Tényleg engem kell kiröhögni ezért?
Vendégségben voltunk ismerősömnél 4 éves kisfiammal. Mi felnőttek az étkezőben beszélgettünk (nem csak én voltam ott náluk, összesen heten voltunk, ha a gyerekeket nem számtjuk). a gyerekek a szomszéd szobában játszottak (ismerősömnek, akinél voltam, 3 lánya van, velük volt a fiam). Elméletben nem voltak felűgyelet nélkül, hisz ott volt velük egy szobában a legnagyobb, 12 éves lány is.
Egyszer csak kisfiam sírva jön oda hozzám, hogy bántotta a Kati (most így fogom nevezn, ő a legkisebb lány). Nagyon meglepődtem, kérdeztem, hogyan bántotta. Sírva elmondta, hogy Kati elvette az autót tőle, amivel éppen játszott, ő meg visszavette tőle, erre Kati meglökte és ütögetni kezdte. A 12 éves lány ebből nem látott semmit, mert a kisasszonynak fontosabb volt, hogy a telefonját nyomkodja, a 6 éves húga, meg szintén a telefont nêzte.
Én ezen nagyon felhúztam magam, mert ha figyelt volna, meg tudta volna akadályozni, hogy a neveletlen kislány rátámadjon a fiamra. Erre az egész asztaltársaság röhögni kezdett, hogy inkább a fiamon kéne számonkérnem, hogy hogy tudta meg verni egy kisbaba (Kati nemsokára másfél éves lesz, tehát már nem volt helyes kifejezés a kisbaba szó, de amikor ezt megpróbáltam kifejteni nekik, még jobban mulattak rajtam). Hihetetlenül dühös lettem, és megmondtam a kedves szülőknek, hogy inkább nekik kéne megnevelniűk a lányukat, mert attól hogy egy gyerek kicsi, még nem h ûlye. Erre még nekik állt följebb, hogy Kati fele akkora, mint az én gyerekem, és hogy én neveltem ilyen életképtelenre a fiamat. Gyorsan felöltöztünk és eljöttünk onnan, de még mindig ezen pörgök.
Eddig se volt túl közeli viszonyom ezzel a családdal, de ezek után már nem is lesz, az biztos. Szerintetek kinek van igaza? Nekem, amiért a fiam mellé álltam, vagy az ismerősöméknek, amirért letojják, mit művel a gyerekük, mert "még kicsi"?
válasza:Értsd már meg, hogy egy 1,5 évest nem lehet félrenevelni! Miről beszélsz? Csapj már fel egy fejlődéslélektan könyvet, hátha a szakmabeliek meg tudnak győzni arról, hogy a felfogásod és véleményed nettó baromság!
Pont a múltkor beszélgettünk arról a férjemmel, hogy ha lenne rá mód, érdemes lenne egy alsó határt húzni az intelligencia szintet illetően, ami alatt nem lehetne gyereket vállalni. Nyilván utópisztikus gondolat, de te is ékes bizonyítéka vagy annak, hogy lehet nem lenne hülyeség bevezetni ..
válasza: válasza:De ha szerintetek egy másfél éves nem lehet gonosz, egy négyévest milyen jogon nyilvánítotok életképtelennnek? Ebből is látszik hogy nem is tudjátok miket beszéltek. A fiam odajött hozzám szólni, tehát intézkedett a saját érdekében.
Az a kislány meg abban leli örömét, hogy másokat bántson. Lehet, hogy ti ezt életkori sajátosságként fogjátok fel, de én nem.
Én nem aggódom a fiam jövőbeli barátnőiért, tekintve, hogy nagyon szép gyerek. :D
válasza: válasza:"Ne aggódj az intelligenciaszintem miatt, jogi egyetemet végeztem és szerintem a fogalmazásmódomról sem az süt, hogy olyan hű de unintelligens vagyok."
Na, evvel végképp leírtad magad, kérdező, már ne is haragudj....
A diplomás emberek legalább háromnegyede beképzelt (világszerte jellemző, vagy legalábbis nyugaton, és Közép-EU-ban jellemző), és presztízs követő, infantilis. (De a többiek között is sok az IQ, EQ gond, szó se róla...)
Gondolkodtál te azon, milyen katasztrófa szinten áll legalább ezer éve, világszerte az oktatás, kisiskolás kortól az egyetemekig?? Hogy mennyire hatalmilag manipulált butított??
(Vannak persze kisebbségi, alter irányzatok, Freinet, Waldorf stb, de a minimális hányada csupán az oktatási rendszernek, és azok se mindig tisztán kivitelezett, se mindig harmonikusan feldolgozott módszerek...)
Mégis mi a fenét mutat egy diploma?? Nyugi, nekem is van diplomám, még se ájulok el a diplomámtól...
Az akadémikusság egy egó csapda.
De legalább olvastál volna szakkönyveket gyermeknevelésben, de látható, hogy azt se tetted érdemben, a gyermeknevelésed érdekében...
Pedig remek irányadónak mondható számos igényes gy.nevelési szakkönyv, persze meg kell válogatni; és persze ha tud a sorok között olvasni az ember, mivel azok NEM receptkönyvek, NEM egzakt tudomány a pszichológia. Mégis tud hasznos lenni, ha tanulja az ember és értő szemmel, rugalmasan, és kritikusan teszi.
Na meg gyakorlati érzék is kell a gyerekekhez.
A fenti kettő tényező mint hozzáállások együtt muszáj ehhez.
De hogy még csak utána se olvastál a gy.pszichónak.... Szomorú...
A fogalmazás igényessége?? Mégis mi érték van amögött?? Erre hivatkozol??
Kell persze egy alap szintű igényes fogalmazásmódra való készség, nekem is van, neked is, de mégis miféle súlya van ennek?? nem sok. A lényeg nem itt van...
Az iskolarendszer a lényeget mellőzi, egyetemeken:
És akkor arról nem szóltam, hogy a nagy része szándékos átverés a tananyagoknak, az egyetemekig bezárólag, még a fizikával és orvoslással kapcsolatos szakokon is! Hatalmi manipuláció okán.
Avagy a tv reklámoknak is hiszel??
Kérdező AZ ÉRZELMI INTELLIGENCIÁDat se felejtsd el fejleszteni, mert a lényeg ott van, és nem a számokban, se a paragrafusokban...
válasza: válasza:Még valami, mert véletlen kihagytam, mit tartok fontosak az oktatás során,
és persze csak 7 / 8 éves kortól, mert a direkt fejlesztés, oktatás CSAK ONNANTÓL kivitelezendő
(addig azonban alapvetően látens módon tanul a gyerek, jobb agyféltekével, ritka a kivétel.)
Szóval iskolás kortól az alábbi tényezőket javaslom az iskolarendszerek működéséhez, ami persze utópia, és legalább ezer éve hiányzik a legtöbb oktatási intézményből világszerte, sajnos:
- önálló gondolkodásmód fejlesztése;
- több szempontú gondolkodás fejlesztése;
- empátia fejlesztése érzelmileg és intellektuálisan;
- a tanulás hogyanjának tanulása (tanítása) ;
- kritikai érték, és engedni a kritika megfogalmazását;
- kreativitás, mélyebb művészeti nevelés, inspiráció ez irányba;
- vitakészség;
...hosszan sorolhatnám tovább, de most nem célom, hanem csak szemezgetni...
- Végül, de nem utolsó sorban, inkább elsősorban:
ÉRZELMI INTELLIGENCIA és erkölcsi nevelés!!
Én se állok ezek csúcsán, de állítom, hogy lényegesen az átlag felett, ami azért fontos, mert tudom hasznosítani nem csak magam, de mások számára is.
Nem úgy, mint egy olyan ostoba rendszert támogatva, mint pl a bürokrácia.
Hogy mi az oka az átlag feletti mivoltomnak eme LÉNYEGES vonatkozásokban? Egyszerűen annyi, hogy igényem volt és van rá, gyerekkorom óta. (És részben velem született, alkati oka is van.)
De mégis kinek van megtiltva ezekben fejlődni?? Senkinek!! Akkor meg??
Mégis mi a fenétől érték a memória olyan nagyon, a magoltatás??
Meg hogy valami részleges logikai érzékfejlesztés is folyik az iskolákban.
És itt kb kimerül.
Meg ugye presztízskövetés, erőltetése a tananyagnak, megszégyenítés...
...ez az oktatási rendszer, többségében, sajnos...
Ezek után még értéknek látod a diplomát...?
(Én nem a diplomám miatt tartom értékesnek magam, bár sokat köszönök a főiskolai előadóim egy részének. Legalább ők normális, tartalmas egyénéi tanárok voltak, nem úgy gimiben meg ált.isk-ban az ottaniak...)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!