2-3 éves gyerek a nagyszülőknél egy hétre. Több helyen olvastam, hogy a többség helyteleníti. Miért?

Mind a két gyerekem bölcsis volt, nem volt kérdés hogy nyáron a nagyszülőknél nyaralnak. Ez van, mind a ketten dolgozunk és nincs összesen 5-8 hét szabadságunk. Nem beszélve az egyéb bölcsis szünetekről, nevelésmentes napokról stb. Jobb volt ott nekik mint az ügyeletes bölcsiben lett volna.

Szerencsénk van, a nagyszülők is élvezték és a gyerekek is. Ha nem lettek volna bölcsisek később lettek volna "lepasszolva" ennyi időre, de így is jó volt.

35-ös: te nagyon szerencsés vagy.

Fiam 2,5 éves volt a bölcsis szünet idején, ami nálunk 3 hét.

Én voltam otthon 1 hetet, férjem 1 hetet, és anyósomnál volt 1 hetet.

Teljesen jól érezte magát ott.

Nem mindenki tudja megoldani, ha több a nyári szünet (így is csoda, hogy a vendéglátós férjemet elengedték 1 hétre)...

Szabadság nem mindenhol van, meg gyerek táppénz. Sajnos a munkaerőpiac manapság nem fenékig tejfel... És van, amikor a mama segít be. Főleg, ha jó a kapcsolat, és szívesen vannak együtt.

36-os

Már ha van bölcsőde. Nálunk egy 18 ezres városban, ami tele van kisgyerekes családokkal, van egy darab bölcsőde igen korlátozott létszámmal, így kb. az UH felvétellel a kezünkben kell menni beiratkozni, és akkor talán lesz hely két év múlva. Ezentúl van egy-két magánbölcsi/családi napközi a környező városokban, ami elvisz egy fél havi fizetést. Nekem is van az ismerősi körömben egy darab család, ahol tulajdonban van három fővárosi ingatlan kiadva és abból származik tekintélyes nagyságú jövedelem, így anya otthon marad a csemetével, meg talán kettő olyan anyuka, aki otthonról vagy rugalmasan tud dolgozni a férjével együtt, így megoldják. A többség viszont a klasszikus munkarendben dolgozik, ahol még az óvodába vitel és elhozatal is gondot tud okozni.

Extrém példa a sajátunk, párom három műszakban dolgozik, én meg ügyeletes szakmában, és egyikünk sem engedheti meg az otthonlétet az önellátásig. Még nincs gyerek, de már jó előre tisztáztuk mindkét leendő nagyszülővel, hogy bizony építenénk rájuk. Igaz nálunk ez magától értetődő volt korábban is, és ők örömmel vállalják a dolgot.

(Arról nem is beszélve, hogy én nyugodtabb leszek, ha a nagyszülőkkel elvan a gyerek, pont a szakmámból kifolyólag sokat látom, hogy többgyermekes családoknál megáll az élet, ha anya elmegy szülni vagy épp a tesó beteg lesz, és sajnos kórházba kerül, apa meg dolgozik, a másik gyerek ellátása meg irtózatos gond, és óriási stressz mindenkinek...)