel kergetőzünk ha kell.., kirandulunk, gesztenyét gyűjtünk, labdázunk és szuperül elvan egyedul az autóival is.
De nem lehet vele nekem pl homokozni mert még azon is megsertodik ha pl kavicsokkal diszitem a tortát mert neki nem jutott eszébe kretivkodni. Vagy pla homokban meglattam egy százlábut, azon is sertodik hogy azzal foglalkozom, inkabb leszorja homokkal
Színezésnél ha mondom hogy pl szinezze ki a pillangot, kivágjuk, felragasztjuk, akkor eldobja a filcet is.
Kb olyasmi az egész mintha a gyerekben folyamatosan a következők lennének:
- én ezt nem tudom kivágni kiszinezni szépre, csak anya
- anyának szebb a homoktortája
-anyát a százlábu erdekli pedig itt a dömper es csak egy orája tologatjuk
Eredmények:
- én ezt nem tudom, ollo, filc eldobva, kudarc, dac
- nyomdázos játeknál csak az jo hogy ha repül a tintatarto szivacs is es azzal nyomdázunk kb mindenhova..
- homokozásnál rombolás pusztitás, anya ne kreativkodjon ittha nem játszik velem
Régen, még bedudtam a babakornak. Eldől egy két epitmény, baba zokon veszi, sebaj, gyakoroljuk, hogy ujraprobalkozunk, jatszunk földrengőset akkor. De már 4 lesz es azota sem épit, illetve igy. Neki nem tetszik, szerinte rossz csunya nem jo amit epit, mert anya jobbat tud.
Festeni, rajzolni, egy szelforgot csinálni, de gyurmázni sem lehet vele anelkul, hogy ne arra kelljen ügyelnem hogy fenn tudjam tartani a kivancsiságot jokedvet es ne ebbol is a kudarc vagy sertodes legyen.
Ma direkt hagytam egyedul festeni stb, csak kerdeztem mit fest es csak segitettem hogy pl viz festék utan a papirra kell az ecsetet tenni es nem festekbol festekbe..stb, mégis kb egy perc utan flegmán odaadta a pár ecsetvonásos festményét, hogy kész, ennyi
Puzzle ugyanez! "Anya csinálja! En nem tudom"
Nincs egyetlen terulwt amiben sikerélménye lenne. Csak nagymozgásban, vagy pl tarsasjatekban.
Egyszerűen, röviden, azt nem tudom hogyan motiváljam, hogyan láttassam meg vele a leülős jatekok pozitiv oldalát.
Amikor megkérdezem rajzoljunk, fessünk? Akkor még örömteli ugrálással jön, hogy igeeen. Ez a kedv elmegy rajzolas közben
Ha passziv szerepet játszom mellette ey hagyom kibontakozni, ha aktivat, akkor is kb 5percig rajzol. Es nem is ugy adja ide hogy kész, hanem hogy ő befejeztea rajzolast.
A motiválást, ösztönzést, kiemelem, Pozitiv értelemben es nem erőszakos fejlesztes cimen (ahogy egyesek azt hiszik arrol szol a kerdes)szeretném tudni. Mert ez szükséges lesz majdan a suliba is de munkahelyre is hogy nyitott legyen az ismeretekre.
Hogyan fogok igy házit irni vele? Feláll es otthagy?
Tudom hogy ebben a korbana szabad játékona hangsuly. Ezt a szabadságot szeretném ha érezné a rajzolásban is. Hogy rajzolni öröm! Nem kingörcs fejlesztesrol irok!!
Továbbra is én vagyok, aki a 38, 39, 40-es kommenteket írtam. Úgy vélem, továbbra is jól értelek, és hogy most rám is reagáltál, még inkább körvonalazódott bennem, hogy mit nem értesz a 3 évesek lélektanában, kedves kérdező. Még nem töltötte be a 4-et a gyermeked, azt írod. Ezt figyelembe vettem és veszem.
Tehát tartom, amiket eddig írtam, viszont most még pontosabb képem van a nevelési attitűdödről, ami azért hasznos, mert ki tudok térni egy újabb tévhitedre. Ha sikerül végiggondolnod, akkor még többet tudsz tenni gyermekedért a hozzáállásodban.
Az hozzáállásod alapjában tehát jó, több szempontból is,
de egyelőre nem érted még elég jól korosztályonként a kisgyermeki lélek működését. Ez félreértéseket szül benned, és felesleges aggodalmat.
Előbb idézlek, aztán részletezem picit, mit hogyan látok szakmabeliként, a gondolataidra reflektálva. Tehát ezeket írtad az imént:
"Amikor megkérdezem rajzoljunk, fessünk? Akkor még örömteli ugrálással jön, hogy igeeen. Ez a kedv elmegy rajzolas közben
Ha passziv szerepet játszom mellette ey hagyom kibontakozni, ha aktivat, akkor is kb 5percig rajzol. Es nem is ugy adja ide hogy kész, hanem hogy ő befejeztea rajzolast. "
"Hogyan fogok igy házit irni vele? Feláll es otthagy? "
Három éves korban a figyelemtartás átlagban 4-5 perc, sokszor csak egyetlen perc!! EZ ÁLTALÁNOS, tehát életkori sajátosság, 3 éveseknél.
Magyarán semmi baj a gyerekeddel, a leírásod szerint, mert életkorának megfelelő a figyelemtartása.
Csupán részletkérdésben tér el , ami szintén természetes: temperamentumban. Írásod alapján feltételezem, hogy nála ez az átlag inkább 3-5 perce, gyakran azonnal, vagy egy perc múlva otthagyja, ami első nekifutásra érdekes számára. Más 3 évest meg 5-6 percig köti le átlagban az, aminek lelkesen nekikezd. Ez részletkérdés.
A lényeg ,hogy olyan 5 perc körüli a figyelemtartás és az érdeklődés az iránt, amit épp csinál, ami épp leköti a 3 éveseket.
Javaslom , min érdemes változtatnod:
EGYFELŐL:
ismerd meg az egyes életkori sajátosságokat, pl az alábbi pedagógiai szakirodalomból, érthető nyelvezetű alapmű:
Mérei-Binét: Gyermeklélektan.
Könyvtárakban többpéldányos.
(De vizsgaidőszakban nem biztos, hogy találsz belőle.)
MÁSFELŐL:
Ha ismered az alapvető jellemzőit az adott életkornak (ezt persze kiegészíti a gyermek egyéni temperamentumának, jellemének ismerete), akkor be fogod tudni látni, mi az, ami teljességgel rendjén való az olyan korú gyermek részéről, és nem gátolod őt többé felesleges aggodalommal. Ugyanis leírásod szerint szépen fejődik gyermeked, megfelelő a figyelemtartása is, figyelembe véve életkorát.
Tehát ha javaslatom betartod -és persze
ha semmi gátló tényező nem ön közbe, baleset,
vagy trauma stb
nem jön közbe-, akkor amiatt se kell aggódnod, amit megfogalmaztál, hogy "jaj mi lesz vele a suliban leckeíráskor". Tehát évről évre növekszik a kisgyermekek figyelemtartása.
Többek között az agykérgi (kortex) gátlások
még nem alakultak ki 7 éves kor előtt kellően, kb kisiskolás korra már viszonylag megfelelő szintű. Ez összefügg az önkontroll szabályozásával, a figyelemtartással is.
(Az idegi kapcsolódások számának variálódása, sokszorozódása is folyamatban van még bőven.)
Semmit nem szabad sürgetni a fejlődésben, csupán érteni, hogy aktuálisan mire lehet képes egy gyermek, és támogatni őt.
És nem pedig aggódni, mert az aggódást és minden anyai érzelmet átvesz, reagál rá. A negatívra negatívan. Olykor hasznos aggódni, ah tényleg baj van. De ha nincs baj, az aggodalom felesleges és káros, a gyermekre nézve mindenképp.
Kb 10 éves korig minden gyermek erősen rezonál édesanyja érzelmeire, tudatára, sőt, tudatalattijára is, amit az anya még csak nem is ismer önmagáról (ezért hívjuk tudatalattinak)(vagy arra rezonál, akihez kötődik erősen, pl ha apjával él, akkor édesapja tudatalattijára, vagy nevelőapjáéra).
Tehát semmi olyanról nincs szó, amit hiszel, hogy "egyszer csak elmegy a kedve a rajzolástól". Hanem tehát arról van szó, hogy a 3 évesek figyelemtartása átlagban 5 perc, ami olykor 1 és 10 perc között mozoghat. Ez teljesen egészséges, ebben az életkorban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!