Mindenből kudarcélménye van, mert hozzám méri magát? Hogy játszak igy vele? (leülős játékok)
Igaz, hogy szuperül elvagyunk nagymozgásos játékokkal, joformán lepkékkel kergetőzünk ha kell.., kirandulunk, gesztenyét gyűjtünk, labdázunk és szuperül elvan egyedul az autóival is.
De nem lehet vele nekem pl homokozni mert még azon is megsertodik ha pl kavicsokkal diszitem a tortát mert neki nem jutott eszébe kretivkodni. Vagy pla homokban meglattam egy százlábut, azon is sertodik hogy azzal foglalkozom, inkabb leszorja homokkal
Színezésnél ha mondom hogy pl szinezze ki a pillangot, kivágjuk, felragasztjuk, akkor eldobja a filcet is.
Kb olyasmi az egész mintha a gyerekben folyamatosan a következők lennének:
- én ezt nem tudom kivágni kiszinezni szépre, csak anya
- anyának szebb a homoktortája
-anyát a százlábu erdekli pedig itt a dömper es csak egy orája tologatjuk
Eredmények:
- én ezt nem tudom, ollo, filc eldobva, kudarc, dac
- nyomdázos játeknál csak az jo hogy ha repül a tintatarto szivacs is es azzal nyomdázunk kb mindenhova..
- homokozásnál rombolás pusztitás, anya ne kreativkodjon ittha nem játszik velem
Régen, még bedudtam a babakornak. Eldől egy két epitmény, baba zokon veszi, sebaj, gyakoroljuk, hogy ujraprobalkozunk, jatszunk földrengőset akkor. De már 4 lesz es azota sem épit, illetve igy. Neki nem tetszik, szerinte rossz csunya nem jo amit epit, mert anya jobbat tud.
Festeni, rajzolni, egy szelforgot csinálni, de gyurmázni sem lehet vele anelkul, hogy ne arra kelljen ügyelnem hogy fenn tudjam tartani a kivancsiságot jokedvet es ne ebbol is a kudarc vagy sertodes legyen.
Ma direkt hagytam egyedul festeni stb, csak kerdeztem mit fest es csak segitettem hogy pl viz festék utan a papirra kell az ecsetet tenni es nem festekbol festekbe..stb, mégis kb egy perc utan flegmán odaadta a pár ecsetvonásos festményét, hogy kész, ennyi
Puzzle ugyanez! "Anya csinálja! En nem tudom"
Nincs egyetlen terulwt amiben sikerélménye lenne. Csak nagymozgásban, vagy pl tarsasjatekban.
válasza:Szegény gyerek... ezt már muszáj leírnom.
Mi lenne, ha nem lennél a gyereked (elemző) pszichológusa?
Mi lenne, ha megtanulnád SZERETNI úgy, ahogy van?!
Mi lenne, ha nem valami idomítható masszának tekintenéd, akin kiélheted a vágyaidat?
Mi lenne, ha leakadnál a hasonlítgatásról?
Belehalnál?
31
Igazàbol en nem a gyermekben, hanem magamban latok hibàt, hogy lehet pont miattam nem rajzol, fest, gyurmazik.
Tehàt nem arrol van szo hogy a gyermekem nem fogadnàm el olyannak amilyen, hanem esetleg pont miattam olyan amilyen, mert pl az elsö toronyelborulàsnàl rossz lehetett a reakciom, hiaba azt kommunikaltam, hogy sebaj, megesik, probaljuk ujra. Mintha én rontanàm el.es miattam ment el a kedve az epitokockatol.
De lehet màr tul van ragozva.
Igyekszem nem terelgetni leülös jatekokkal, nem beleszolni, hanem natur élményt hozni lazàbban.
válasza: válasza:Köszönöm a tanàcsokat!
A mostani hétvége úgyis a csalàdrol, rokonsàgrol, unokatestvérekröl szol csak, szoval közösségi, szocializàlodàsi élményeken mostansàg a hangsuly.
Talàn en is lazìtok.
Az összes leülös jàtéka ma csak a bélyegzés volt, két lapot kitöltött, ö kérte, nem szoltam bele es a bélyegzöket épitette egymàsra, ill a post it lapokat szedegette. Hagytam maga jàtszani, probàlom elengedni.
Az én szerepem pl a kockakirakos jàtéknàl(4 db-os, minden oldalàn màs képrészlet van hajo, vonat, repülö stb)annyi szokott lenni, hogy:
1.Megkérdezem melyik képet tegyük ki(a dobozàn ott vannak a képek)pl a vonatot valasztja
2.Kezében az egyik kocka, kérdezem melyik olda a vonat teteje és forgatja, keresi(az àbràkat felismeri)
3. Letesszuk es vàlasztjuk a kövi kockàt, közben szolok hogy ugy kell letenni, hozy a megtalalt oldal legyen felül
4.Mindegyiket kiforgatja
5.A 4 kockàt màrcsak egymàshoz kell illeszteni hogy kész legyen a kép, itt màr segiteni kell hogy pl a vonat kerekét tegye alulra, probàlom röviden magyaràzni hogy a keréksor egyik fele a masik keréksor mellé valo, nem a vonat teteje mellé, ha itt nem hagyja félbe, es nem hagy ott, ez a legnetzesebb rész, akkor eljutunk a kövi.ponthoz,
6.örülünk a képnek, tapsolunk
Amikor maga probalkozik ezzel es nem megy anya nelkül, akkor csalodott es visszagubozik az autozàsba
De ha pl egy matricàs füzet egyik képét vagy mindegy is, pl egy autos képet feldarabolunk 3-4 részre(ö vàgja, néha csak az ollo hegyét irànyitom, ismetlem néha), azt is bizonytalan, hogy kiteszi e segitség nélkül, ott kb az a szerepem, hogy a képrészletröl adok infot pl az az auto teteje, na hova kerül?, az az ajtaja, hova kerül?, az a kereke, stb
Aztàn kerdezem hogy az ajto mellett a kerék, kb vicceskedve, hogy akkor biztos foldonkivuli auto lesz ez. Es kb igy valahogy döcögösen kirakjuk, taps, nevetés a végén. Ennél a jàtéknàl nemigen szokott otthagyni, csak epp hogy nem tudja pikk pakk kitenni...?
De lazitok lazitok mostansàg.
válasza:Jó sokan írtak, ha nem gond, nem olvasom végig. Viszont a kezdő kommentjét a kérdezőnek végigolvastam. Meg néhány első hozzászólást. Kicsit túlbonyolított volt az első néhány válasz.
A gyermeked most jön ki a dackorszakból. Valamint temperamentuma is hozzájárul a viselkedéséhez.
Ennyire egyszerű. Ez életkori sajátosság, és a temperamentum is rájátszik. Semmi más lényegi összefüggés nincs, vagy mondjuk úgy: pusztán e két tényező már elegendő ok a gyermeked viselkedésére.
Ez mind természetes ebben az életkorban, semmi baj evvel. A dackorszak életkori sajátosság. A temperamentuma meg szangvinikus, esetleg kolerikus, vagy pedig kevert, de jelenleg ezek dominálnak benne.
Amire ügyelni kell: ha még nem töltötte be a 4-et, akkor már kifele tart a dackorszakból (van, aki már a 3. szülinapja körül kilép a dackorszakból, egyéne válogatja).
Egy távoli kolléga írását másolom, elsősorban a dackorszakra vonatkozik, hogyan kezelhető sikeresen. Bár idősebb, egyben akaratos gyermek nevelésénél is döntő, na meg minden életkorra nézve hasznos lehet, ha értő szemmel válogatunk az alábbi nevelési kelléktárból, az adott helyzethez igazítva:
ha lényegtelen dolgokat nem tiltunk meg;
vagy úgy fogalmazunk, hogy a tiltás el is hagyható, például: "Tedd le a fényképezőgépet!" (Azt mondjuk, hogy mit csináljon, ne azt, hogy mit ne!);
ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adok, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Önállóan, maga válassza az elvárt, helyes cselekvést. Például: "Az a papa tolla!";
ha a szülő a tiltás, elvárás megfogalmazásakor nem saját akaratát, hatalmát állítja szembe, hanem arról beszél, hogy miért nem engedheti meg a gyereknek ezt vagy azt;
nem szabad annak előfordulnia, hogy a szülő naponta szemrehányásokkal árassza el a gyereket, de közben hagyja, hogy a gyerek tovább csinálja a tiltott dolgot;
ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.
Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér.
Utasításokat ne általánosságban adjunk (például ne rosszalkodj), hanem fogalmazzuk meg, mit várunk.
A személyes példa a legösztönzőbb hatású.
Legyünk következetesek abban, amit kívánunk tőle.
Bármennyire kicsi a gyermek, mindig ismerjük be, ha hibáztunk.
válasza:Még én vagyok. Amit kiemelek a távoli kollégától való idézetből, rád vonatkozóan kiemelten, az ez:
"ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.
Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér."
válasza:Még mindig én vagyok, visszaolvasva válaszom egy vonatkozásban pontosításra szorul: nem szeretném, ha félreértenél, tehát ahogy fogalmaztál, kérdező, az alapján jó az, ahogyan hozzáállsz gyermekedhez alapvetően.
Tehát ha ezt nézem, nem a cselekvés, ahogy hibádzol.
Hanem úgy tűnik, abban a tévhitben vagy, mintha a 3 éves gyermektől ez valamiféle "hibás" reagálásmód volna. Holott természetes, főleg, ha szangvinikus (esetleg kolerikus) temperamentum az uralkodó jelleg az ő esetében.
Egyébként távból nem tudom, hogy mennyire érzel rá vajon a helyes arányra a tekintetben, hogy önállósodni hagyni, illetve segíteni a gyermeket abban; valamint segíteni őt pl ötletekkel.
Javaslom ezt is átgondolnod. Tehát mindkét hozzáállásra szükség van, viszont rá kell érezni korosztálytól és egyéntől függően a helyes, megfelelő arányra a kettő között.
(Lehet, hogy a túlzott ötletelés irányába tolódott el részedről az egyensúly a gyermek önkifejezése, spontaneitása rovására némileg? Nem tudom, viszont érdemes lehet végiggondolnod. Távból nem tudhatom, nem ismerlek.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!