Anyukák mennyire alkalmazkodtok? A baráti körötök mennyire veszi figyelembe, hogy babátok van?

Szerencsére nálunk zömében gyerekesek vannak, de akiknek nincs, azoknak évek óta nincs, így nehezebb.

Vannak direkt olyan progik, amik csak felnőtteknek szólnak, gyakorlatilag mindig megbeszéljük, hogy gyerekes vagy gyerekmentes esemény. Ennek függvényében viszi (nem viszi) mindenki a sajátját. Persze vannak olyanok is, hogy egyikünk azt szeretné, hogy gyerekes lenne, de ha az az ésszerűbb, hogy ne legyenek ott a gyerekek, akkor lebeszéljük őket, illetve megkérjük őket, hogy ne hozzák el a csemetéket. Ebből még soha nem volt sértődés.

Nekem 3 és 1,5 évesek a gyerekek, én pl. egy beülős kávézgatás esetén lebeszélnék mindenkit arról, hogy hozza a gyereket, de ha egyikünknél csapunk egy kávézós délutánt, oda simán vinném. Amikor még picik voltak kb. 10 hónapos kor alatt, simán elvittem őket beülős kávézgatásra (persze, ha nemdohányzó helyről beszélünk).

Nálunk szépen lassan lecserélődött a baráti kör emiatt. A gyerektelenek háttérbe szorultak, a gyerekesek, akikkel előtte már alig találkoztunk, most újra előjöttek.

Én megismertem új anyukákkal/gyerekeikkel a játszótéren.

Nekem (és a férjemnek sem) már nincs kedvem a gyerektelen barátokkal találkozni, idegesít, ha dohányoznak, idegesít, ha isznak. Még első nyáron elmentünk velük nyaralni (akkor volt 7 hós az első gyerekünk), de nem volt már jó igazán.

Aztán beláttuk a férjemmel, hogy ez már nem a mi világunk.

Tartjuk persze velük a kapcsolatot, de inkább telefonon, néha találkozunk.

Én nem voltam toleráns egyáltalán, kifejezetten idegesített néhány dolog (pl amit írtam dohányzás, pia). A másik meg, hogy szívesebben beszélgetek gyerekesekkel, egyszerűen most velük jobban megtalálom a közös hangot.

Egyébként szerintem a gyerektelen barátok is örülnek, hogy nem megyünk velük többet nyaralni, mert így legalább kedvükre bulizhatnak, hangoskodhatnak (közös házat szoktunk bérelni).

3.vagyok.

Egyébként az a véleményem, hogy az ember változik, így az sem baj, ha a barátok is változnak.

Régen hittem benne, de már nem hiszek az örök barátságban.

Első vagyok:

Egy kicsit "vitatkoznék" az utolsóval. Szerintem a jó barátság/társaság alapja pont nem az, hogy csak egy téma legyen. Engem pl. halálra idegesít, hogy a játszótéri anyukák zöme csak és kizárólag a gyerekről tud beszélni. Mintha a gyerek születésével megszűnt volna minden más.

A bulizós részét pedig abszolút nem értem. Attól még, hogy gyerekeim vannak, szeretek bulizni, uram bocsá' inni és dohányozni. Nyilván nem a gyerekeim előtt fogok lerészegedni és nem fújom az arcukba a füstöt, de ahhoz még túl fiatal vagyok (és leszek is mindörökre), hogy innentől kezdve apácaéletet éljek és csak a gyerekekről tudjak beszélgetni.

És én hiszek az örök barátságban :) A baráti társaságunk alapjai 25 éve ismerik egymást.

Nálunk is mi vagyunk az egyetlen gyerekesek. A fiam 16 hónapos, igazából a születése óta nem sok minden változott.

Néha én is kiakadok rajtuk, mert egyszerűen nem értik meg, hogy pl bulizni menni nekünk sokkal könnyebb, mert a nagyi örömmel bevállalja a babát éjszakára, mint hogy pl én egyedül, segítség nélkül napközben bemenjek a városba a babával. (távolsági busszal, babakocsival) Az egyik barátnőmmel egy településen élünk, de ő most az esküvőjét szervezi. Hetente felhívom, mizu, de úgyis az lesz a végén, hogy ÉN nem mentem át hozzá soha, pedig ugye én marhára ráérek itthon a gyerekkel.

A másik barátnőm folyton kér, hogy menjek be hozzá a munkahelyére. Amíg csak terhes voltam, simán beugrottam hozzá az orvosi vizsgálatok után, most viszont 16 hónapos a fiam, megint terhes vagyok, viszont az ő munkahelye előtt lépcsők vannak. Nekem meg semmi kedvem nincs a 2 órás várakozás után, amire a fiamat is vinnem kell, még felhurcolni a babakocsit hozzá, félidős terhesen.

Szóval ez van. Bizonyos dolgokban (megjegyzem amik nekem nem is problémák) nagyon gondoskodók meg előzékenyek, de a gyerekes szülők hétköznapjait egyáltalán nem tudják átérezni. Nem is értem néha, miért nem egyértelmű, hogy egy nem egészen másfél éves gyerekkel, félidős terhesen kész tortúra felszállni egy buszra, és fél órát utazni?

Viszont most a másik barátnőm elkísér 4D uh-ra. Szóval azért vannak jó pillanataink:)

Az én társaságomban sincs más gyerekes, csak én.

Amikor megszületett a fiam, na jó, nem rögtön, hanem amikor már olyan 4-5 hónapos volt, akkor én akadtam ki a barátaimra, de nagyon, hogy ha mennek valahova, miért nem hívnak soha. Ők meg néztek rám, hogy mi bajom van, hát azért nem hívtak, mert biztos nem tudok/akarok menni, mert pici babám van. Akkor mondtam, hogy jó jó, de jól esne, ha legalább megkérdeznék :) Azóta mindig megkérdezik :) Ha azt mondom, hogy nem tudok menni, akkor nem, de azért van, hogy velük tartok (amúgy már majdnem 4 éves a fiam, de kisebb korában is volt, hogy elmentem ide-oda nélküle). Meg ha olyan esemény van, ahova tudok menni a fiammal is, akkor megyek vele együtt, ebből sosincs probléma.

Egyetlen emberrel szoktam összetűzésbe kerülni, sajnos pont egy nagyon régi barátnőmmel, aki a négy év alatt azt megszokta, hogy olykor elmegyek este is ide-oda, ebből nincs gond, de ő rendszeresen az utolsó pillanatban szól (értsd: este TÍZKOR felhív, hogy menjünk el valahova), aztán kiakad, ha azt mondom, hogy nem tudok menni, de ha pár nappal korábban szólt volna, akkor elintéztem volna. Nem egyszer összeveszett már velem ezen, hogy "bezzeg másokkal el tudsz menni", és nem nagyon érti meg, hogy pusztán azért, mert "mások" időben szólnak. De őszintén megmondom, ha nem lenne gyerekem, akkor sem venném jó néven, ha este tízkor akarna valaki dróton rángatni, ha egyszer én nem úgy készültem, hogy megyek valahova.

Jó, hogy hiszel az örök barátságban :)

Egy darabig én is hittem benne, de már nem tudok, túl sokat csalódtam (és nem a gyerekek miatt).

A bulizás meg nekem nem hiányzik, eleget buliztam már életemben, talán többet is, mint kellett volna, ezért idegesít már ez az egész cigi,pia kérdés.

Nem csak a gyerek a téma nálam azért :) :)

Azt hiszem, a 3.v 4.válaszoló vagyok