Ti hogyan reagáltatok volna?

"...megtetszik nekik a másé..."

Pontosan erről van szó. Az a másé. Nehogymár ti legyetek megsértve, hogy vissza kell adni. Rajtad kívül itt mindenki tud viselkedni, játszóterezni is. Nem mindig lehet elkérni, mert nincs ott a tulaj, de visszaadni, az ALAP.

"Azokat akik nem értenek egyet én nem értem"

Feltűnt, hogy egy emberen kívül, senki nem értett veled egyet? És az az egy sem igazán a te kérdésedre válaszolt?

Nem az a legjobb baj, hogy maseval játszik, hanem hogy meg vagy sértődve, hogy miután szó nélkül elvettétek, visszakéri a masik gyerek. Figyelj közösségben mi lesz vele? Öt ha egy gyerek játszik valamivel és elveszi tőle, simán még kaphat is egyet ösztönből. A gyerekek ilyenek, irigyek. Persze tanulni kell az osztozkodást, de nem kényszerrel és nen minden áron.

Nekem nincs vele bajom, ha más játszik a játékainkkal, akár kérdés nélkül is - ha nem viszi el messzire. Azzal sincs bajom, ha a sajátom játszik máséval, és nem tudjuk kié. A jelenséget mondjuk továbbra sem értem, gyerekkoromban nem így volt, de elfogadtam, hogy mostanság ez a szokás, rendben van.

De az számomra akkor is nagyon gáz és visszataszító, hogy a kérdező volt kiakadva rajta, hogy valaki visszakérte a SAJÁT játékát, és utána hangosan puffogott. Egy 2 év körüli gyereknél tombol az "enyém" korszak, tök normálisan viselkedett. És őszintén szólva nem tartom teljesen normális hozzáállásnak, hogy egy gyereket arra kell nevelni, hogy mindig mindenen osztozzon meg másokkal. Lehet errefelé terelgetni, de ha befeszül, és nem akarja, de anyu csak erőlteti, azzal pont az ellenkező hatást fogja elerni.

Nahát, nem gondoltam, hogy még mindig ennyire rá vagytok pörögve erre a kérdésre, hogy ilyen gyorsan megkapom a 0%-ot, de azért köszi, nem számítottam másra.

Szóval csak azt szerettem volna kifejezni, hogy én úgy szoktam viselkedni a másik anyuka helyében, ahogy a kérdező várta volna. Tehát ha a kislányom kiveszi a másik gyerek kezéből a saját játékát akkor nem azzal intézem el, hogy ez valóban az övé, hanem megkérdezem tőle, hogy biztos szeretne-e játszani vele most és nem adhatnánk-e kölcsön annak a kisgyereknek, mert ő szeretné. És lássatok csodát, minden erőszak és kényszerítés nélkül ő maga szokta ilyenkor átnyújtani azt a játékot. Ha nem is azonnal, akkor pár perc múlva.

A gyerekeink személyiségfejlődése elsősorban a mi kezünkben van, nagyon sok függ attól, hogy mi milyen példát mutatunk nekik. Pl az empátia képességét is tőlünk tanulják. Természetesen nem erőltetéssel alakítjuk ezeket a dolgokat, hanem szép szavakkal, rábeszéléssel, kedvességgel. Ez a gyereknevelés legfontosabb része, amit kb egyfolytában gyakorolni kell.

A helyzet tényleg nagyon igazságtalan volt, a másik anyuka tényleg érzéketlen volt de a hangos puffogás nem segít, a kislányodon ilyenkor figyelemeltereléssel segíthetsz, vagy te magad odamész ahhoz az anyukához, és kedvesen megkérdezed, hogy nem-e lehetne-e esetleg, hogy addig játszhassatok azzal a vödörrel amíg a kisfiának nem kell. Neked kell beszélgetést kezdeményezned, mert a kislányod még nem tud beszélni, de már tanulja tőled az emberi kommunikáció alapjait.