Elvinnétek egy 3 hetes babát, a nagytesó betegsége miatt magánrendelőbe?

A kisfiunak ebböl csakis akkor lenne lelkitörese ha az anyuka rendszeresen lepasszolná es nem foglalkozna vele..

Dehát erről szó sincs!!

Szerintem pont egy ilyen bagatellnek tűnő esetben lehetne éreztetni azt a 7 éves gyermekkel, hogy nem fordult ki a kis világa a tengelyéből csak azért, mert született egy kistestvére. Ez óriási változás egy ekkora gyermek számára is. Igaz, hogy 7 éves, de még kisgyermek, aki attól fél, hogy a szülei most már csak a picivel fognak foglalkozni. Nyilván nem így lesz, de ez az eset most ezt erőlteti benne. Ő egész nap suliban van (vagy esetleg még oviban), az anyukája egész nap otthon a babával. Jogosan érzi úgy, hogy az anyuka megtehetné, hogy elmozdul egy picit a kisbaba mellől, hogy elkísérje őt a vizsgálatra.

Ha mind a négyen mennének, remek alkalom lenne arra, hogy erősítsék benne azt az érzést, hogy most már 4 tagú család lettek, de így is közösen oldják meg a helyzeteket mindig arra koncentrálva, akinek a leginkább szüksége van a figyelemre.

Nekem is fiam van és lányom is, mindkettejüket imádom. És a kezdetektől különös figyelmet fordítottam a fiam lelkivilágára, hogy ne érezze semmilyen negatív hatását a kistesó érkezésének. Én azt vallom, hogy egy 3 hetes az egész napját az anyukájával tölti, amíg a 7 éves az egész napját az anyukájától távol. Kettejük közül a 7 évesnek van perpillanat nagyobb szüksége az édesanyjára. Ha a 3 hetes igényeit megfelelően kielégítik (megetetik, tisztába teszik, ringatják a popóját), jó eséllyel végigaludná a kocsiutat, és a sétát, amíg a nagy boldogan bújhatna hozzá az édesanyjához, és tudná, hogy az ő érzései is számítanak.

Akik szerint bagatell a téma, a 7 éves nem fog belehalni abba, ha az anyja nem kíséri el, azt üzenem, hogy próbáljanak egy 7 éves összezavarodott kisgyermek fejével gondolkodni, talán megértik. A gyermeknevelésben hasznos lehet, ha az ember bele tud helyezkedni a gyermek "cipőjébe". Ő is ember, kicsi még, de ember, nem kellene félredobni az igényeit. Még egy alkalom erejéig sem.

Kérdező! Ha még van alkalmad átgondolni a dolgot, tedd meg, kérlek. Az egyik gyermeked kifejezetten rád vágyik, a másik pedig békésen elvan a férjeddel is, ha teli a pocak és tiszta a pelus. Jól gondold meg!

Mire hazaérnek a kicsi úgy is aludni fog, összebújós mesenézés is lesz :)

Tudod mikor bújnék hozzád miután cserben hagytál...

kérdező, azért írd meg, mi lett.

(bár gondolom ide írva úgyis az lesz, ha nem ment el, hogy milyen hú de jól érezte magát a gyerek apuval,és anyu nem is hiányzott. mert azt ugye anonim oldalon se szokták beismerni, ha tévednek... de ne legyen igazam :( )

kisfiunak ebböl csakis akkor lenne lelkitörese ha az anyuka rendszeresen lepasszolná es nem foglalkozna vele..

Dehát erről szó sincs!!

Igen, az anyja végül is csak akkor nincs vele mikor a legnagyobb szüksége lenne rá...

De könyörgöm az apukájával menne..!

Nem egy idegennel..

Kedves Kérdező!

Szerintem a lehető legjobb döntést hoztátok. A fiadnak volt egy kellemetlen vizsgálata és beavatkozása, amikor a te kezedet foghatta, aztán hozzád bújhatott. Ezek a pillanatok mindennél többet érnek.

Sajnálom, hogy ki kell venni a manduláit.

A kisbaba jól elvolt otthon a szüleiddel?

Amikor majd a kicsi fogja ennyire igényelni a figyelmedet, neki is ott leszel, ebben biztos vagyok, mert úgy tűnik, nagyonis a helyén van a szíved. Nagyon jó anya vagy!

Amikor többgyermekes anyává válik egy nő, az egyik legnehezebb lecke azt megtanulni, hogy nem lehetsz egyszerre két helyen, és néha priorizálni kell. Később, amikor már mindketten nagyobbak lesznek, gondolom, ez könnyebb lesz. De most még a 7 éves is kisgyermek, akinek még mindig te vagy a világ közepe. Örülj neki!