Tényleg rossz élete lenne a lányomnak? 19/N
2 éves a lányom. Középiskolás voltam, amikor megszületett. Sokan, hozzám közelálló személyek is megpróbáltak lebeszélni róla egy-egy gyengébb pillanatomban, mert azt mondták, hogy jobb lenne, ha majd később szülnék, lehet még egy csomó gyerekem, tanuljak, gondoljak bele milyen lenne az életünk stb. A barátom (talán vicces ez a szóhasználat, de leginkább annak tekintem mert pont olyan az életünk, mint a velünk egyidősöknek)már akkor is egyetemista volt, azt mondta támogat akárhogyan is döntök. Hát én úgy döntöttem megtartom. A szüleim szerencsére mellettem álltak az első pár sokk után.
Az első pár hónapot otthon voltam vele, mivel június elején született, könnyen megoldható volt és a tanárok is támogattak. Aztán szeptembertől kezdve vettünk fel egy bébiszittert, aki azóta is jár hozzánk. A kislányom már bölcsis mióta 2 lett. Én pedig egyetemre járok. A szüleim dolgoznak és a barátom szülei is. Amikor anya vagy apa itthon vannak, akkor mennek ő érte, vagy amikor tudok, akkor megyek én, de amúgy a bébiszitter hozza haza és addig vele van, amíg dolgunk van, vagy például akkor is vele van, ha beteg. A barátom hétvégén mindig itt van nálunk, általában elmegyünk az ő szüleihez is minden szombaton. De sokszor jön el este is hozzánk, amikor vagy együtt van velünk, vagy elmegyünk kettesben vagy éppen hármasban.
Sokan megszólnak azért, mert mi ugyanúgy eljárunk bulizni, fesztiválokra, moziba, vagy csak úgy együtt vagyunk.
De ebben most mi olyan rossz? A lányomnak mindene megvan. Nem mondom, hogy ez az ideális egy gyereknek. De szerintem a helyzethez képest igenis jó. Nem akartam magamat, az életemet feladni és 17 évesen főállású anya lenni. Tudom, hogy a szüleim nélkül ez nem menne. De szerencsémre csodálatos szülők és nem küldtek abortuszra. De az emberek miért ilyen rosszindulatúak?
A kislányom amúgy tündéri, a barátnőim rajonganak érte, már most annyira olyan, mint én! Annyira csajos, a bölcsiben el vannak ájulva tőle teljesen. De ott is hallottam az egyik anyukától, hogy megjegyzést tettek rám más anyák, hogy anyukám megy például a szülőire. Miért nem lehet megérteni, hogy az életünk így alakult? Vannak akik azt mondták a gyereknek tuti problémái lesznek és majd hordhatjuk pszichológus, mert sokat van/volt egy idegen nővel. Ez komolyan ok lenne erre a feltételezésre?
válasza:Én a szüleid helyében már biztos kiraktalak volna mint azt a bizonyos macskát, és bulikázhatnál saját pénzből, ha futná kaja és albérlet mellett. Hamarosan meg majd jössz ide sírni miért nem téged hív anyának a kislány. Direkt nem azt írtam hogy a lányod mert ő a szüleid és a bébiszitter lánya, nem a tiéd.
Három egyetemi csoporttársamnak van gyereke, MIND, ismétlem MIND külön lakik a szülőktől,és magukat tartják el, pedig ők is 16-21 éves koruk között szültek. Te nem érdemled meg a szüleid áldozatvállalását és támogatását. Minden vagy, csak anya nem. De leginkább felelőtlen, éretlen gyerek, akinek játékbaba se való nemhogy igazi. Én a helyedben elásnám magam a szégyentől.
válasza:Jó, hát sikerült nektek, mivel ennyi negatívumot nem kapok (a szemembe) a környezetemtől :D
De az ugye világos, hogy valójában egy biztos anyagi hátterű családban él, ahol mindenki szereti? Elismerem, mint eddig is, hogy keveset van velem, hozzátok képest biztosan keveset. De még mindig úgy gondolom, hogy jobb, mintha elvetettem volna. Tudtam, igen, az elejétől, hogy egyedül képtelen lennék. De a szüleim biztosítottak róla, hogy segíteni fognak, felelőtlenségnek ezt nem nevezném. Például szerintem sokkal felelőtlenebb, aki spórolgatásra szül, ha már itt tartunk, mivel a szeretettel nem lehet jóllakatni, úgy tudom, ezt szokták itt felhozni az elvetető pártik. És azt senki se magyarázza be nekem, hogy "inkább szeretet legyen, mint a létminimum feletti élet", mert szerintem ez nincsen így. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy én szeretem őt.
Fogalmam sincs, hogy mikor fogunk együtt élni mi hárman. Az is lehet, hogy soha. Szeretnék a barátommal maradni, de ma már soha nem lehet tudni (ezzel nem azt akartam mondani, hogy rossz a kapcsolatunk) . Most egyikőnk sem akarja ezt. Bele se kezdek, hogy a napjaim hogyan telnek, mivel nektek elfogadhatatlan lenne bármi, tudom jól. Nem is kell megérteni. Én sem igazán értem azokat a nőket, akik a nedves törlőkendőkről meg az oviban éppen aktuális hányásos, hasmenéses vírusról tudnak órákat beszélni. Ez nem kortól függ, hanem személyiségtől.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Kérdező
Pénz nem minden ugye tudod,ez az egyik dolog,másik lemaradt mondat egy darabja nálad,mindenki szereti kislányt kivéve az anya és az apja ,mert ők nem .
Azt hited hogy ezért viselkedésért,mentalitásért dicséretet kapsz itt vagy környezetedben ?
Sajna pár év mulva gond lesz hogy te nem voltál anya gyereknek .
Rá adásul szüleid sem biztos hogy 20 évig egy ujabb gyereket akarnak nevelni .márpedig ezt kell nekik csinálni mert tini lányuk és pasija gyereket csináltak a semmire szülöknek.
válasza:Én vagyok a hasonló sorsú, ellentétes véleményen. Én is részben kifejezetten jó körülmények miatt vállaltam be, de kaptam kezdőtőkét egy lakáshitelhez, ami mostanra lejárt, és kerestem pénzt a tanulással. Nem luxus életszínvonal a költözés után, de simán megüti a normált, nem spórolgatunk. A gyereknek rengeteg cucca van a rokonoktól, első gyerek, elhalmozzák mindennel.
Attól, hogy elköltözöl a magasabb életszívonalat fennt tudnád tartani, de nem akarod megerőltetni magad.
Ja és egy anyuka barátnőm sincs, mert eddig egyik sem volt szimpatikus. Nem a kakis pelenka miatt, hanem az eltérő nevelési elvek miatt. Viszont a gyerekemmel nagyon jó kapcsolatom van, sok időt töltök vele kettesben és kölcsönösen keressük egymás társaságát.
Ha megyek érte a bölcsibe, minden alkalommal a nyakamba ugrik és le se cuppan rólam.
Vannak barátaim, van szabadidőm, szerintem remek életünk van, de én biztos vagyok benne, hogy a lányom engem szeret a legjobban. Én a legjobbat akarom a gyerekemnek. Szerintem ez köti össze az anyákat, és ez az, ami benned nincs meg.
Tudod, hogy nem a jó, de ahelyett, hogy tennél érte, azzal mentegeted magad, hogy lehetne rosszabb is?
Arra pedig nem válaszoltál, hogy naponta mennyi időt töltesz kettesben a gyerekkel, amikor csak vele foglalkozol. Szerintem átlagos anyukáknál ez kb másfél óra játék/összebújás/csikizés naponta. Amikor nem eteted, nem fürdeted, nem öltözteted, nem altatod, csak figyelsz rá és vele vagy és meghallgatod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!