2-3 éves gyerek a nagyszülőknél egy hétre. Több helyen olvastam, hogy a többség helyteleníti. Miért?

Látom megy a lepontozás.

De, ha a feje tetejükre állnak itt egyesek, akkor is teljesen normális, hogy egy nagyszülőnek jó a viszonya a gyerekkel, és ha normális a nagyszülő (nem túl idős, beszámítható) nem tudom mi akadálya lenne, hogy rábízzanak egy ovis, bölcsis gyereket.

Szerintem az a nem normális, akinél ott vannak a nagyszülők és mégis elviszik a havi nagy bevásárlásra és ott húzzák vonják a gyereket. Vagy azt gondolják, hogy nem fontos, hogy a szülőknek is legyen kettesben programjuk, romantikázás.

De mikor legyek "rácuppanva" a gyerekre, ha nem míg ilyen pici?

Ahogy nő, úgy fog fokozatosan leválni, mert úgy egészséges.

Nekem mindegy hogy más mit csinál, nekem nem teher a gyerek és semmit nem veszít, ha csak később alszik másnál. A szükség teljesen más. A kórház nem egyenlő a wellness-szel. A pár órás felügyelet sem a napokig lepasszolással.

Mindenkinek ment a zöld kéz,akik nincsenek rágyógyulva a gyerekre.

A 10 éves évfordulonkra vettem Hans Zimmer jegyet a férjemnek (és magamnak), de az Ő kedvence. Mi aztán nagyokat szoktunk bulizni...4éve voltunk legutóbb nyaralni...egészségügyben dolgozunk, tele vagyunk mint a délibusz -.- Étteremben fél éve voltunk....40.hétben járó kismama vagyok, de már most leszerveztem édesanyámmal,ha valami (katasztrofa/betegség)nem jön közbe, a koncert napján 4 hónapos unokájára legyen szíves jönni és felügyelni.

Apukám szülei pár utcával arrébb laktak,mint mi...szenteste előtti nap direkt elvittek minket hozzájuk, ott aludtunk, majd másnap este vittek haza...és mindenki naaaagy meglepetésére közben járt ott a Jézuska....

Anyukám szülei 220km-re laktak. Hozzajuk nyaranta mentunk 2 hétre, majd onnan keresztszüleinkhez (mamáéktol még 40km-el tavolab) detto 2 hétre. Élveztük, szerettük. Most is visszasírom, nnyira szerettem őket és a Velük töltött időt.

Anyuék 2,3 naponta felhivtak minket, elmeseltuk, hogy voltunk strandon, horgászni,piacon,mot főzött a mama...stb.

Ha feltalálják az időgépet egy vissza útra befizetek.

4 éves lesz tavasszal a fiunk.

Többször volt mmár a mamánál. Imádják egymást. Anyósom fiatalos, energikus, teljesen megbízható. De 130 km-re lakik.

Először 1,5 évesen vitte el 3 napra, aztán mentem én is (szétvertük a nappalit, ablakcsere+ új ajtó. Nem lett volna neki jó a porban koszban lenni)

Majd 2,5 évesen, és 3,5 évesen is volt a bölcsiszünet, és oviszünet idején. Egyszerűen nem tudunk megoldani 3 hét egybefüggő szabadságot.

Nem sérült a gyerek, imád a mamánál lenni, sokat mennek mindenfelé, sokat strandolnak. Jó élmény neki. (már most megbeszélték, hova mennek majd a nyáron)

És nekünk is jó kicsit "gyerekmentesen lenni". Kettesben. AMikor csak egymásra koncentrálhatunk.

#11

Ne aggódj, én is le vagyok pontozva. Sok anyukát halálra rémít a gondolat, hogy a gyereke nélkülözni tudja akár rövid időre vagy éppen más is tökéletesen ellátja. (Szélsőséges esetben már a férjére is féltékenyek egyesek, és mindent megtesznek azért, hogy apa kedvét elvegyél az egész gyerek témától. Hány ilyen kérdést látni itt is...) Az meg az ördögtől való gondolat, hogy te mersz élni gyerekvállalás után is, hiszen onnantól kezdve önkéntesen rabszolga lettél, mindig posztolni kell a gyerek mellett. Aki másképp meri csinálni, az minek vállal gyereket, mert ez így nem áldozat, blablabla...

A családomban szerencsére tök normális volt nemcsak a 2-3 évest, de a jóval kisebbet is néhány órára rábízni a nagyszülőre, de akár nagynénire/bácsira is. Volt játék, nagy rötyögés meg egy kis plusz öröm, amikor anya-apa hazaért. Oviban meg a "rajzold le a családod" feladatra 6 évesen lerajzolta a mamát és papát is kézen fogva anya és apa mellé. Tragikus helyzet ez, bizonyára örök nyomot hagy azon az ártatlan lelkecskén. Talán 15 évvel később, amikor saját családot alapít, akkor nem menekülni fog a saját szülei elől mert tudja, hogy a későbbi nagyszülő simán segítség is lehet.

Ja, mielőtt jönne a megjegyzés, pont egy másik kérdésnél én voltam az egyik, aki nem tartotta jó ötletnek a pár hetes baba étterembe cipelését. Tehát nem tartom magamat annak, aki korlátok nélkül lepasszolná napokra az anyatejes babát vagy cipelné a gyereket oda, ahová nem való pusztán a szülő passziója miatt. De egy 2-3 éves gyerek már nem baba, nem csüng semmilyen értelemben az anya csöcsén, és ha tök jól elvan a nagyszülővel, akkor miért ne....

Akinek élete egyetlen értelme a gyerek, az nem hagyja sosem másra, és ezt tartja normálisnak.

Akinek fontos a saját maga élete is és esetleg a házassága, az meg néha másra bízza a gyerkőcöket, és ezt tartja normálisnak.

Kár ezen vitatkozni, kinek mi a fontos... De az biztos, hogy ha a nagyi megbízható, kedves, szereti a gyereket, akkor a gyereknek semmi kárára nem válik, ha akár 2 évesen pár napot a szülők nélkül tölt. Az ok meg tök mindegy neki, nem fog mérlegelni, hogy anya wellnessezik -e épp vagy kórházban van, ja, akkor majd jobban viselem.... Legfeljebb az anyuka lelkiismerete könnyebb, ha úgy érzi, nyomós oka van lelépni. De ez mind az anyuka igényeiről és lelkiismeretéről szól. A gyereket nem jó "megkímélni" minden ingertől, minden esetleges nehézségtől, esetleges kellemetlenségtől.

Jobb egy olyan szülő neki, akinek van saját élete is, és nem a gyereknevelés az egyedüli identitása. Őt meg közben jó kis kalandok érhetik a nagyinál. Jobbak, mint a bevásárlóközpontban.