Tényleg rossz élete lenne a lányomnak? 19/N
2 éves a lányom. Középiskolás voltam, amikor megszületett. Sokan, hozzám közelálló személyek is megpróbáltak lebeszélni róla egy-egy gyengébb pillanatomban, mert azt mondták, hogy jobb lenne, ha majd később szülnék, lehet még egy csomó gyerekem, tanuljak, gondoljak bele milyen lenne az életünk stb. A barátom (talán vicces ez a szóhasználat, de leginkább annak tekintem mert pont olyan az életünk, mint a velünk egyidősöknek)már akkor is egyetemista volt, azt mondta támogat akárhogyan is döntök. Hát én úgy döntöttem megtartom. A szüleim szerencsére mellettem álltak az első pár sokk után.
Az első pár hónapot otthon voltam vele, mivel június elején született, könnyen megoldható volt és a tanárok is támogattak. Aztán szeptembertől kezdve vettünk fel egy bébiszittert, aki azóta is jár hozzánk. A kislányom már bölcsis mióta 2 lett. Én pedig egyetemre járok. A szüleim dolgoznak és a barátom szülei is. Amikor anya vagy apa itthon vannak, akkor mennek ő érte, vagy amikor tudok, akkor megyek én, de amúgy a bébiszitter hozza haza és addig vele van, amíg dolgunk van, vagy például akkor is vele van, ha beteg. A barátom hétvégén mindig itt van nálunk, általában elmegyünk az ő szüleihez is minden szombaton. De sokszor jön el este is hozzánk, amikor vagy együtt van velünk, vagy elmegyünk kettesben vagy éppen hármasban.
Sokan megszólnak azért, mert mi ugyanúgy eljárunk bulizni, fesztiválokra, moziba, vagy csak úgy együtt vagyunk.
De ebben most mi olyan rossz? A lányomnak mindene megvan. Nem mondom, hogy ez az ideális egy gyereknek. De szerintem a helyzethez képest igenis jó. Nem akartam magamat, az életemet feladni és 17 évesen főállású anya lenni. Tudom, hogy a szüleim nélkül ez nem menne. De szerencsémre csodálatos szülők és nem küldtek abortuszra. De az emberek miért ilyen rosszindulatúak?
A kislányom amúgy tündéri, a barátnőim rajonganak érte, már most annyira olyan, mint én! Annyira csajos, a bölcsiben el vannak ájulva tőle teljesen. De ott is hallottam az egyik anyukától, hogy megjegyzést tettek rám más anyák, hogy anyukám megy például a szülőire. Miért nem lehet megérteni, hogy az életünk így alakult? Vannak akik azt mondták a gyereknek tuti problémái lesznek és majd hordhatjuk pszichológus, mert sokat van/volt egy idegen nővel. Ez komolyan ok lenne erre a feltételezésre?
válasza:26 évesen,lassan három gyerekkel,úgy,hogy 21évesen szültem az elsőt,nem beszélgetek sz ros seggtörlöröl már anyákkal,mert nem beszélek senkivel,csak a minimumot. Ettől még én járok a gyerek szülőijére,és nem a mamákkal vannak és a férjem is velem él. Spórolni meg uram bocsá hogy kell,mert albérletben lakunk és senki nem tud adni 30 milliót egy házra,amibe elférünk. Ettől még képzeld el,el tudnánk menni ketten a 31 ezer forint per fős metallica koncertre is,de gyerekek mellett nem a szórakozás az első. Inkább megyünk velük állatkertbe,moziba,cirkuszba. Velük ! Utána jövünk mi a sorban, amikor akad jó film,kettedben mozi,vagy netán egy egy napos kirándulás.
De nem mama megy szülőire,vagy farsangra. Sőt,mikor a második született,pénteken jöhettünk haza,a nagy menni akart oviba hétfőn már és én vittem az újszülöttel.
válasza:"szeretettel nem lehet jóllakatni, "
Pénzel meg nem lehet a szeretetet, kötődést megvenni...
AZ a baj, hogy te azt hiszed, hogy ha gazdagok vagytok, akkor jó élete van a gyereknek. Hát nem. Lelkileg igenis sérül.
Mi 3-an voltunk testvérek, bátyámat odaadta anyánk a nagyszüleinknek 10 évesen. 150 km távolságra költözött a tesónk, onnantól kb évente 2x találkoztunk. AZt mondta anyánk, hogy mert ott jobbak a körülmények. Valóban a nagyszülők tehetősebbek voltak, bátyánk jó életszínvonalon élt, míg mi a nővéremmel szegényebben.
Mégis felnőtt korunkra nincs akkora különbség köztünk társadalmilag. Ő egyetemet végzett, mi nem. Mégis mindhárman normális életszínvonalon élünk, csak szociálisan, de emberileg nem.
Ő teljesen más emberileg. Sokkal zárkózottabb, lelkileg "szegényebb".
Igazából nem kötődik senkihez, nincs olyan kapocs egy családtaggal sem, ami bensőséges lenne. A nagyszülők ugye idősek voltak, már jó ideje nem élnek, de a 2 generációs különbség mindig ott volt. Úgyhogy a nagyi sem volt igazi "anya", ő a nagyi volt...
De ezt te nem érted úgysem. Te azt hiszed, hogy a pénzzel minden meg van oldva...
"Bele se kezdek, hogy a napjaim hogyan telnek,"
Gondolom a bulizáson kívül sokat plázázol, konditerembe jársz, kozmetikushoz, fodrászhoz...stb, hogy te is annyira csajos legyél, akitől elájul mindenki...
válasza: válasza:Basszus, sorra jönnek elő az emlékeim olyanokról, akik kb. a te korodban szültek, és nemhogy rosszabbul, de SOKKAL JOBBAN teljesítettek nálad, nálatok. Most beugrott egy volt osztálytársam, aki 16 évesen szült, és utána kimaradt a suliból. Sajnálta mindenki, mert jól tanult, és nem csak magolt, de tényleg jó esze volt, és egy igazi, talpraesett csaj volt. Mindenki fejben már temette azok után, hogy babát szült, mondván, hogy sokra vihette volna, de nem tette. Mert a kislánya első két évében otthon volt vele, ahogy más anyák is szoktak, ellátta, gondozta, szoptatta, felkelt hozzá éjjelente, stb. Aztán 18 évesen beiratkozott esti suliba, leérettségizett, utána elment egyetemre, szakmát szerzett, ma pedig saját vállalkozása van, amit évek óta sikeresen vezet. Közben összeházasodott a kislánya apukájával, született még egy gyerekük, már nagyok mindketten, iskolások. Az anyukát meg nagyon szerették mindig az oviban, suliban is a többi szülők, szm szülő is volt, pont azért, mert megbízható, jó szervező, és mert nagyon jó anya, ezt mindenki láthatta.
Ja, és ő aztán pont nem az a fajta, aki csak a kakis pelenkáról tud beszélni, ő egy ízig-vérig üzletasszony, szerintem már annak is született :D
De amikor úgy döntött, hogy megtartja a gyerekét, képes volt a GYEREK érdekeit szem előtt tartani, és bevállalni egy mindössze KÉT évnyi csúszást, nem többet, amikor a gyerekkel otthon marad, utána ugyanúgy tanult, mint bárki, de iskola után a családjával foglalkozott.
Szóval igen, lehet felelős döntést hozni 16 évesen is, nem kell az embernek eltemetnie magát, ha tiniként gyereke születik, pláne, ha van egy támogató családja, de ezzel a helyzettel lehet élni is, és sajnos visszaélni is. A kérdező az utóbbit csinálja. És közben azt hangoztatja, hogy vannak, akik nála rosszabbak.
Na az meg már jellem kérdése, hogy ki milyen mércével méri magát, mihez viszonyítja a saját teljesítményét. Ennyi erővel verhetné a mellét arra is, hogy sikerült kijárnia az általános iskolát, mert van, akinek az sem jön össze.
válasza: válasza: válasza:Áltasd magad!
Majd ha elég nagy lesz, hogy összetetten kifejezze az érzéseit, majd megkapod.
Akkor majd sírhatsz eleget (vagy nem, mert úgy tűnik szeretni se szereted).
válasza:Nem attól leszel anya, hogy szülsz egy gyereket. Az csak biológiailag tesz anyává.
De hogy szülővé válj, ahhoz több kell.
Nekem is mindig ezt mondogatta anyám: "Bármilyen is vagyok, én vagyok az anyád".
17 éves koromba átvette a gyámságomat a nővérem, azóta sem találkoztam vele (most 33 vagyok)...
Úgyhogy hitegesd csak magad, hogy a pénz jó anyávátesz.
Hát rendben, ti így látjátok, semmi baj :)
Majd az idő igazol valakit. Nem vetettem el, szerintem már ez is egy nehéz, mégis felelős döntés volt, mivel tudtam hogy nem csak magamnak és a barátomnak szülöm majd. Az egész család tudta, hogy "közös baba" lesz. Nem hiszem, hogy az lenne neki a jó ha teljesen kiborulnék. Talán kicsit együtt növünk fel, de ha mindenem meglesz ahhoz,hogy egyedül neveljem tovább, akkor egyedül fogom az apjával, de ennek még nincsen itt az ideje. És ha majd azért kér számon, mert szinte gyerekként nem hagytam, hogy teljesen átvegye az életem felett az irányítást (amit szerintem sok "felnőtt" anyának sem kellene hagyni), akkor csak tessék! Most már biztos vagyok benne, hogy legalább olyan boldog, mint a többi gyerek, hála nekem is! Szóval nem, teljesen idegenek nem fogják elérni hogy rossz anyának tartsam magam, meg ne érezzem anyának magam. A mi esetünk különlegesebb mint a legtöbb, de nem bánom. Így alakult, hálás vagyok amiért anya lehetek és amiért van egy szuper anyám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!