Tényleg engem kell kiröhögni ezért?
Vendégségben voltunk ismerősömnél 4 éves kisfiammal. Mi felnőttek az étkezőben beszélgettünk (nem csak én voltam ott náluk, összesen heten voltunk, ha a gyerekeket nem számtjuk). a gyerekek a szomszéd szobában játszottak (ismerősömnek, akinél voltam, 3 lánya van, velük volt a fiam). Elméletben nem voltak felűgyelet nélkül, hisz ott volt velük egy szobában a legnagyobb, 12 éves lány is.
Egyszer csak kisfiam sírva jön oda hozzám, hogy bántotta a Kati (most így fogom nevezn, ő a legkisebb lány). Nagyon meglepődtem, kérdeztem, hogyan bántotta. Sírva elmondta, hogy Kati elvette az autót tőle, amivel éppen játszott, ő meg visszavette tőle, erre Kati meglökte és ütögetni kezdte. A 12 éves lány ebből nem látott semmit, mert a kisasszonynak fontosabb volt, hogy a telefonját nyomkodja, a 6 éves húga, meg szintén a telefont nêzte.
Én ezen nagyon felhúztam magam, mert ha figyelt volna, meg tudta volna akadályozni, hogy a neveletlen kislány rátámadjon a fiamra. Erre az egész asztaltársaság röhögni kezdett, hogy inkább a fiamon kéne számonkérnem, hogy hogy tudta meg verni egy kisbaba (Kati nemsokára másfél éves lesz, tehát már nem volt helyes kifejezés a kisbaba szó, de amikor ezt megpróbáltam kifejteni nekik, még jobban mulattak rajtam). Hihetetlenül dühös lettem, és megmondtam a kedves szülőknek, hogy inkább nekik kéne megnevelniűk a lányukat, mert attól hogy egy gyerek kicsi, még nem h ûlye. Erre még nekik állt följebb, hogy Kati fele akkora, mint az én gyerekem, és hogy én neveltem ilyen életképtelenre a fiamat. Gyorsan felöltöztünk és eljöttünk onnan, de még mindig ezen pörgök.
Eddig se volt túl közeli viszonyom ezzel a családdal, de ezek után már nem is lesz, az biztos. Szerintetek kinek van igaza? Nekem, amiért a fiam mellé álltam, vagy az ismerősöméknek, amirért letojják, mit művel a gyerekük, mert "még kicsi"?
Nem olvastam a hozzászólásokat, lehet, hogy véletlen ismételni fogok egyeseket(?)
Úgy vélem, elkövettél két hibát:
1. Óvodás (és még kisebb) gyermeket nem bízunk kamasz(ok)ra (még kisebbekre bízni meg nyilván pláne nem szabadna), ez a kisgyermek veszélyeztetése!
2. Ahogyan egy másfél éves viselkedik, az életkori sajátosság, és normál esetben nem pedig nevelés kérdése. Nyilván még agresszívabb is lehet ennél egy másfél éves gyermek, ha olyan a környezete (pl ha a szülei büntetik stb), de a legharmonikusabb nevelés mellett is a dackorszak az dackorszak (kb valamikor másfél és három és fél éves kor között jellemző a dac korszak, kinél ezen belül mikor...)
Vihar a biliben, ennyit tudok mondani erre a kis közjátékra.
Hogy konkrétan a fő kérdésedre válaszoljak: Igen. (valószínűleg ha ott lettem volna, én is kuncogtam volna a reakciódon)
A gondolkodásmódod viszont cseppet sem megmosolyogtató, az ottani heves reakciód még csak-csak elfogadható lenne, felkaptad a vizet hirtelen, feltámadt benned az anyatigris, oké. De az, hogy sokadjára végigpörgetve az eseményeket is ugyanazt gondolod (sőt, még cifrábbakat is, lásd gonosz 1,5 éves...), az szerintem nem normális, ne haragudj.
Gondolom azért írtad ki a kérdést, mert vártál egy kis vállveregetést, hogy igen, jól reagáltál, ügyes anyuka vagy. Ez most nem jött össze, tekinthetnéd ezt intő jelnek, és talán kicsit elgondolkodhatnál a nevelési elveiden és azon, hogy biztosan reálisan látod-e ezeket a dolgokat. Hidd el, nem ez volt az utolsó gyerek-gyerek konfliktusod..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!