A 2 és fél éves kislányom nem akar szót fogadni, direkt azt csinálja, amit nem szabad. Mit csináljak, hogy szótfogadjon?

Nagyon jól tud már mindent, beszél is. Tudja mi az, amit nem lehet csinálnia, de azért is. Bárhová megyünk vendégségbe, alig bírom hazavoszolni. Vagy ha kérek valamit, pl kacsalábra veszi fel a cipőjét, nem csereli meg, hiába kérem tőle. Bármit kérek azért se. Nem akar menni aludni, nem akar vacsizni, ebédelni, nem akar felöltözni stb. Tudja mi után mi fog következni és húzza az időt, cirkuszol, vitatkozunk. Mit lehet ilyenkor bevetni? Mielőtt elindulunk valahova megbeszéljük, hogy csak akkor megyünk, ha utána anyának nem kell könyörögnie, hogy haza kell jönni. Megígéri, hogy szót fog fogadni, de persze, hogy nem így lesz. Ha rákényszerítem, hogy márpedig akkor is fogmosás lesz, rúgja magát ki a kezemből, csíp, mar, verekszik, üvölt, dobálja magát... Mindent bevet. Olyankor türelmesen elé állok, és annyit mondok, hogy oké, várunk, amíg megnyugszol, ami általában bekövetkezik 10 perc után és feladja a dacolást, de van, hogy már én unom el és valahogy megoldom, azért is meg mosom a fogát. És még sok ilyen szitut tudnék írni. Meddig tart ez a dackorszak? Mikor lesz engedelmes? Én rontok el valamit? Hogy kezelitek az ilyen ellentmondásos helyzeteket?

Látom a játszótéren, hogy más hasonló korú gyereknek annyit mondanak, hogy még egy csúszás és megyünk haza és hazamennek! A gyerek kicsit kérleli az anyját, de csak kb fél percig, majd mennek is. Na nálunk ez lehetetlen. Inkább elfut előlem, huncutkodik, bármit mondok, azért se. Már nem szeretem sehová vinni, mert tudom mekkora cirkusz lesz, haza kell jönni. Mit tegyek? Hogy viselkedjek jól? Nem vagyok ideges és ingerült, nyugodtan kezelek minden helyzetet, vagyis kezelném, ha tudnám hogyan. Sokszor nem tudom jól cselekszek-e.