Elvinnétek egy 3 hetes babát, a nagytesó betegsége miatt magánrendelőbe?

Kérdező, a ti döntésetek, tiszteletben is tartom. Csak nem tudom megállni, hogy megjegyezzem, hogy egy-egy rosszul kezelt, a tesóféltékenységből származó problémával/esettel a testvérek között kialakuló távolságot fogod növelni. A pici még nagyon kicsi, ő fel sem fog semmit ebből az egész sztoriból, a 7 éves viszont joggal érezheti (és fogja is), hogy anya nincs mellettem akkor, amikor nekem szükségem lenne rá, mert belebújik a tesó hátsójába. És nem a vizsgálatról van szó, persze, hogy a férj is meg tudja oldani a helyzetet, a 7 éves is felfogja, hogy egy pár óráról van szó, amit apával töltök anya nélkül. De még csak 3 hete született a pici, még nagyon friss az élmény, a sérülés, amelyet a nagymama meggondolatlan szavai okoztak...szándékosan írtam, hogy sérülés, mert egy ilyen mondattal a 7 éves úgy érezheti, hogy kirántották a lába alól a biztosnak vélt talajt. Vannak olyan gyerekek, akiknek ez meg sem kottyanna, de a kérdésben szereplő kisfiú talán érzékenyebb az átlagnál, neki nagyon rosszul esett az egész dolog. Meg is értem!

Kérdező! Te mit érzel? Miért döntöttél úgy, hogy otthon maradsz a picivel, és apa vigye a nagyot? Szerinted a pici nem lenne el nélküled? Szerinted megerőltető lenne neki kétszer kb. fél óra kocsikázás? Nem kötekedni akarok, csak meg akarlak érteni.

Én itt csak a nagyot sajnálom. Megértem én hogy van kisebb, van újabb, az érdekesebb, de a nagyodnak is szüksége lenne rád.

Az én anyám is ilyen volt, megszületett az öcsém, onnantól kezdve minden neki volt alárendelve. Hat éves voltam, mikor eltörtem otthon a kezem, de ő nem jött velem, mert jajj az öcsém...ő is cserbenhagyott, mint te a nagyfiadat. Aztán meg nem értette miért apuhoz ragaszkodom és nem hozzá, meg a következő betegségnél miért nem tűrtem meg magam mellett. Azért mert nem bíztam benne. És ez kihatott az egész kapcsolatunkra, a mai napig. Apu az első, anyám csak jóval utána következik.

A három hetesnek nem lenne semmi baja egy kis utazástól, ellenben a nagyban örök tüske fog maradni. Remélem ezek után nem fogod megkérdezni miért is utálja a kistestvérét, ugye?

engem tényleg megdöbbent,hogy többen akkora problémát csinálnak abból,hogy anyuka nem kíséri el a nagyobbat orvoshoz..-mintha minimu a gyerekét...!

semmilyen lelkitörése nem lesz,hiszen utána csinálnak közös programot. nem arról van szó hogy most már akkor soha nem megy a nagyobbikkal sehova,és nem fog vele foglalkozni. Nekem is két gyerekem van.és semmilyen lelki gond nem lett abból hogy a nagyobbal vagy a kisebbel elmentem valahova amig a másik apával maradt

egy hét éves gyereknek legyen annyi esze, hogy felfogja, hogy egy csecsemőt nem rángatunk, mert neki éppen az anyja cicijén akar csüngeni.

anyóst úgy leb....m, hogy a lábát nem tenné be hozzánk többet az tuti.

gyerekkel meg el kell beszélgetni

jesszus. haldoklik a gyerek? nem.

akkor meg?!