Visszahúzódó szülők, hogyan alkalmazkodtok a pörgős gyereketekhez?

Nálunk is ez a helyzet. Azt vettem észre, hogy a gyermeki cserfesség kapukat dönt le, jelen esetben én kicsit nyitottabbá váltam, pedig én is előre rosszul voltam a játszótéri csevejektől. De az igazság az, hogy valahogy egymásra találnak a hasonló beállítottságú és gondolkodású anyukák, és mondjuk 3 év otthonlét mellett irtó jól tud esni más felnőtt társasága:) Szerencsés esetben nem üres locsogásról van szó, hanem kiderül, hogy semmilyen nehézséggel nem vagyok egyedül, és kölcsönösen tudunk segíteni egymásnak.

De aki ne szimpatikus, vagy az, ahogyan a gyerekével bánik, azzal a köszönésnél többre nem szoktam szorítkozni. Ha a gyerekem épp az ő gyerekével barátkozna, az nehezebb dió, de akkor sem játszom meg magam, udvarias vagyok, ennyi.

Én otthon szívesen elmolyolnék a kertben, mondjuk a gyerek is szeret molyolni a kertben. De az oviban minden ki van plakátolva ami a városban esemény, és amikor jövünk hazafelé akkor a folyosón ha rámutat egy plakátra és megkérdezi:

- Apa, ha jó leszek és szófogadó, akkor elviszel engem is a villanyvasút kiállításra?

Erre mit mondhatnék, beleegyezem. És persze elviszem. Csak a nagyon zsúfolt helyeket viselem nehezen, és gyakran még én is élvezem ezeket a rendezvényeket, ahová a kisfiam nélkül biztosan nem mennék. De a kedvéért elmegyek (elviszem) és ha már ott vagyunk, én is igyekszem jól érezni magam, ami általában sikerül is :-)