Miért beszélnek a szülők sokszok E/3-ban magukról a gyereknek?

Ez egyfajta kapcsolatteremtés/megszemélyesítés lehet, megkönnyíti a gyerek dolgát.

Én is használom olyan helyzetben pl:

sír a gyerekem (akár a 3-4 éves), és azt mondom neki:

"Mondd el a maminak, hogy mi a baj", ez valahogy személyesebb, és kifejezi azt, hogy "vele vagyok a bajban", meghallgatom őt, mint az, hogy "mondd el (nekem) mi a baj".

Szerintem különbség van a töltetben.

Mondjuk azt én sem szeretem, hogy "a mami ad neked kakaót", bár most belegondolva, aki ezt a semleges eseményt is így fejezi, ki, valahogy kihangsúlyozza a saját gondoskodását.

Szerintem kis gyerekeknek ez fontos lehet, nem tudnám megmondani hol az életkor beli határ, mert adott szituációban a 10 éves is lehet kisgyerek.

Megtanulja, hidd el. Hiszen hallja azt is, amikor másokkal beszélsz, meg mások beszélnek egymással.

Pl. van olyan gyerekem, aki sokáig mondogatta, hogy "tiem" arra, hogy enyém, neki meg pont az volt a "nehéz", hogy ugye én mindig azt mondtam, hogy a "tiéd", ezt valahogy többször hallotta. Vagy olyat is mond, hogy "adol nekem" ezt vagy azt? Ahelyett hogy "adsz"?, mert ezt is így hallja.

Szerintem ezek nagyon aranyos dolgok. Egy normális nyelvi környezetben élő kisgyerek szépen megtanul beszélni, csak idő kérdése, én azon vagyok, hogy ne is nagyon javítgassam, inkább vissza kérdezek, vagy megerősítek a helyes verzióval.

Akkora csoda, ahogy fejlődik a nyelvhasználatuk, az értelmi képességeikkel párhuzamosan.

Van olyan, hogy "dajkanyelv". Ez nem jelenti a bébinyelvi szavakat (tejci, papi, stb.), sokkal inkább egy egyszerűsített nyelvhasználatot, annak nyelvtani, szókincsi, tempóbeli sajátosságaival, amit a kisgyerekkel szemben a felnőtt - általában ösztönösen - használ. Ennek egyik jellemzője az általad említett E/3 használata E/2 helyett. A pici gyerek nem tud még elvonatkoztatni magától annyira, hogy világos legyen számára, hogy ami neki "te" az nekem "én", stb. Így ez a jelenség segíti a megértést és a hatékony kommunikációt, ahogy az előzők is írták. Ha a kommunikáció megfelelő a szülő és a gyerek között (és más baj sincs), a kisgyerek gördülékenyen el fogja sajátítani az anyanyelvének fő szabályait nagyjából három éves korára. Addigra mind a szülő, mind a gyerek ösztönösen, fokozatosan leszokik az E/3 használatáról. Ha sokkal tovább fennmarad ez a jelenség (általában más jellemzőkkel együtt), az már pszichológus, logopédus hatásköre. Egyébként ép gyerekkel ennek a formának a használata infantilizál, de ismerni kell a kontextust persze. Filmekben ennek többlet értelme is lehet, végülis művészetről van szó (pl. van stílusbeli különbség a "bármit megteszek érted, tudod, kincsem" és az "az én kincsem tudja, hogy édesanya bármit megtesz érte")

Nyelvészként ezt tudom a témában.