Más is mindennap százszor rászól a gyerekére?
Néha elgondolkodom, hogy csak én vagyok ilyen szigorú, nekem vannak nagy elvárásaim, vagy ez a gyereknevelés része, hogy naponta ezerszer húzom fel magam és mondom el ugyanazt.
Pl. A két gyerek már reggel cirkuszol (2,5 és 6 évesek), minden apróságon összevesznek, a nagy verekszik, a kicsi harap, már a reggel úgy indul, hogy áll a bál.
Végül is az egész napunk így telik kisebb-nagyobb szünetekkel. Üvöltés, sírás és szófogadatlanság.
Én pedig következetesen és határozottan szólok mindig arra, aki hibázott, jön a büntetés (játék abbahagyása, szobába elvonulás stb.), de ez már semmit nem ér.
Nem szeretnék hülyegyerekeket nevelni, akik szófogadatlanok és egész nap őrjöngenek.
Persze az óvodában, más szülők visszajelzése alapján is mindig azt kapom, hogy milyen jólneveltek a gyerekek, de otthon a négy fal között ez nagyon nem így van.
A kicsi is minden apróságért visítva ordít, hát lehet, hogy az én idegrendszerem sem eléggé fejlett, mert már van, hogy reggel 9-kor úgy érzem, itt a vég, nem bírom tovább hallgatni az ordítva beszélgetést és a sírva, üvöltve kommunikálást.
Érdemes még a tiltás helyett korrekciós cselekvésre felszólítani a gyereket.
Tehát ne azt mondd, hogy "Ne taposd a gyurmát!", hanem "Kérlek, szedd fel a gyurmát a földről!".
Nem lesz az igazi a végeredmény, mert feliből-harmadából szedi fel, viszont a SZÁNDÉKOT dicsérni kell. Aztán később helyette megcsinálni.
Néhány alkalom után a dicséret fogja motiválni, hogy megfelelően viselkedjen.
Vagy a falra firkálásnál a "Ne firkálja a falra!" helyett "Papírra rajzolj, tessék itt van egy, a falra nem szabad. A papír való rajzolásra, csak arra rajzolj légyszíves!"
Aztpedig ne felejtsd el, hogy ezeket a szabályokat te azért tudod, mert felnőtt vagy. Neked is meg kellett tanítani, mert bizonyos korban még nem tudtad, hogy hogyan kell egyes tárgyakat rendeltetésszerűen használni.
Miért van lepontozva utolso?
Szerintem is azt kell megmutatni egy gyereknek hogy mit szabad, nem pedig caak natur tiltani hogy ezt sem, azt sem...
Amugy jó ötlet az elterelés is szerintem.
De kérdező nyugi, nekem csak egy van, de ő is kikészít.
Főleg azzal mintha nem magyarul beszélnék!!!!
Ma is ez volt csak töményen, szinte minden pillanatban.
Ha motorral megy és mondom most fel a járdára(tudja mit jelent)megy tovább egyenesen.megint mondom már hangosan, hát csak megy tovább egyenesen...
Sajtos rudat vettem, nem tudja enni(kiköpködi), feltakarítottam, de éhes. Mondom neki, nézem a hűtőt mindjárt összedobok valami tízórait, csinálok ham ham, erre mégis kiveszi az elcsomagolt sajtos rudat hogy birkozzon vele, és szanaszét borítja(kikészültem.feltakaritottam megint)komolyan mintha nem magyarul beszélnék, hogy de csinálom azt a tizorait!!!
Vagy plázában pl kisvonazozott.mondom neki megyünk a kisautoba is billegni, amit nagybetűkkel imád, de csak elkezd dacolni(hogy szépen írjam) a pláza közepén. Vért izzadva haladunk az auto felé erre hatalmas vigyorral már ül is be. Komolyan, mint aki nem érti amit addig kántáltam, hogy auto auto autoooo!
Vagy mosogatok. Gyűlölom ha olyankor a szárítót akarja lerántani, vagy feláll a kisszékére mellém pakolni a tányérokat. Nem egyszer(!) mondom ne hozd a széket, ne állj rá, ne pakolj, mégis csinálja csinálja közvetlen mellettem.totál mint aki süket, vagy nem tudom. (hallása amúgy rendben)
A végén kiabálva vizes kézzel beteszem a szobába és erre sír.
N e m h a t a sz ó S E M M I T
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!