Ez normális egy frissen elvált szülők gyerekétől?
Szóval egy 5 éves kislányról van szó. A szülei nem túl régen (5 hónapja) váltak el. Ez akkor a kislánynak nyilván nagyon hirtelen történt. Azóta rémálmai vannak, felriad éjszaka (ilyenkor sikít, sír), erőszakos, bántja a csoporttársait és be is pisil mostanában. Ezen kívül gyakran mondja, hogy nagyon fáj a hasa.
Attól tartok, hogy ez kezd nem normális lenni. Mit kellene vele megbeszélni? Mi az amiről fontos tudnia, ami megnyugtatná, de esetleg nem tudja megfogalmazni, hogy mi az amitől tart, ami rosszul esik neki, stb?
Én egyébként a gyerek apjának az új párja vagyok. A házasságuk ettől függetlenül nem miattam mentem tönkre, nem rajtam múlt. Azt tudom, hogy én nem lehetek az anyja, (nem is kívánok az lenni, szeretnék SAJÁT gyerekeket, akiknek én leszek az anyjuk) de egy jó, őszinte, barátnős viszonyt el tudok képzelni és szeretnék is vele kialakítani. Szerintetek mi tegyünk, hogy jobban érezze magát? Mi az, amitől ennyire "szenved"?
N/20
Sajnos ez teljesen normális.
A kislány élete egy csapásra ment tönkre. Eddig egy biztos pontja volt, a családja. Anyu és apu. Most pedig kiderült, hogy ez sem biztos.
Hiába tartja a kapcsolatot az apjával, többé nem otthon alszik, nem bújhat mellé reggel, nem ülhet minden nap az ölébe.
Az apa új nőjét akkor is nehéz elfogadni, ha évekkel később bukkan fel, itt pedig az a helyzet, hogy igencsak melegváltás volt.
Egy pici gyerek évekig reméli, hogy anyu és apu kibékül és újra egy család lesznek. Ha nem is mondja ki, de téged lát akadálynak ebben. (Az én szüleim is elváltak.)
Nekem is lányom van. Ez az a kor, mikor szerelmesek apuba, apu a legerősebb, legjobb, A Férfi. A legrosszabb időben szakították ki az életéből.
A kislányt pszichológushoz kell vinni!
Lehet, hogy nektek felnőtteknek ez "csak egy válás", főleg neked, de neki nem!
Ő kb. azt a traumát éli meg, amit egy földrengés túlélői. Nem érzi magát biztonságban, retteg, feszült, teljesen kikészült, gyomorgörcse van. Azért verekszik, hogy más is érezze azt a fájdalmat, amit ő is hónapok óta.
Olyan mint egy kis sebzett, sarokba szorított vad.
Szerintem sem te akard megoldani. Inkább szálljatok magatokba, hogy tényleg ilyen lazán szét lehet-e robbantani egy családot. Ez a következménye.
"Saját" gyerekre meg annyit, hogy a párodnak van saját gyereke. Az egy dolog, hogy neked még nincs. Egyrészt legyen örök intő példa, hogy ezt simán elköveti a saját kislányával lelkiismeret furdalás nélkül, másrészt ha a kapcsolatban felszáll a rózsaszín köd, neki joga lesz a boldogságot más nő mellett keresni, ahogy eddig is.
Ép eszű nő nem szül annak, aki érte elhagyta a családját, mert ez épp elég bizonyíték, hogy nem megbízható.
De te tudod, fiatal vagy, 5-10 évig ráértek.
A kislányt viszont azonnal vigyétek gyerekpszichológushoz!
Ti ezt nem fogjátok megoldani, és öt hónappal a válás után az anyja sincs olyan lelkiállapotban, sőt talán neki is szüksége van segítségre.
5-ös, épp azt írta, hogy nem ő miatta ment tönkre a házasság.
Akkor ha a férj és feleség szétmegy, a házasság felbomlik, akkor már normális kapcsolata soha többé ne legyen a férfinak csak azért, mert van már gyereke? Jaj, bocs, a nőnek lehet, mert újra férjhez megy, szül annak a faszinak is, mert neki joga van jól és boldogan élni, de a férfi már nem alapíthat családot mással, mert akkor már egy szemét? Gondolkozz már!
Én azt nem értem, hogy itt mindenki azt mondja, hogy ne szóljon bele. De miért is ne? Elvégre ő is benne van a családi körben, ha közvetetten is. Valamilyen szintén neki is közé van a dolgokhoz, mivel a z életére kihat.
Vagy arra jó, hogy takarítson a kislány után, meg ünnepekre ajándékot vegyen, ha ott van, körbe rajongója, de ha a kérdező akár jóindulattal segíteni, akkor meg nem az ő dolga? Hogy is van ez?
Köszönöm a válaszokat!
Igen, ahogy gondolható a hasonló történetekből, a gyerek anyja nagyon elutasító velem. Eleinte azt mondtam, hogy persze, ez normális majd elfogadja. A helyzet viszont csak romlott. Nem is tudok vele beszélni. Ezért nehéz is az, hogy majd együtt megbeszéljük. Egyébként szerintem is ez lenne az egyetlen járható út. Sajnálom, hogy ennyire önző, mivel a gyerekének árt. Szerintem a kislánynak az is baja, hogy olyan embereket "kell" utálnia, akiket egyébként szeret. Vagy nem tudom, de már ez is eszembe jutott.
Egyébként én is úgy érzem, hogy van hozzá közöm. Nyilván nem akkora, mint a szüleinek, de azért mégis.
Köszönöm a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!