Hogyan viselkedjek normálisan? Ahogyan a többség?

"én nem veszem észre ha máshogy viselkedek"

- Bizony, ez ilyen!

- Nem gyógyítható!

- Megtanulhatod, hogyan játszd meg magad mások előtt (színészkedj)

Szerintem ez 1.) Nagyon lefáraszt, néha nem megy 2.) Nem őszinte, és ezért kicsit mindig kilóg a lóláb...

Amit én javasolnék neked: LÉGY ÖNMAGAD! Azt, amiért ott vagy, csináld jól (munka, tanulás), és a többi nem számít. Válassz toleráns, vagy hozzád hasonló barátokat.

Meg lehet tanulni eljátszani azt, hogy olyan vagy, mint a többi ember. De ez tanulást, időt, erőfeszítést igényel. Hogy hogyan, arról egy szakembert kérdezz meg inkább.

De teljesen nem fogsz tudni úgy tenni, mintha nem lennél Asperger-szindrómás. Mindig lesz olyan helyzet, olyan érzelmi, fizikai állapot, mikor kiesel a szerepből.

Ne akard eltitkolni. Akivel közelebbi kapcsolatba kerülsz, az észre fogja venni, hogy valami nem egészen stimmel, hogy vannak furcsa szokásaid, gesztusaid, gondolataid, reakcióid.

Az emberek az ismeretlentől, kiszámíthatatlantól jobban félnek, tartanak, mint egy kiszámítható, de negatív dologtól. Azzal, hogy elmondod nekik, hogy te milyen problémában vagy, azzal azt éred el, hogy számítani fognak rá, hogy lesznek furcsa dolgaid. Jóval kevésbé fognak rajta meglepődni, számítanak rá, így könnyebben elfogadják. Az átlagos emberek többsége toleráns azzal, akit ismernek. Ha már ismernek valamennyire, és tudják, hogy nem vagy olyan, mint a többség, akkor könnyedén fognak alkalmazkodni hozzád. Ha viszont eltitkolod, akkor egy adott furcsasággal nem tudnak mit kezdeni, megijednek tőle, félnek tőle, mert nem tudják az okát, nem tudják, hogy hogyan viszonyuljanak hozzád, hogy mi történt veled.

Pl. a testvérem autista. Nem Asperger-szindrómás, hanem jóval erősebben autista. Nála a beszéd, a kommunikáció nagyon nem jól működik. Néha csak egy-egy szóval, vagy mondattöredékkel fejezi ki magát, néha kijelentés helyett kérdez, vagy nem ad egyértelmű választ. Beszélgetni nem igazán lehet vele, csak bizonyos témákra szorítkozva. Sokat fejlődött, de nála az első szónál kiderül, hogy valami gond van, és nem is kicsi. Néha minden különösebb inger nélkül elkezd nevetni, mert eszébe jutott valami. Néha hangosan „magában” beszél.

Viszont azok az emberek, akik bár idegenek, de gyakrabban kapcsolatba kerülnek vele, ők elfogadóak, segítőkészek. Azért mert tudják, hogy mivel állnak szemben, és mire számíthatnak. Pl. gyakorlásképpen a testvéremet néha átküldtük a közeli boltba kenyérért. Az eladók persze előtte is ismerték már, megbeszéltük velük, hogy ez most egy kis gyakorlás lenne a testvéremnek, és készségesen mondták, hogy természetesen segítenek, figyelnek rá, stb… Testvéremet ismerve valahogy így zajlódhatott le a vásárlás:

Testvérem: - Kérek kenyeret.

Eladó: - Szia Peti.

Testvére: - Szia.

Eladó: - Két kilós kenyeret kérsz?

Testvérem: - Igen… (szünet) Egy kilósat?

Eladó: - Egy kilósat?

Testvérem: - Igen.

Eladó: - Akkor egy kilósat, vagy két kilósat?

Testvérem: - Egy kilósat… (szünet) Kakaós csigát is?

Eladó: - Kakaós csigát is kérsz?

Testvérem: - Igen.

Tesóm bizonyára nem mondja azt, hogy köszönöm, vagy nem köszön el, nem néz az eladó szemébe. De ezt tudják róla, tudják, hogy nem azért, mert bunkó, érzéketlen, hanem mert van egy rendellenessége a kommunikációval.

Ha őt képes a környezete elfogadni, akkor téged is képes lesz, hiszen nálad sokkal kevesebb dolgot kell tolerálni.

Ez az én véleményem átlagos, mentális szindrómáktól mentes emberként. De hallgasd meg egy Asperger-szindrómás ember véleményét is! Neki tapasztalata is van ezzel a kérdéssel kapcsolatban: https://www.youtube.com/watch?v=IywFh14Ep20

Szóval ne aggódj! Fogadd el magad! Ne akard elhitetni a világgal, hogy te olyan vagy, amilyen valójában nem. Nincs ezzel gond. Persze célszerű megtanulnod a többség viselkedését, szokásait, az megkönnyíti az életedet. De nyugodtan vállald fel magadat, az állapotodat! Mindig lesznek emberek, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Aki nem, azzal meg nem kell sokat törődni, ha megteheted, kerüld el őket. Ez átlagos, „neurotipikus” embereknél is így van. Mi is különbözünk egymástól, néhány dolgot tudunk tolerálni egymásban, néhány dolgot – még ha szokványos is – nem tudunk tolerálni. Mindenkinél más ez az határ, sőt függ attól is, hogy milyen témáról van szó. A keresztény nem fogja megérteni az ateistát, az ateista a hívőt. De nem is feltétlenül kell. Ettől még lehetnek jó barátok, lehetne közös dolgaik, kedvelhetik egymást.

Attól, hogy neked van egy mentális betegséged, vagy talán jobb szó rá az állapot, attól még értékes, szerethető ember lehetsz. Van, aki mentálisan rendben van, és de kevésbé szerethető, vagy kevésbé tudja magát értékessé tenni. Ez nem ezen múlik. A te állapotod ebben nem olyan nagy mértékben gátol.

Élvezd az életet! Minden embernek vannak erényei, tehetsége, és minden embernek vannak hiányosságai. El kell fogadnod magad olyannak, amilyen vagy, azzal együtt, hogy tisztában kell lenned, hogy te nem vagy olyan, mint a többi ember. Ezt szem előtt kell tartani. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne helyed az életben, a többi ember között.

Gyógyítani nem lehet, csak megtanulni azokat amiket a normális emberek tudnak.

Olvasd el ezt a könyvet: Barbara Pease, Allan pease: A testbeszéd enciklopédiája

Nagyon sokat segíthet ha meg akarsz tanulni pár dolgot :D Ha esetleg van színész/színjátszó (nem tudom mi a neve pontosan) szakkör a közeledben még az is jó.

De én is azt javaslom hogy légy önmagad, tapasztalatból mondom. Én szintén aspergeres vagyok, a suliban sose szerettek de volt egyetlen igazi barátom. Aztán elegem lett hogy mindenki más utál és próbáltam megjátszani a normálisat, úgy csináltam mint aki átlagos, és rövid időn belül már az az egy barátom is "otthagyott". Mint kiderült éppen azért kedvelt mert fura voltam, és nem egy átlagos birka mint a többiek. Azóta nem érdekel hogy marslakónak néznek, próbálok nem bunkó lenni és ilyesmik, de nem színészkedek.

Előbb vagy utóbb csak találsz valakit aki ilyennek szeret! Sok ember van a világon, ha jól megtanulsz angolul még több lehetőséged lesz.

Ettől függetlenül, a színészkedés is jól jön néha, ha valamit ki akarsz fejezni amit amúgy nem tudnál, célszerű megtanulni :)

A családod képes elfogadni. Kénytelen lesz rá. Az ismerőseid között lehet, hogy van olyan, aki nem tudja elfogadni. Ők nem is ismernek, vagy kedvelnek igazán, tehát nem is kell velük sem barátkoznod, sem jóban lenned. De biztosan találsz olyan embereket, akik azért szeretnek, mert az vagy aki, és nem egy álarcért, amit viselsz. De lehet, hogy arról a 99%-ról is kiderül, hogy jóval kevesebb, hogy az emberek több, mint a fele inkább jobban kedvel emiatt, mert most már értik a furcsaságaidat, és tudják, hogy ettől te még ugyanaz az ember maradtál, aki eddig is voltál, és nem fognak emiatt kevésbé kedvelni.

Mindenképpen fordulj orvoshoz, szakemberhez. Egy orvos meg tudja mondani, hogy milyen más orvosokat, szakembereket keress fel. Ha magad kezded el tanítani magad, az a nehezebb, és nem is biztos, hogy járható út. Sok pszichológus, szakember foglalkozott már Asperger-szindrómásokkal, így van tapasztalatuk, vannak sikereik, kudarcaik, ezek tapasztalatát összefoglalva újabb kutatások alapjául szolgálhat. Nem kell feltalálnod azt, amit mások már kemény munkával feltaláltak.

Egy szakember tudni fogja, hogy mit kezdjen veled. Tréningeken vihet végig, ahol célirányosan és hatékonyan tudod elsajátítani a neurotipikus emberekkel kialakítandó viszonyt. Célirányosan ajánlhat olyan könyveket, amire lehet te magad nem akadnál rá.

Szakember nélkül olyan, mintha egy erdőben térkép és iránytű nélkül akarnál eljutni valahova. Ha már egyszer valaki készített egy térképet, akkor használd fel, és könnyebben célhoz érsz, nem kell zsákutcákból visszafordulni.

Még szakemberekkel is pont elég nehéz lesz, nem kell még azzal is nehezíteni a dolgot, hogy önmagadat próbálod meg tanítani olyanról, amit még nem tudsz…

Oké, tudom, hogy ez kényelmetlen, de egy szakember pont azért van, hogy neked segítsen. Nem kell tőle tartanod, ő már foglalkozott Asperger-szindrómásokkal, tehát se bolondnak, se csudabogárnak, se UFO-nak nem fog nézni, hiszen pontosan tudja, hogy egy Asperger-szindrómás ember sem rosszabb, sőt néha még csak nem is furcsább, mint a többi ember, hogy te is egy intelligens, érző, értelmes ember vagy.

[link]

sokféle kommunikáció van