Tényleg engem kell kiröhögni ezért?
Vendégségben voltunk ismerősömnél 4 éves kisfiammal. Mi felnőttek az étkezőben beszélgettünk (nem csak én voltam ott náluk, összesen heten voltunk, ha a gyerekeket nem számtjuk). a gyerekek a szomszéd szobában játszottak (ismerősömnek, akinél voltam, 3 lánya van, velük volt a fiam). Elméletben nem voltak felűgyelet nélkül, hisz ott volt velük egy szobában a legnagyobb, 12 éves lány is.
Egyszer csak kisfiam sírva jön oda hozzám, hogy bántotta a Kati (most így fogom nevezn, ő a legkisebb lány). Nagyon meglepődtem, kérdeztem, hogyan bántotta. Sírva elmondta, hogy Kati elvette az autót tőle, amivel éppen játszott, ő meg visszavette tőle, erre Kati meglökte és ütögetni kezdte. A 12 éves lány ebből nem látott semmit, mert a kisasszonynak fontosabb volt, hogy a telefonját nyomkodja, a 6 éves húga, meg szintén a telefont nêzte.
Én ezen nagyon felhúztam magam, mert ha figyelt volna, meg tudta volna akadályozni, hogy a neveletlen kislány rátámadjon a fiamra. Erre az egész asztaltársaság röhögni kezdett, hogy inkább a fiamon kéne számonkérnem, hogy hogy tudta meg verni egy kisbaba (Kati nemsokára másfél éves lesz, tehát már nem volt helyes kifejezés a kisbaba szó, de amikor ezt megpróbáltam kifejteni nekik, még jobban mulattak rajtam). Hihetetlenül dühös lettem, és megmondtam a kedves szülőknek, hogy inkább nekik kéne megnevelniűk a lányukat, mert attól hogy egy gyerek kicsi, még nem h ûlye. Erre még nekik állt följebb, hogy Kati fele akkora, mint az én gyerekem, és hogy én neveltem ilyen életképtelenre a fiamat. Gyorsan felöltöztünk és eljöttünk onnan, de még mindig ezen pörgök.
Eddig se volt túl közeli viszonyom ezzel a családdal, de ezek után már nem is lesz, az biztos. Szerintetek kinek van igaza? Nekem, amiért a fiam mellé álltam, vagy az ismerősöméknek, amirért letojják, mit művel a gyerekük, mert "még kicsi"?
szerintem a felnőttek reagálták le rosszul a dolgot.
először is te. egy 4 éves kisfiút nem szabad ennyire védeni. és itt nem is igazán a kisfiún van a hangsúly.
nekem egy 2.5 éves fiam van. és ő is ilyen, de ez egyértelműen az én hibám. ő fél a gyerekektől. azaz hogy ha túlzottan, hirtelen közelednek felé akkor a fiam elugrik onnan nyöszörögve. az én hibám mivel nem nagyon jártam vele közösségbe, nem volt gyerekek között, nem alakított ki velük semmilyen kapcsolatot, így az én hibám hogy ilyen félénk. de próbálok tenni ellene. elkezdtem vinni babaklubba, ahol vannak kisebb nagyobb gyerekek. minap volt egy olyan szitu hogy egy éves kislány vettet el tőle a közös autót, ő erre felugrott és jött volna oda hozzám. de én mondtam neki hogy "a kislány csak játszani szeretne, és játszon ő is nyugodtan semmi gond nincs..." stb. tehát ok nélkül nem veszem a védelmem alá. lassan ovis lesz és ezzel a hozzáállásával nem csak neki lesz pokol az ovi, míg meg nem szokja, hanem nekem is és mindenkinek aki közrejátszik benne. tehát innentől viszem gyerekek közé amennyit csak lehet hogy tudja kezelni a közeledését. de nála még kicsit elnézhetőbb ez a viselkedés mivel nem jár közösségbe, de a te fiad már legalább egy évet igen.
Kérdező, a te gyereked is minden bizonnyal volt valaha másfél éves, úgyhogy illene tudnod, hogy egy ekkora gyereknél ez nem jólneveltség kérdése. Abban az egyben adok csak igazat, hogy valóban, egy pici gyerek is tud fájdalmat okozni a nagyobbnak, nekem egy éves a kicsi, és 9 éves a nagy, mégis volt már párszor, hogy a kicsi megtépázta a bátyját egy óvatlan pillanatban.
De hogy te ezek után a szülőknek nekiállsz patáliázni, hogy nem nevelték meg a másfél évest, na az ne haragudj, de nagyon gáz. És az is, hogy a 12 évesen kéred számon, hogy nem figyelt. A te áldott kis négyévesed is lesz majd egyszer 12 éves, és te leszel a legjobban felháborodva, ha egyszer rajta kérnek számon olyasmit, ami egy felnőtt dolga lenne, ezt most borítékolom előre. A 12 éves még gyerek! Ha ugyanezt nálam adtad volna elő, az én kistini gyerekemen számonkérve azt, hogy telefonozott a húgával ahelyett, hogy biztonságiőrködött volna, úgy kivágtalak volna, hogy nem kellett volna azon töprengened, hogy akarsz-e még velünk kapcsolatot tartani.
Tudod, kérdező, ha a következő gyereked nem a fiadra hasonlítana, hanem normális, eleven gyerek lenne, aki üt, rúg, karmol, akkor megtanulnád, hogy ez nem gonoszság.
A fiadnak sem ártana egy ilyen kistestvér. Akkor végre kénytelen lennél normálisan kezelni az ilyen helyzeteket.
Egyébként ha az én 12 éves lányomra zúdítottad volna a felelősséget, meg a "haragodat", többet nem kellett volna jönnötök hozzánk.
Ez nem erőszakosság. Ennyire tényleg nem lehetsz buta és tudatlan.
Egyre jobban sajnálom a gyereked. Van egy borzalmasan buta anyja aki miatt már az oviban is utálják és később sem lesz jobb.
Kérdező a fiad az egyetlen gyereked?
3 gyerekem van. Tudom nem minden gyerek egyforma. Lányomnál másfél kétévesen volt egy "erigy" korszaka amikor is nem adta oda a játékait. De nem gonoszságból. Fiam kis nyugodt csupa szív neki ez a korszka kimaradt. Kis fiam na ő nem hagyja magát 18 hónapos. Nem üt de bizony smán kiveszi más kezéből a játékot. Ezt sem gondolm gonosz dolognak csak egy természetes viselkedésnek. Viszont a 18 hónaposra isrászólókéshaúgy van vissza adom a 3 éves fiamnak a játékot amivel játszott. Lánymat meg a fiamat arra terelem beszéljék meg egymás között. Kérjék el szépen a játékot. Én úgy gondolom a szülőnek nem kell minden problémánál közbe lépni. Nálunk egy fő szabály van nem ütünk senkit. Ügen a kicsire is rászólók közben elmagyarázom a két nagynak a pici még nem tud annyit mint ők.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!