Szerintetek fontos, hogy a szülő intim viszonyban legyen a gyerekkel?

A csiklandozás meg amugy tényleg kínzás is tud lenni azzal óvatosan

Kicsit morbid, de linkelem

[link]

"sok családban hűvös a viszony a családtagok között, szinte egymáshoz sem érhetnek, máris megy a feljelentés..."

A kérdező nyilvánvalóan provokatív szándékkal tette fel a kérdést, végigolvasva kommentjeit, és tekintve azt is, hogy a videó egyértelműen feliratozott.

Ennek ellenére én is válaszolok, ki tudja, hátha van a provokáción túl tudatalatti vágya a kérdezőnek, pl újabb infókról értesülni.

Tehát, sajnos belekötni bármibe bele lehet. De a végletek között érdemes meglelni az optimumot.

Kezdjük egy végletesnek látszó dologgal, bár ez némileg kitérő lesz:

nézzük az én személyes példámat: engem kisfiú koromban durván megerőszakoltak szexuálisan. Egyértelmű helyzet volt. Csak az eseménysorra emlékszem, most nem részletezném, mi mást felejtettem el a sokk hatására.

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy bármi, ami rajzolt -hogy még a rajzolt netes tartalmakra is kitérjek-, az tartalmazhat bármit, akár a fantáziavilág egyénileg, pl annak érdekében, hogy az ember a gyerekkori traumáját feldolgozhassa. Sőt, fotó is lehet, hogy semmi "olyat" nem tartalmaz direkt módon egy fotó. Bár a meztelenséget természetesnek tartom pl fotókon, akár felnőttről, akár gyerekről van szó, más kérdés, hogy ebbe is bele szoktak egyes emberek kötni.

Eddig a gondolati mellékágak, de közvetett módon ez is idetartozik, hogy pl a gyerekkori traumámról nyilván nem tehetek, ugyanakkor az se bűnös, aki bármi extrémet rajzol, akár animálva, akár fix rajz fázisról van szó, és az se bűnös, aki lefotóz bárkit, ha avval nem sérti személyiségi jogait.

MOST NÉZZÜK KÖZVETLENÜL a kérdésedet:

A családi légkörbe mi való...

bár egy szülő és gyermeke között valamivel intimebb viszony elfogadható, mint egy bölcsődei / óvodai gondozó, pedagógus részéről, de ha most kifejtem, az említett intézményekben mi fér bele, automatikusan a családi légkörbe is belefér, apuka részéről és anyuka részéről is. Legfeljebb a szülők egy icipicivel többet, közvetlenebbet engedhetnek meg saját maguk részéről, a gyermekük iránt, persze figyelembe véve a gyermek életkorát is.

Természetesen a szexuális közeledés legenyhébb foka is kizárt, hús-vér gyermeken! Akár család, akár nevelési intézmény! Még csak célozgatni se szabad olyan módon gyermek előtt (14 éve alatti előtt), amely szexuális légkört teremtene.

Na tehát, kitérek most közvetlenül arra, hogy bölcsiben, oviban mit engedhet meg saját maga részéről a felnőtt (gondozó, nevelő, pedagógus) :

Kifejezetten KÖVETELMÉNY -pl gyermekpszichológiai okokra hivatkozva- mind a férfi, mind a női kollégákra nézve, hogy a kisgyermeknek hangsúlyozottan érzelmi szükséglete a rendszeres testi érintés, amennyire csak idő van rá és a helyzet adja, tehát erőltetni és túlzásba vinni nem etikus, mégis kellő gyakorisággal és gyengédséggel KÖVETELMÉNY - leszámítva a szexuális töltetűeket.

Kitérhetnék gyermekpszichológiai részletekre e vonatkozásban, de most nem csaponganék. Egyébként is józan paraszti ésszel belátható.

Nem számít szexuális töltetűen az elkerülhetetlen érintés, pl ha muszáj, akkor pelenkázás során az elkerülhetetlen érintések, vagy pl popsitörlés wc papírral, vagy a popsinál a kisgyermek megtartása, ha karba veszi a felnőtt. (Még mielőtt ebbe bárki belekötne, erre is kitértem a teljesség kedvéért).

Konkrét példa, mi tehető meg gondozó, pedagógus részéről bölcsődében, óvodában, sőt, tehát kötelező, egy viszonylagos gyakorisággal:

elsősorban a gyermek egyéni igényeiből kell kiindulni -még egyszer mondom: a szexuális jelleg minden esetben mellőzendő!-, de empátia is elvárható a felnőtt részéről, észre kell venni, ha pl gyámoltalan, félénk stb a gyermek, így gyengéd érintéssel is meg kell őt nyugtatni adott esetben, pl arcsimogatással, vagy ölben ülős játékkal stb.

Természetesen a testi intimitás akkor is kötelező, ha a gyermek érzelmileg általában kiegyensúlyozott, mivel életkori sajátosságából eredően kellő gyakorisággal és intenzitással a felnőtt védő-óvó testi közelségére nekik is igényük van, nem csak a szorongó gyermekeknek.

Konkrétan ilyen pl (helyzettől függően) :

- a gyermek ölbe engedése, vagy a felnőtt ölébe ültetése;

- ölbéli játékok (höcögtetés-lovagoltatás), ennek vannak külön játékgyűjteménye, ugyanakkor komoly pszichológiai vonatkozásai is (akit érdekel, írhatok erről is, ha ismét erre járok) ;

- karba venni a kisgyermeket, adott esetben

- arcát simogatni, indokolt esetben, olykor spontán mint rövid, nyugtató, együtt érző gesztus;

- testi gondozás (popsitörlés, pelenkázás ha szükséges, öltöztetés-vetkőztetés, amikor szükséges, pl udvari játékhoz, csendespihenőhöz) ;

- csendespihenő alatt szinte kötelező az óvodapedagógus részéről a nyugtató arc cirógatás minden kisgyermek számára, kvázi futólag (főleg magas gyermeklétszám esetén futólag), de őszinte érzelmekkel, figyelmesen;

- testnevelés során a gyermek testének segítése, pl bukfenc esetén a testének átlenddítése, ha szükséges;

Most csak néhány tipikus olyan fajta esetet soroltam fel, melyekbe egyes tudatlanok előszeretettel kötnek bele, holott szakmailag indokolt ,sőt, elvárt intim érintésekről van szó a fenti példákban.

A szándék a döntő.

Természetesen a gyermeknevelés nem egzakt tudomány, nem lehet matematikai pontossággal felvázolni, hogy hol a határ. Rá kell érezni, és ki kell állnia saját magáért a gondozónak ,pedagógusnak, akár a gyermekpszichológiai kutatások eredményeire hivatkozva (akivel szemben a józan paraszti ész nem elég, mert kötözködő).

Ami határeset egy óvodában, bölcsődében a felnőtt részéről, de a szülő részéről fontos időnként:

rendszeres csikizés-bolondozás, gyakori puszilgatás, masszázs, stb...

Természetesen a szülő részéről is tilos bármiféle szexuális jellegű érintés ill légkör megteremtése.