Rászóltok más gyerekére vagy inkább "nyeltek kettőt" és csak legvégső esetben fegyelmezitek, nevelitek más porontyát?

Ha veszélyezteti a saját és mások épségét, akkor igen.

Valamint ha felesel és olyan magatartást mutat, ami nálunk nem példaértékű. pl. kiönti a földre az ebédet, mert ő azt nem szereti és otthon ez náluk megengedett (valós példa, unokaöcsém egyszer játszotta el ezt nálunk).

Fegyelmezni, nevelni nem szoktam más gyerekét, az nem az én dolgom.

Viszont ha van egy adott helyzet, amiben mondjuk balesetveszély van, vagy látom, hogy más gyerek olyat csinál, amivel akár magára, akár másokra veszéllyel lehet, vagy olyan módon akar bántani, esetleg olyan szavakat használ, ami nem jó, akkor szoktam szólni más gyerekének is nyugodt hangnemben, hogy jöjjön el az adott helyről, mert baj történhet, vagy juj, ne beszéljen csúnyán, mert ez mennyire nem szép.

Letorkolni, kiabálni, erélyesen rászólni nem szoktam más gyerekére. Normális hangnemben, ha úgy ítélem meg a helyzetet, hogy tényleg komolyabb dologról van szó, akkor szoktam szólni. De ennyi. És soha ebből még gond nem volt. Sok kisgyerek van a családunkban is, illetve vidéken élünk, sok gyerek van az utcában is, és ugyanezt a magatartást látom a többi szülőnél is, hogy senki nem akarja a másik gyerekét nevelni, de ha olyan van, akkor azért szoktak szólni a másik gyerekére normális hangnemben és elmagyarázzák, mint ahogyan én is, hogy miért ne csinálja az adott dolgot. Persze ha ott van a szülő, akkor megteszi ő maga, vagy megteszem én magam, de ha nincs közvetlen közelben a szülő, hanem egy másik szülővel van más gyereke is az adott helyszínen, akkor ez másnál is így van. És még ebből soha nem volt gond.

Ha közvetlen veszélynek van kitéve BÁRKI gyereke, akkor természetesen közbelépek. Volt pl. olyan, amikor 2 év alattit kaptam el a forgalmas főút kereszteződésénél, már legurult a kismororjával a főútra, ténylegesen az úttestre ahol rendszeres, normális autó sé buszforgalom van (főváros), már láttam is, hogy jön jármű- nem kiabáltam, szó nélkül elkaptam, felrántottam, a járdára visszatettem. Akkor ért oda anyuka, mobiltelefonált és még ő esett nekem, hogy miért bántottam a picit (aki ugye megijedt a hirtelen változástól, ezért elsírta én meg nyugtattam).

Na akkor nem a gyereket, hanem az anyukát kaptam le a tíz körméről, hogy mit képzel, inkább megköszönte volna :)

Vannak figyelmetlen, lusta anyák sajnos.

Olyan eset is volt már játszótéren, amikor bizony szóltam más gyerekének, mert épp verte szét az általunk hozott játékot a betonon- anyuka kint cigizett- mire kibattyogtam volna megkérni az anyát, hogy szóljon, addig ripityára törik a játék. Így normális hangnemben szóltam a kicsikre, hogy legyen szíves tegye le, ne törje el, adja vissza a gazdájának- aztán amikor az anyuka bejött (és a gyerek más cuccait kezdte rombolni)- szóltunk az anyukának, hogy legyen szíves figyeljen jobban, mert szeretünk vigyázni a holmijainkra stb.

Ha a gyerek egyébként nincs közvetlen veszélyben, az én gyermekemet nem bántja (nem veri vagy direkt szórja rá a homokot stb.), nem káromkodik vagy nem a mi játékunkat készül tönkretenni, akkor nem szólok bele.

Határeset, ha pl. egy gyerek nem verekszik, de pl. nagyobb lévén elszedi a kicsiktől a játékot, lelökdösi vagy eltolja őket pl. a csúszdán vagy a sorban vagy olyan cifrákat káromkodik, hogy én pirulok. Ilyenkor nem a gyereknek szólok, hanem a felnőttnek, aki vele van. Ha nem tudom, kivel van, akkor hangosan szoktam kérdezni, hogy "elnézést, kihez tartozik ez a kisfiú?"- ilyenkor azért elő szokott kerülni a szülő.

Igyekszem nyugodt hangon elmondani a problémámat és megkérni, hogy segítsen abban, hogy a gyerekek tudjanak együtt játszani vagy legalább egymás mellett.

Nagyon nem túráztatom magam ilyeneken.

Sajnos azt tapasztalom, hogy legtöbbször semmit nem ér a jószándékú segítség, a kérés, a figyelmeztetés- a felnőtt csak kikérné magának, felháborodik- mit is várhatunk olyan szülőktől, akik veszélyeztetik a gyereket (mint pl. a kismotoros első eset) vagy kint iszik, dohányzik a játszótér mellett és onnan ordibál be ordenárén... van az a réteg, akit tanácsosabb elkerülni.

Sajnos.

Én a szülőre szólok rá. Kérem, hogy fegyelmezze a gyermekét, és meg is indoklom, hogy miért gondolom úgy, ahogy.

A gyerek nem tehet a neveletlenségéről, és, hiába szólnék, nem értené szerintem, hogy mit akar ez az idegen, de, ha a szülőt kéred, hogy szóljon rá, akkor neki engedelmeskedni fog (remélhetőleg)