Alsó tagozatos gyermekeddel tanulsz otthon? Hétköznap / hét végén / mindennap /alkalmanként? Mennyit kábé?

Elsős a lányom, iskolaotthonos suliba jár (délután is vannak órák).

Egyáltalán nem tanulok vele, az olvasást egyedül "gyakorolja", mesét olvas a tesójának.

Viszonylag erős suli.

Nem, mert napközis.

Egyszerű suliba jár, ami a körzeti, nem akartuk már általánosban terhelni a sok utazással, elég lesz majd a középiskolában.

Időnként szól, ha nem értette a leckét vagy nem volt ideje belenézni, akkor segítek neki megcsinálni, de ilyen mondjuk kéthetente 1x van.

Suli után amúgy sem szívesen terhelem még tanulással, inkább játékosan gyakoroljuk a matekot, nyelvtant, környezetet, angolt stb, de olyan nap is van, hogy suli után csak játszik az öccsével.

Heti 2x edzésre hordom őket közvetlenül suli után, egymás után van a 2 edzés, így fél 8-ra érünk haza, akkor meg főleg nem fogom még a tanulással kínozni. Inkább addig, amíg a kicsi focizik, a naggyal labdázunk és közben beszélgetünk.

Nálunk megírják elfogadható szinten a leckét, ezért feleslegesnek tartom, hogy még itthon is terheljem a gyereket.

Persze, még csak másodikos, később majd muszáj lesz itthon is tanulnia, de akkor meg már nem lesz napközis (gondolom).

Az olvasást én nem tanulásként fogom fel és a gyereknek sem úgy hirdetem, de persze nem is az olvasókönyvet használjuk erre :) Tul.képpen bármiből lehet olvasni, nem kell hozzá semmi különleges hely vagy alkalom, így nem is tűnik tanulásnak :) Rengeteg könyvünk van, mindenféle témában, pl. a fiam egyik kedvence a "gombáskönyv", ami egy képes gombahatározó, sok-sok szöveggel tarkítva. Pedig amúgy utálja a gombát! :) :)

A számoláshoz sem kell semmi extra eszköz, a mindennapi életben előforduló dolgok bőven alkalmasak a gyakorlásra.

De ha van olyan nap, amikor "semmit" sem tanul, akkor sem vagyok kétségbeesve.

Előző vagyok.

Nálunk nem terhelik agyon a gyerekeket, de mint írtam, ez egy sima mezei ált. iskola, nem olyan felkapott és jó hírű, ahová több kerületből/településről is hordanak be gyerekeket és ide felvételizni sem kellett, mint ahogy sok suliban szokás, bár mi körzetesek vagyunk, lehet azért.

Elsőben direkt mondta a tanárnő, hogy lecke otthonra nem lesz és csak az olvasókönyvet és az üzenőt kellett minden nap hazahozni, a többi cuccot (azt a cirka 25 kilónyi könyvet) pedig csak péntekenként.

Hétvégén átnéztük a tanultakat, ennyi.

Nyáron volt egy kötelező olvasmány, amihez pár kérdésre kellett válaszolni, de az a Geronimo Stilton volt, szóval élvezték a gyerekek :)

Nekem nagyon idegen ez az ált. iskola körüli hiszti, amit a szülők produkálnak és már itt is szó szerint verseny van, hogy kinek milyen "erős" suliba jár a gyereke és egymásnak büszkélkednek azzal, hogy már reggel 6-kor indulniuk kell otthonról, hogy a szuper suliba eljussanak 3/4 8-ra, mert a környékbeli sulik csak a proliknak és a suttyóknak jók...

Na meg ez az "alsós gyereknek kitűnőnek kell lenni" hozzáállás is rettenetes terhet rak a gyerekre szerintem! Az ilyen szülők erős iskolába járó gyerekei valóban tanulnak még otthon 2-3 órát, de ez nagyon gáz szerintem!

Az oviból ismerek egy anyukát, aki vért izzadt, mire a gyerekét sikerült a kiszemelt suliba beíratnia, csakhogy az olyan messze van, hogy anyuka nem tud dolgozni menni tőle, meg hát edzésre is jár a gyerek, így heti 5x reggel 6-tól este 8-ig nincs otthon és amikor hazaérnek, akkor ülnek le tanulni, így kb. 10-kor megy aludni. A 8 éves gyerek. Mert anyuka szerint csak így lesz sikeres felnőtt...

Valóban nem egy Shakespeare a G.Stilton, de annak a célnak, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást, tökéletesen megfelel! És a tanár elsődleges célja az, hogy a gyerekek ne nyűgnek tekintsék az alaptantárgyak megtanulását, hanem egy szükséges eszköznek, amivel kiteljesedik az életük és könnyebbé válik pár dolog. Ilyen pl. az olvasás, írás, számolás.

Alsóban ez még viszonylag könnyű, mert valóban olyan dolgokat tanulnak javarészt, amit a mindennapi életben is nagy valószínűséggel használni fognak. Felsőben, ill. a középiskolában (na meg a felsőoktatásban) ez már nem mondható el, sőt szinte az ott tanultak javarésze feledésbe merül. Pl. ki tudja felidézni a rengeteg verset, évszámot, királyt, kémiai képletet, fizikai törvényt stb? Persze azokon kívül, akiknek olyan a munkájuk, ezért írtam a mindennapi életet :)

Na, egy kicsit elkalandoztam :)

Számomra a "jobb" iskola nagyon relatív fogalom. Persze, nagyon jól hangzik, hogy magas a tanulmányi átlag, meg a továbbtanulók száma stb, csakhogy ez még mindig csak az elméleti része a dolognak és a gyakorlati meg csak élesben derül ki. Tipikus példa erre az az ismerősöm, aki fújol a mi sulinkra és átvitte egy másikba a gyerekét, csak mert a tanár nem kivételezett a kislányával, akinek 2 szelet nutellás kenyér meg sem kottyant (elsőben 60kg volt a gyerek). Emiatt persze az egész iskola egy rakás sz.r és ezt terjeszti úron-útfélen mindenkinek. Na most, ha az ő véleményére és az iskola statisztikájára alapozva kellene választanod, akkor nyilván benned sem alakulna ki jó kép az iskoláról, miközben én és a többi szülő pedig abszolút elégedettek vagyunk vele, egy ált. iskolához képest szerintem abszolút színvonalas oktatást nyújt, de ami a lényeg: a gyerekem szereti az iskolát, a tanárt, a társait és persze a legfontosabbat, a tudást!

Ha ő olyan képességekkel rendelkezik, ami megindokolja az erősebb iskolában való továbbtanulást, akkor még mindig elmehet pl. egy 8 osztályos gimibe, ahonnan nagyobb eséllyel tud továbbtanulni is. De ha, teszem azt, ő fodrász, autószerelő vagy kutyakozmetikus szeretne lenni, akkor mi a francnak kínozzam egy olyan iskolában, ahol úgyis csak az elméleti tudásra fektetik a hangsúlyt és csak a megszerzett jegyek alapján értékelik az embert? Mi van, ha valaki csak egy közepes tanuló, de mellette olyan képességei vannak egyéb kétkezi dolgokra, amik egy erős suliban nem számítanak értéknek?

Az a baj, hogy a mai világban mindenki diplomás, értelmiségi munkát végző, kitűnő tanuló akar lenni (vagy a gyerekéből akar ilyet faragni), ezáltal vannak szakmák, ahol már most óriási a szakemberhiány.

Most ezzel nem arra gondolok, hogy de jó lenne, ha a gyerekem egész életében pl. wc-t pucolna, csak hogy nem kellene annyira lenézni a kétkezi munkát, mert ha így folytatódik, akkor rövidesen fordul a kocka és a jó szakemberek fognak többet keresni, mint a diplomások...