A kislányom 2 éves elmúlt és nagyon anyukás. Hogyan tudnám elérni azt, hogy nélkülem is meglegyen?
Nem akar nélkülem semmit csinálni, ha elmegyek itthonról üvölt utánam, ha ott szeretném hagyni a nagyszülőknél, ahol egyébként imád lenni, jön hozzám sírva, hogy ő is jön velem, nem marad. Hiába bizonygatom, hogy csak elintézek 1-2 dolgot és jövök vissza érte, nem marad. Mindent nekem kell csinálnom, még apa is csak nagy ritkán tehet bármit, nem öltöztetheti fel, nem fürdetheti, nem adhat inni....
Kb 1 hónapja lett ilyen, előtte sokat elvolt nélkülem, puszit adott, elköszönt és ment vissza játszani. Mi változhatott? Ezen gondolkodom egyfolytában, hogy mit ronthattam el, hogy fél, hogy elhagyom. Bizonygatom neki sűrűn, hogy anya nagyon szeret és mindig itt van neked, még ha kicsit nincs is veled, akkor is mindig visszajövök. Ő csak bújik, mint egy kisbaba. Ha elindulok valahová rohan utánam és rámcsimpaszkodik.
Mit lehet tenni? Volt már valaki hasonló helyzetben?
Bocsánat,hogy válaszolok,14 éves vagyok,de nagyából még emlékszem milyen voltam.
Én picinek (kb) 2 éves koromba olyan anyás voltam,hogy
5 méterre volt a büfé és anya nélkül nem mertem odamenni.
Javitsatok ki ha tévedek,de szerintem szinte minden gyereknek (lányoknak legalábbis) körübelül 2 éves kora táján anyássá vállnak ami szépem lassan kezd majd elmúlni.
Nekem elég gyorsan elmúlt ez a korszaszom ,ma meg már
visszakívánja anya azokat az időket (:
Szerintem nagyon fél,hogy nem mész vissza hozzá többet és
magára hagyod,majd szépen lassan szerintem felfogja
fogni,hogy te mindig ott leszel neki.Játszótéren se játszik más gyerekekkel ha nem mész teis??
Anyukám az elejétől fogva mondogatta nekem,hogy mindig
mellettem van meg,hogy szeret,de ha valahol ott kellett
hagynia akkor ugymond nem érdekelte,hogy sírok vagyis
muszály volt elmennnie és szépen lassan nekem is leesett,
hogy anyu úgyis visszajön addig pedig játszhatok!!
Meg mamámék gyakran olyan helyekre vittek amit nagyon
élveztem mindig,imádom az állatokat és akor mentünk tanyára és ott meg már nagyon jól éreztem magam aztán jött anyu megmutattam neki mindent és mentünk haza.
Én azt tudom mondani,hogy nélküled is történjenek jó dolgok vele,pozitiv dolgok,és az elején nagyon kevés időre hagyd magdára (felügyellettel) és egyre több időt
(fokozatosan növeld a nélüled tölött időt) és akkor
ha minden igaz szépen lassan hozzá szokik,ugymond az
anya nélküliségre.Remélem azért segítettem valamit.:)
Köszönöm mindenkinek. :)
Akkor nem köszöngetek. Tegnap is úgy hagytam ott a nagyiéknál, hogy mondogattam neki, hogy megyek teregetni, hazaugrok, de jövök vissza. Hát nem akart maradni, mondogatta, hogy ő is jön velem. Majd mondtam, oké egy picit még maradok. Ekkor már mosolygott, megölelt és ment vissza játszani. Mikor beemerült a játékba, gyorsan leléptem. Egyszer keresett, mejérdezte merre vagyok, a mama azt mondta, hogy hazamentem teregetni, mindjárt jövök . És ennyi volt, semmi balhé nem volt, játszott tovább. Kb 1 órát voltam oda. Mikor visszamentem, jött puszit adni és mutogatta miket csinált.
Azt hittem így rossz, ha nem köszönök el tőle, de ezek szerint akkor nem baj, mert ha tudja, hogy megyek, nem is akar elengedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!