Miért van az hogy a többség, a normális emberek "édesnek, aranyosnak"látja a gyerekeket?

Szerintem azért, mert ösztönösen a gyerek, meg úgy általában a kölyök állatok, azért "aranyosak", mert nem konkurencia semmilyen tekintetben, nem kell tőle félni, nem veszi el az élelmet, nem támad meg stb.

Amolyan evolúciós dolog, de lehet hogy a nevelés miatt, hogy fel kell nevelni, ezért.

Amúgy a legdurvább, ha skypon beszélsz valakivel és a háttérben sikoltoznak a kis "tetvek". Brutálisan idegesítő. :D

Egy gyerek lehet aranyos is, tényleg kis cuki szeretni való babák.

De lehet nagyon idegesítő is: ordítás, hiszti, stb.

Ha nem a saját gyereked, akkor nyilván nem kell ezt elviselned és biztosan idegesítőbb is, mint egy szülőnek, aki már hozzászokott ehhez.

Szerintem ezzel nincs semmi gond. Nem vagy ettől rossz ember.

Engem is sokszor idegesít mások rossz gyereke, akire ráadásul rá sem szólnak. Persze nem csinálok semmit, csak magamban elkönyvelem, hogy jobb lesz tőlük minél messzebb :)

Ösztönből. Ezzel ha szembe mész, nyilván lenéznek miatta.

De miért reklámozod? Én se bírom a gyerekeket, idegesítenek. De ezt nem kötöm senkinek az orrára, az én dolgom. Egyedül akkor derült ki a munkahelyemen, amikor szóba került a gyerekvállalás és mondtam, hogy nálunk apuka marad otthon. Ez annyira szokatlan, hogy meg kellett indokolnom és akkor elkottyantottam. Bár amilyen furán néztek rám, ma inkább azt mondanám, hogy azért ő, mert én nem eshetek ki a munkából :D

Gondolom meg fiatal vagy.

Felesegem pont igy volt vele, halalra idegesitettek a gyerekek, szinte irtozott toluk, nem is akart soha.

Aztan "besikerult" a gyerekunk, azota 180 fokos fordulat allt be nala. Nagyon szereti a gyerekeket, ok is ot, tok jol megtalalja a hangot veluk.

En azt gyanitanam, hogy azoknal akik nem szeretik a gyerekeket, valami lelki problema van a hatterben, a felesegemnel a sajat szuleivel valo problemas viszonya okozta ez a belso gatat, hogy o nem akart gyereket, tudat alatt elutasitotta magatol a gyerekvallalast, mert felt hogy o is elkoveti ugyanazokat a hibakat mint a szulei. Aztan ez oldodott nala.

Nem allitom hogy mindenkinel igy van, de ez egy lehetseges magyarazat. Meg van meg ezer masik :) Alapvetoen az atlagember atlagos pszichevel szeretni szokta a gyerekeket, es akar is sajatot.

Persze ez nem azt jelenti hogy mondjuk ne idegesithetne idegen gyerek hisztizese, sirasa, az egy masik tema.

Szerintem nem lelki probléma az oka. Én remek viszonyban vagyok a szüleimmel, rengeteg szeretetet kaptam gyerekként..

Viszont nagyon nagyon idegesítenek a gyerekekek.

Sőt, már gyerekkoromban is idegesítettek néha :D

Van olyan rokongyerek, akivel elvagyok, vicces meg jófej néha, de őt sem látom aranyosnak, meg semmilyen másik gyereket sem.

Vannak szép arcú gyerekek és vannak csúnya arcú gyerekek, csakúgy mint a felnőtteknél.

Én a kisállatokat tartom édesnek és aranyosnak, és velük mindig elfog az anyai ösztön, gondoskodás. Gyerekkel nem. :D