Tényleg rossz élete lenne a lányomnak? 19/N
2 éves a lányom. Középiskolás voltam, amikor megszületett. Sokan, hozzám közelálló személyek is megpróbáltak lebeszélni róla egy-egy gyengébb pillanatomban, mert azt mondták, hogy jobb lenne, ha majd később szülnék, lehet még egy csomó gyerekem, tanuljak, gondoljak bele milyen lenne az életünk stb. A barátom (talán vicces ez a szóhasználat, de leginkább annak tekintem mert pont olyan az életünk, mint a velünk egyidősöknek)már akkor is egyetemista volt, azt mondta támogat akárhogyan is döntök. Hát én úgy döntöttem megtartom. A szüleim szerencsére mellettem álltak az első pár sokk után.
Az első pár hónapot otthon voltam vele, mivel június elején született, könnyen megoldható volt és a tanárok is támogattak. Aztán szeptembertől kezdve vettünk fel egy bébiszittert, aki azóta is jár hozzánk. A kislányom már bölcsis mióta 2 lett. Én pedig egyetemre járok. A szüleim dolgoznak és a barátom szülei is. Amikor anya vagy apa itthon vannak, akkor mennek ő érte, vagy amikor tudok, akkor megyek én, de amúgy a bébiszitter hozza haza és addig vele van, amíg dolgunk van, vagy például akkor is vele van, ha beteg. A barátom hétvégén mindig itt van nálunk, általában elmegyünk az ő szüleihez is minden szombaton. De sokszor jön el este is hozzánk, amikor vagy együtt van velünk, vagy elmegyünk kettesben vagy éppen hármasban.
Sokan megszólnak azért, mert mi ugyanúgy eljárunk bulizni, fesztiválokra, moziba, vagy csak úgy együtt vagyunk.
De ebben most mi olyan rossz? A lányomnak mindene megvan. Nem mondom, hogy ez az ideális egy gyereknek. De szerintem a helyzethez képest igenis jó. Nem akartam magamat, az életemet feladni és 17 évesen főállású anya lenni. Tudom, hogy a szüleim nélkül ez nem menne. De szerencsémre csodálatos szülők és nem küldtek abortuszra. De az emberek miért ilyen rosszindulatúak?
A kislányom amúgy tündéri, a barátnőim rajonganak érte, már most annyira olyan, mint én! Annyira csajos, a bölcsiben el vannak ájulva tőle teljesen. De ott is hallottam az egyik anyukától, hogy megjegyzést tettek rám más anyák, hogy anyukám megy például a szülőire. Miért nem lehet megérteni, hogy az életünk így alakult? Vannak akik azt mondták a gyereknek tuti problémái lesznek és majd hordhatjuk pszichológus, mert sokat van/volt egy idegen nővel. Ez komolyan ok lenne erre a feltételezésre?
válasza: válasza: válasza:Én csak annyit írok ami rögtön egyből az eszembe jutott mikor elolvastam a "problémadat."
Az jutott eszembe, h meg fogod még bánni azt, h passzolod a gyermeked!
Baromi gyorsan nőnek! Minden perc egy kincs velük! :)
De te érzed.. Még egy szó ami eszembe jutott vagyis 2..
Első: Gyerek vagy még, nem igazi nő/ anya
2. Kamu!!! ;)
Amúgy valahol neked is furja a lelkedet nem? Mert ha te biztos lennél önmagadban egy percet nem fecséreltél volna a gyakorira! ;)
válasza:Elolvastam az összes választ. Nem igazán akartam ide mit írni már, mivel a valóságban is kb ezt kapom. 16 voltam, a barátom 20 amikor teherbe estem. Gyakorlatilag azt sem tudtam, hogy mi lesz másnap, nemhogy a hosszútávú jövőben.
Ha az a része érdekel a dolognak, akkor továbbra is ez a véleményem: nem tökéletes ez így, de ennél 1000x rosszabb helyre is születnek gyerekek, és nem a vakvilágba szültem ezt a gyerekeket, mivel tudtam hogy a szüleimre számíthatok.
A barátom az öccsével él, én meg a szüleimmel, eszünkben sincs összeköltözni. Annyiszor találkozunk ahányszor csak tudunk. Mint írtam ő is jár hozzánk,mikor tudok én is megyek hozzá, mi is megyünk hozzá.
A "beteg gyerek" dologra megint nincs mit mondanom. A bébiszitternek papírja van róla, hogy ért a gyerekekhez, nem lennék ennyire nyugodt még akkor sem ha velem lenne. Na meg azért, mert folyik egy picit az orra, de a bölcsiben meg közlik, hogy "ezzel el kellene menni orvoshoz", nem gondolom, hogy annyira nagy lenne a baj. Ugyanis sajnos ebben a bölcsiben ez a rendszer, azonnal küldik orvoshoz, ha 2x-3x kell fújni egy nap az orrát, akkor is. Ehhez nem igazán lehet igazítani, semmit.
Na meg a szülői. Olvastam, hogy sarkalatos pont volt. Nálam is volt, hogy apukám ment szülőire, vagy a nagymamám, szerintem ebben semmi sincsen, az megy, aki tud, aztán elmondja, ami ott elhangzott, mivel gondolom képes rá. A gond szerintem ott kezdődne, ha meg sem kérdezném, hogy mi volt.
Egyébként relatív, hogy kinek mi a lemondás, ugyanis nekem így is teljesen megváltozott az életem.
válasza:Én vagyok aki 20 évesen estem teherbe.
Nincs ezzel gond ha lényegében nem Ti nevelitek, csak akkor ne csodalkozz ha ezért megszólnak. Amúgy az én fiam is 2 éves, ha beteg nyűgös, hidd el nem egy papírt kér amiben le van írva, hogy értesz a gyerekekhez, csak egy anyát aki átöleli.
És igen valószínűleg megfogod később bánni, hogy nem fog anyaként tekinteni rád. És igen, benne van a pakliban, hogy később pszichológusra lesz szüksége, ahogy az is, hogy nem tud majd kötődni senkihez.
Tény, hogy élnek rosszabb körülmények között is gyerekek, de ha gyereket vállalunk, ne azt nézzük már, hogy csak ne mi legyünk a legrosszabbak.
válasza: válasza: válasza:Anyám, apám is szaaar szülők voltak.
Ezzel azt érték el, h anyám "kicsi fia " se nézz rájuk. Nem, h én. Aztán sírva fakad a telefonba, vagy személyesen amikor soroljuk, h mit csesztek el az életünkben.
Arról nem is beszélve, h több mint 100ezer forintomba fájt a pszichológusom.
Kérdező, te se nevezheted magad anyának.
Majd amikor a lányod rád se fog nézni, vagy amikor besz*rsz behugyozól öregkorodban és nem tudod ellátni magad és be vág egy sz*r elfekvő otthonba mondván rosszabb helyzetbe is kerülhetnél akkor ne csodálkozz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!