Mire kell figyelni ketnyelvu gyerkocnel ha a szulok egy 3. nyelven beszelnek?

A 7. válaszoló vagyok, Németországban éle sok éve.

Itt rengeteg család van hasonló helyzetben, mint a kérdezö, és a gyerekek minden gond nélkül megtanulják a három nyelvet egyszerre, ellentétben a8-as válaszoló véleményével.

De a kettönél több nyelven felnött gyerekekre a legjobb példa a svájci gyerekek. ök ugyanis az óvodában alapból három nyelven tanulnak - ugyanis mindenhol van német-olasz-francia nyelvü óvónö, akik a saját nyelvükön beszélnek a gyerekekkel. Amelyik gyereknek meg netán nem odavalósi szülei vannak, azok emellett még legalább 1-2 plusz nyelvet beszélnek kis koruk óta.

Ott ez jól bevált rendszer és a gyerekeknek semmiféle bajuk sincs emiatt.

De - hogy necsak külföldi példákkal jöjjek - régen MO-on is a polgári/nemesi családokban a gyerekek egész kicsinek is tanultak a magyar mellett németül, franciául, és sok helyen, ha a dajka/nevelö nem magyar anyanyyelvü volt - ami igen gyakran direkt úgy lett megválasztva -, akkor azt a nyelvet is tanulta. Így mire iskolába került, már három-négy nyelven beszélt a gyerek - és akkor ez nem számított különlegességnek.

Egyetértek velük: 6,7,10,12.

Ellenben volt egy pszichológiára hivatkozó hozzászóló, én úgy vélem, a 10 nyelves példával túllőtt a célon, szerinte kettő a reális. Akikről tudok a három nyelv is reális, na de ne mértem, miért tíz nyelvűséggel kell példálózni. Senki nem állította itt, hogy négy, vagy több nyelv sima ügy volna.

Azonban, az említettekéhez hasonló esetekről tudok, van pár ismerősöm is, akiknél működik a három nyelv.

Ahogy a tízes említi: a TÁGABB környezet nyelve sokszor a legdöntőbb, ez talán logikus is, nem csak a tapasztalt mutatja.

A következetesség is fontos, ahogy állítják páran: legyen a gyermeknek egy apanyelve, egy anyanyelve, tehát apa csak a saját nyelvén, anyai is csak a saját nyelvén szóljon a gyermekhez, de csak akkor működik 2-3 nyelv, ha baba kortól következetesen azt hallja a szülőtől, ami a szülő nyelve (de ha később tanul idegen nyelvet, akkor jobb várni 7-8 éves korig minimum), valamint ha van 3. nyelv, ami egy közvetítő nyelv, akkor az is legyen következetes, tehát a két szülő egymással meg csak azon társalogjon.

A fő nyelvévé tehát általában az a nyelv válik, amely a TÁGABB környezetére jellemző (ha az eltér az anyanyelvétől is, apanyelvétől is), de remekül megtanulhatja az anyanyelvét is és az apanyelvét is, természetesen lassabb beszédfejlődéssel, mint egy nyelv esetén, de ez nem rendellenesség, általában.

Amennyiben a tágabb környezet nyelve azonos az egyik szülő nyelvével, az esetben is ezt preferálja, de esélyesen mindegyiket érteni fogja.

Ha két nyelvről volna szó, akkor azt látom konkrét esetekben, hogy általában egyformán érti és beszéli mindkettőt, ha következetesen a szülő csak a saját nyelvén beszélt hozzá, bár két nyelv esetét bonyolíthatja a szülők közötti nyelv, tehát az, hogy melyiken beszélnek egymással a szülők.

FONTOS: amelyik nyelv esélyesen központi lesz a gyermeknél (nálatok az angol, valszeg), annál az esetnél lényeges szempont, hogy vajon mennyire jól beszélik a szülők!

Nehogy az legyen, hogy miközben az egyikük perfekt koreai, a másikuk perfekt magyar, azonban mindkettejük csak legfeljebb középszerűen beszéli az angolt, és a gyerek hibásan fog angolul beszélni emiatt és érteni azt... bár a tágabb környezet sikeresen kompenzálhatja ezt a hátrányt, de azért nem mindegy.

(Az akcentus egyébként a kisebb probléma.)

Egyetlen nyelvűség esetén a 36. hónapban se késő, ha csak akkor kezd minimum 100 szavas szókinccsel tőmondatokban beszélni a gyermek. 2-3 nyelvűség esetén nincsenek konkrét tapasztalataim arról ,hogy hány éves kortól, de esélyesen 2-3 éves kor között kezd el beszélni tőmondatokban, de lehetnek ettől kisebb eltérések, normális esetben.

Csupán szerettem volna megerősíteni az említett hozzászólásokat, és kiegészíteni.

Közben elolvastam a 11-est is, aki a hetest is írta, és azt is reálisnak látom, de hozzáteszem: nem látok garanciát a 3-nál több nyelv sikerére, de nem kizárt akár jelentős hányadánál is a gyermekeknek. De ha a felnőttek következetesen használják a nyelveket, akkor a hármat esélyesen garantálni lehet.

Azonban tényleg szempont, hogy kellően jól beszéljék a szülők azon nyelveket, melyeken megszólalnak, és legyen tehát következetesség: ugyanazon felnőtt mindig ugyanazon az X nyelven beszéljen ugyanolyan társas helyzetben (pl csak a gyerekével), és mindig ugyanazon az Y nyelven beszéljen másik, adott társas helyzetben, pl a párjával.

A 12.-hez annyit hadd fűzzek hozzá, hogy két, adott nyelv hasonlósága nem csak előny, hanem hátrány is lehet, mivel könnyebb keverni a kettőt!

Persze előnye is ugyanebből eredhet: a sok hasonlóság arányában kevesebb többletismeretet jelent.

De tehát nagyobb eséllyel okozhat keveredést a felnőtt, vagy gyermek, vagy kisbaba nyelvelsajátítóban a két, egymáshoz hasonló nyelv.

Én hívtam fel arra figyelmet, hogy ha a szülők közvetítő nyelve nem elég jó, az esetleg gondot okozhat. Na de azt is hozzátettem, hogy ha az a nyelv egyúttal a tágabb környezet nyelve (az országban fő nyelv, ahol éltek), akkor nem feltétlen gond a tökéletlen közös nyelvetek, ha az legalább középfokú. Azt is hozzátettem, hogy az akcentus ilyen esetben nem igazán mérvadó:

ad egy: az országban, ahol éltek, a közösségnek, tehát a többségnek az akcentusát szokta a gyermek ilyenkor mérvadónak venni, ösztönösen alakul így persze, nem tudatosan érzi;

ad kettő: a világ tele van akcentusos emberekkel, evvel általában nincs gond. Főleg az angol esetén nem vészes, gondolj bele, született angolok és britek hány és hányféle akcentussal beszélik...

"Mi ilyenkor a jo megoldas? Rogton amint lehet kulon angol oktatas?"

Óvatosságot javaslok az eféle "amint lehet" általánosításokkal, mivel nem feltétlen az lehet, amit egy ország szokása, törvénye stb mond. sokan azt hiszik, hogy oktatási, nevelési intéznények mintha annyira ügyelnének a gyermekek pszichéjére... sokszor pont nyugaton nincs így, de távolkeleten is vannak hibás nevelési elvek, sajnos. Magyaro-on az óvodai nevelés magas szintű, míg az iskolai nevelés sajnos nemzetközileg tele van gyermekellenességgel, indirekt módon (kreativitás mellőzése, értelmetlen magoltatás, pszichés nyomás, hadd ne soroljam.

Szóval az "amint lehet" helyett elmondom a szakmai tapasztalatomból eredő meglátásomat:

Vagy születéstől, legalábbis max kb 6 hónapos kortól KEZDVE FOLYAMATOSAN tanul adott nyelvet (akár más nyelvekkel együtt) egy gyermek, vagy tessék ügyelni arra, hogy NE erőltessünk számára újabb nyelvet a kb 6. (8.) hónaptól, tehát bölcsis korában se, ovis korában se, amíg legalább 7-8 éves nem lesz! Terjedelmi okokból nem részletezem az okát itt.

A megoldás része lehet, ha az ország nyelvét hallja mind több ott élőtől, tehát amíg nincs nevelési intézményben, addig járjatok játszóházba, és/vagy vigyétek olyan nyelvű baráti/haveri családhoz játszani a kisgyermeket. Eközben NEM FELTÉTLEN GOND, ha ti csak középfokon beszélitek azt egymás között!

Ami fontos, hogy előre el kell dönteni, mely nyelveket beszélitek őelőtte már újszülött korától kezdve, és ahhoz következetesen tartsátok magatokat, és azon nyelv amelyik nem közvetítő nyelv, az anyanyelvi szint legyen, tehát vagy beszélsz hozzá magyarul, vagy nem. Ha nem, akkor 7-8 éves koráig NE beszélj hozzá magyarul, mert a másik/többi nyelvtanulását megzavarhatja! De ,mondom, kb amíg fél éves nem lesz, addig meggondolhatod magad, ha mégis akarsz következetesen magyarul beszélni hozzá. Ugyanez a helyzet az anyja nyelvével a koreaival: döntse el az anyuka, hogy akarja-e átadni a gyereknek, vagy nem, hasonló megfontolással és következetességgel tegye annak függvényében, ahogy döntött.

Tehát mivel az angol nektek csupán közvetítő nyelv, nincs nagy jelentpsge, amennyiben a közösség nyelve lesz. De ha ti Koreába költöztök , az más sziut annyiból, hogy ott NEM az angol a fő ynelv, nem azt beszélik anyaynelvien! Tehát Koreába ha költöztök, akkor felejtsd el az angolul beszélést a gyerek előtt, erősen javaslom! Koreában lehetőleg úgy beszélj a gyerek anyjával angolul, h a gyermeked ne nagyon hallja, hiszen Koreában NINCS angol nyelvi környezet, ami korrigálná a ti hibás, középszintű angolotokat (ha csak egyikőtök beszéli hibásan az angolt, az is baj, ha az országnak NEM fő nyelve az angol, márpedig Koreának nem fő nyelve).

De ha pl Angliában éltek, amikor megszületik a babátok, ott nyugodtan javaslom beszélnetek a gyerek előtt angolul, ha mindketten legalább középfokon beszélitek, akkor is , ha némileg hibás akcentussal, de csak akkor, ha tényleg tutira a gyereknek legalább 7 / 8 éves koráig Angliában maradtok! A gyakori országok közötti költözködés nyelvileg igen zavaró lehet a gyerek számára, pl ha 1-2 évente másik fajta hivatalos nyelvű országba költözködnétek.

(Ha Angliában maradtok évekig, a "kü" végzpdés miatt ne aggódj az angolnál, mivel a tágebb környezetében szinte mindenki angolul fog beszélni, különféle akcentussal, és kiszűri saját magának a leggyakoribb akcentust, vagy legalábbis az egyiket, és ahhoz igazítja a többinek a megértését).

Megemlítek egy további jellegzetességet, bár ez nem törvényszerű: voltam olyan családban, ahol a felállás magyar anyuka, angol apuka, és a gyerek már ovis korú volt. A gyermek kiválóan megértette mindkét szülőjét, de mindig magyarul válaszolt mindkét szülőnek!

Valószínűsítem, hogy ez ha bár nem mindenkinél így alakul, ha mégis, akkor az anyához való erősebb érzelmi kötődés okán, ahogy pl a betegségtünetek is amiatt vannak általában: sokszor leveszi az anyja érzelmi konfliktusait a gyermek, egészen kb tíz éves koráig. Így az anyanyelve is az anyáé lesz elsősorban, miközben tökéletesen érti az apanyelvét is. Hogy miként lehet rászoktatni, hogy apának az apanyelvén válaszoljon, azt nem tudom, de talán jutalmazással megpróbálhatod, vagy más , értelmes, humánus motiválással, ha nem a te nyelveden válaszolna neked, amikor már csacsog.

"Es meg erre jon, hogy ottani iskolakban a kinai nyelvet is ekezdik oktatni... ami lehet hogy csak az angol utan, altalanosy elkezdene 6 eves (ottani kor 7) kora korul es majd jon a kozep 12 evesen."

Erre azt tudom mondani, hogy 7 / 8 éves kortól a megtanulható nyelvek száma elvileg akárhány lehet, gondolj a poliglotokra, egyesek 20 éves korukra 10 / 20 nyelvet is beszélnek vmilyen szinten. De a fenti szabályokat erősen javaslom: tartások be: előre eldönteni melyik kettőt, vagy hármat, és max 6 hós korától, utána már NE változtassatok, hacsak nem 7 / 8 éves korától.

A fenti gyermekpszichológiai jellegzetességeket NEM fogyatékkal élő gyermekekre értem persze, ezt tegyük hozzá. Nehogy utólag felródd nekem, hogy nem így lett. Ha fogyatékkal él, akkor persze, h nem papírforma szerint alakul az, ami közös az adott korú gyermekekben... Persze ritka eset a fogyatékosság, tehát csak a biztonság kedvéért és a félreértés elkerülésére jelzem.

Még én vagyok, bocs az elírásokért.

Még annyit, hogy van még egy verzió arra, miért tapasztaltam az angol apa, magyar anya szitunál azt, amit:

" A gyermek kiválóan megértette mindkét szülőjét, de mindig magyarul válaszolt mindkét szülőnek! "

Tehát vagy az anyához való erősebb érzelmi kötés, de lehetett náluk még egy ok, vagy az, vagy az szintén belejátszhatott: Magyarországon éltek.

Ezt fontos volt hozzátennem, hogy lásd, a tágabb környezetnek tényleg lehet komoly szerepe a nyelvtanulásban. Ha nem is mindig pont ilyen esetben, de sok más okokból biztosan lényeges az is.

16-os hozzászólásodra:

A családomban több olyan család van, ahol a magyar anya külföldön él a külföldi apával. A gyerek abban a családban tanult meg magyarul, ahol az anya születésétől fogva következetesen magyarul beszélt a gyerekhez, és a gyereket is ösztönözte a magyar beszédre.

Kedves előző, ezt mi okból reagáltad? Többek között erről regéltem én is. Az anyának a nyelve döntő, de a környezeté is. (Körüljártam a különféle eseteket pl hogy ha az előbbi kettő egymástól eltérő, illetve ha azonos, akkor mi a tendencia.)

(Az apa ha következetesen szintén csak a saját anyanyelvén beszél a gyerekéhez, általában az ő nyelvét is elsajátítja a gyermeke.)

De nem akarok feleslegesen kiragadni az összetett korábbi mondandómból részleteket, mert egészében, összefüggésében van értelme inkább.