Tényleg engem kell kiröhögni ezért?
Vendégségben voltunk ismerősömnél 4 éves kisfiammal. Mi felnőttek az étkezőben beszélgettünk (nem csak én voltam ott náluk, összesen heten voltunk, ha a gyerekeket nem számtjuk). a gyerekek a szomszéd szobában játszottak (ismerősömnek, akinél voltam, 3 lánya van, velük volt a fiam). Elméletben nem voltak felűgyelet nélkül, hisz ott volt velük egy szobában a legnagyobb, 12 éves lány is.
Egyszer csak kisfiam sírva jön oda hozzám, hogy bántotta a Kati (most így fogom nevezn, ő a legkisebb lány). Nagyon meglepődtem, kérdeztem, hogyan bántotta. Sírva elmondta, hogy Kati elvette az autót tőle, amivel éppen játszott, ő meg visszavette tőle, erre Kati meglökte és ütögetni kezdte. A 12 éves lány ebből nem látott semmit, mert a kisasszonynak fontosabb volt, hogy a telefonját nyomkodja, a 6 éves húga, meg szintén a telefont nêzte.
Én ezen nagyon felhúztam magam, mert ha figyelt volna, meg tudta volna akadályozni, hogy a neveletlen kislány rátámadjon a fiamra. Erre az egész asztaltársaság röhögni kezdett, hogy inkább a fiamon kéne számonkérnem, hogy hogy tudta meg verni egy kisbaba (Kati nemsokára másfél éves lesz, tehát már nem volt helyes kifejezés a kisbaba szó, de amikor ezt megpróbáltam kifejteni nekik, még jobban mulattak rajtam). Hihetetlenül dühös lettem, és megmondtam a kedves szülőknek, hogy inkább nekik kéne megnevelniűk a lányukat, mert attól hogy egy gyerek kicsi, még nem h ûlye. Erre még nekik állt följebb, hogy Kati fele akkora, mint az én gyerekem, és hogy én neveltem ilyen életképtelenre a fiamat. Gyorsan felöltöztünk és eljöttünk onnan, de még mindig ezen pörgök.
Eddig se volt túl közeli viszonyom ezzel a családdal, de ezek után már nem is lesz, az biztos. Szerintetek kinek van igaza? Nekem, amiért a fiam mellé álltam, vagy az ismerősöméknek, amirért letojják, mit művel a gyerekük, mert "még kicsi"?
" attól, mert valakinek egy adott témában eltér a véleménye az átlagtól, még nem lesz alacsony az IQ-ja. Tudod, önálló gondolkodásmód, amit annyira reklámozol itt is..."
Ez csúsztatás részedről, kérdező. :P :)
Nem az a lényeg, hogy többségi-e a vonatkozó meglátásom, hanem az, hogy mindentől függetlenül se nem üt meg a kisgyermeknevelői érzéked egy bizonyos szintet, se nem vagy hajlandó legalább elméletben tanulni erről, ha már gyakorlati érzéked még nincs ehhez, elfogadható szinten.
"Könyörgöm. Itt írták, nem is egyszer, hogy biztos nem olvastam ilyen jellegű könyvet, mert akkor tudnám, hogyan viselkedik egy másfél éves. Ehhez képest én vagyok az, aki tisztában van vele, hogy egy négyéves esetében normális dolog a sírás, Legyen az fiú vagy lány."
Kérdező, egyfolytában terelsz, valamint hagyod mellékes gondolatszálon elsiklani a téma lényegét... Ne azokkal foglalkozz, akik eget verő baromságokat írnak pl az elsírásról, meg az anyámasszonykatonásdiról... Hülyeségeken ragadsz le...
És ha némelyik válaszoló is hülyeségeket hoz fel? Akkor mi van? Beszéljünk a kiinduló problémádról. Ettől függetlenül néha ne márt mellékszálakat is átbeszélni pl a diplomamániádat, de oké, lépjünk tovább rajta.
Nem az a téma lényege, hogy meddig sírhatja el magát a gyermek.
Hanem a kiinduló kérdésedet vizsgáljuk meg, javaslom.
És ezen felül, hogy ne mosd össze kérlek, a válaszolókat. Az egyik szerint az elsírás a lényeges, de pl szerintem meg nem az a lényeges. Rendben való, hogy van, amit jól érzékelsz a kicsikről -pl a sírás kapcsán-, de a kiinduló kérdésed kapcsán egy homály van a fejedben, erről kéne beszélnünk, úgy vélem.
Nem vagyok én se tökéletes gyermeknevelő, de a kiinduló kérdésedre nagyobb rálátásom van, szerintem ezt nyugodtan elmondhatom, a lényeget tekintve biztosan. Írtam néhány napja itt érdemben hozzászólást. Tegnap csupán a diplomamániádra reagáltam mint mellékszál, de oké, kanyarodjunk vissza a lényegre. Ha gondolod, kommentezz a lényegről, a kiinduló szituról ismét.
Én hoztam szóba az intelligenciádat, és a véleményem semmit nem változott azok után, hogy leírtad, jogot végeztél, első körben nem is nagyon értem, hogy miért releváns ez jelen témát illetően. (nem gondolom, hogy az edukáltság és az intelligencia mértéke egyenes arányosságban lennének ..)
Bolhából elefántot csináltál, és nem akarod az Istennek sem megérteni, hogy ezzel a viselkedéssel rossz irányba tereled a kisfiadat. Természetes, hogy mindenki félti a saját gyerekét, de azért ne neveljük már a következő generációt buborékban.
Te mit nem értesz azon, hogy egy másfél éves még nem tud empatikusan gondolkodni, nem érti, hogy amit csinál, az a másiknak fáj, mert egyszerűen még KÉPTELEN az együttérzésre. Azt, hogy valamit nem szabad, már megérti, de életkorából adódóan még bőven belefér a normális kategóriába, ha az érzelmeit nem mindig tudja kordában tartani.
Az én egyévesem is csapkod, ha valami nem tetszik neki. Olyankor megfogom a kezét, mondom, hogy nem szabad, és bízom benne, hogy majd idővel leszokik róla. De az már az emberi butaság netovábbja, amikor egy teljesen normális viselkedést gonoszságnak titulálsz egy ilyen kicsi gyerektől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!