2 évesem mindent a szájába vesz, megeszik. Meddig tart ez? Elegem van.

Sorry az elírásaimért,

HELYESEN:

2. bekezdésemben:

- amiről;

- lesöpröd.

Az írásom közepén levőt is korrigálom:

- túlzásba;

- gyakran;

- jellemzi (a "jellemző" helyett).

A mondandóm végét annyiból pontosítom is, hogy nem csak vagylagos, de lehet mindkét tényező is oka egyes esetekben (azaz nem kellő érzelemmel, ÉS nem kellő ideig).

Sietnem kellett, elnézést mindenkitől az elírásaimért.

Én sem olvastam el azt a sok szöveget, amúgy is mindegy, miért vesz a szájába dolgokat, az a lényeg, hogy mikor hagyja abba. Amúgy én fél évig szoptattam, lehet van összefüggés, de kit érdekel.

Mit mondott a doki, voltatok már?

Én sem olvastam el, csak belekezdtem, de ideges is lettem a sok okoskodástól.

Arra viszont kíváncsi lennék, hogy mit mondott neked a doki?

Kedves kérdező: amit az imént megfogalmaztál, magadtól is tudhatod, h ("szépen elmagyarázni a gyermeknek"), bár nyilván nem mindig és nem minden gyermek számára elegendő.

ÉRTENI kell a gyermekek lelkét, ez a kulcs és erről írtam - mégpedig átfogóan, összefüggésében érteni, a felnőttkori kihatással együtt.

Te meg szimplán elvárod, h mások receptet adjanak neked, holott a gyermeknevelés NEM recept! A gyermekkorosztály pszichéjének megértése az első lépés, h rá tudj érezni, adott helyzetben melyik gyermekkel mi a helyes teendő. Neten át ez nem kivitelezhető, a kérdezőnek van csk erre lehetősége a konkrét gyakorlati formában. De egy válaszoló a gyermeki lélek megértéséról viszont adhat infomrációt, ahogy én tettem - mert ez az alapja a annak, h a gyakorlatban képes legyél dönteni.

Ebben segítettem, de inkább lekezelted a segítő embert, engem, a többi meg ugrott rám nyájszellemben...

Nyilván a kérdésed alapján azon felüli tényezőkre voltál kíváncsi, hogy "kell a türelem".

Vajon mégis miért okoskodás, ha érdemben válaszol az ember és nem a válasznak az evidens, magától értetődő részét fejti ki, mint ti, hogy "kell türelem"...?

Részletes, gyermekpszichológiából és gyakorlatban is megtapasztalható meglátásaimat olvashattad azokban.

Mi motivált téged a kérdéskiírásban? Hogy megtudd, h szépen el kell magyarázni a gyereknek türelmesen?? Ezért? Ennyi erővel én is lesöpörhetném az érveidet meggondolatlanul egy mozdulattal, mint te, h szerintem "no comment", ahogy te foglalmaztál. Ha meg szakember segít, akkor bezzeg "okoskodik", nemde...?

Érdemben segítettem, te meg belémkötöttél ezért...

Vajon nem puszta önigazolásból írtad ki a kérdést? Vagy hogy könnyed cseverészést folytathass a többi magányos anyukával? Mert ha igen, akkor legalább:

tiszteld légyszives azokat, akiket kihasználsz avval, h kérdésnek álcázott kiírásodra segíteni vágyó és segíteni tudó (gyakorlati szak)emberek idejét és jó szándékát rabolod, majd ok nélkül leszólod és lehülyézed.

Nem ártana magadba nézned. A szakember idejét öli, h segítsen, erre az anyák egy része így reagál - nem csak rám, hanem sokszor másra is, aki érdemben válaszol, mint én, tehát akik mi nem csak annyit ,hogy "türelem kell a gyerekhez".

Ha önmagadtól arra se jöttél rá, h türelem kell a gyermekhez, akkor miért vállaltad, vagy akkor miért vagy türelmetlen azokkkal, akiktól segítő választ vársz? Vagy a hozzád hasonlóan tudatlanoktól vársz választ? Akkor miért nem jelzed külön, hogy hozzáértők ne fáradjanak, mert hátsón rúgod őket...?

Elképesztő, milyen emberek piszkálódnak a neten. Hátulról mellbe... Hát "gratulálok"... A többi birka meg csordaszellemben a szakembernek esik. Aztán jön a szokásos válasz, amikor megvédi magát az ember, h én vagyok a bunkó és nem ti... Congratulation!

Kedves kérdező, kényelmes és lelkiismeretlen dolog részedről belemagyaráznod adott személy cselekedetébe támadást, pláne ha olyanra magyarázol rá támadást -amely megnyilvánulásod által valójában te intéztél támadást- amely személy pro és kontra végigvezette a téma tárgyát. Nyilván logikai képtelenség kivitelezni az összetett témák javarészében, hogy minden lehetséges érv legépelésre kerüljön.

De ettől még több szempontból körül lett járva a kérdésed, mégpedig azért, hogy segítsünk neked a kérdésedben. Az, hogy ártó szándékot vetítesz rá, EZ ESETBEN rólad szól; tehát vajon ki is támadott valójában...?

Kérdező,

ennyit tettem kiindulásképp:

"A kedves anyuka meddig szoptatta a gyermeket? Nagyon nem mindegy."

Erre kiderült, h igazam van, reagáltad, hogy csak három hónapig.

Erre te magadra vetted, h szerinted ez támadás, sőt, előtte kilométereket írtál arról, hogy ez szerinted -hasraütésre- miért "hülyeség"; logikailag meg alá se támasztottad, se semmiféle szaktudással. Ellenben velem.

Te magad ismerted be, h igazam van: rövid ideig szoptattad.

És eközben sehol se okoztam lelkiismeret furdalást neked, de te magadra vetted.

Elkezdtél kiborulni, hogy hú de "támadó" ember vagyok teszerinted. Na de , kérem szépen, tény ami tény:

rövid ideig szoptatás

->

van következménye

- kiderült, amit Sigmund Freud , világhírű pszichológus/pszichiáter is felfedezett, logikus módon: kamaszkorban, és/vagy felnőttkorban igyekszik bepótolni ezt az ember, kompenzálni a babakori hiányát a szoptatásnak, pontosabban túl rövidideig tartó mivoltát. Szájas dolgokkal, pl dohányzás. És / vagy egészségügyi következménye van: ANOREXIA / BULÍMIA. Tehát EMÉSZTÉSI gond ilyen-olyan fajtái. A babád meg azt is a szájába veszi, amit eyg átlag baba nem . ez volt a kiinduló problámád.

Megírtam a Sigmund Freud által felfedezett logikus választ: nem szoptattad eleget, így hát túlzásba viszi a babád a szájas dolgokat, mert a babád így kompenzálja ezt a hiányt.

Mégis mi sértő volt eme kifejtésemben?? Semmi. Te magadra vetted. Erre nem tudsz mást írni , mint hogy szerinted mások a nem nomrálisok és nem te vagy abnormális. :-)))

Ilyen az élet, én is, te is ,mások is olykor hibát követünk el - ez van, az ember jó, ha mielőbb felismeri az eddigi hibáját, és korrigál, amennyire csak sikerül.

Én legalábbis így állok az élethez.

Te meg nem, ahogy látom, hanem inkább megsértdősz alap nélkül, hogy én rájöttem, mit szúrtál el. Pláne furcsa tőled amiatt, hogy te magad kérdezted, hol nem stimm a dolog, mi a nyitja, mi az oka, h babád túl sok mindent vesz a szájába, más babákhoz képest.

Segíteni vagyunk itt sokan (kivéve a kötözködő trollokat, akli te is vagy, ezek szerint), te meg, kérdező, kötözködsz, amikor jó szándékű és hozzáértő ötletet kapsz a kérdésedre.

Holott te magad ismerted be, h beletrafáltam a megoldás lényegébe, pusztán egy (indító) mondatommal:

"A kedves anyuka meddig szoptatta a gyermeket? Nagyon nem mindegy."

Képzeld, ez a felvetésem NEM azt jelenti ,hogy "gyilkoltál-e", se semmiféle számonkérő nem volt ebben. Egy normális ember -veled ellentétben- örül a MEGALAPOZOTT ÉS JÓ SZÁNDÉKÚ segítő infóknak, ami segítő infó mögött semmiféle támadó szándék nincs.

Analóg példa: tegyük fel, nem szól a rádióm. Megkérdek valakit:

Én kérdezem: - Figyi, van ötelted, miért nem szól a rádióm? Hiszen megnyomtam a bekapcsoló gombot...

Valaki válaszol nekem: - Nézzük csak... nos, én rájöttem: elfelejtetted feltekerni a hangerőt.

Erre ÉN: - ÁÁÁ, BASSZUSKULCS , DE FIGYELMETLEN VOLTAM, KÖSZI szépen, hogy rájöttél, mit csinálhatam volna jobban, máskor ügyesebb leszek. :) Erre nem gondoltam eddig, eztán ezt a tényezőt is figyelembe veszem. :) Na meg hogy már ezt elszúrtam, hát a múlton már nem tudok változtatni, ez van, kihozom a lehető legjobbat ebből. Eddig rendszersen ellőfordult, hogy 10 percet kínlódtam a rádióval, mire véletlenül sikerült "szóra bírnom", ezentúől már tudni fogom, mire ügyeljek, és nem kell 10-20 perceket véletlenszerű kísérletezéssel kínlódnom, h megszólaljon a rádióm. De jó, h segítettél, köszi. :)

Ez egy fiktív, kitalált példa volt. Egyébkétn bárkivel még iylesmi is előfordulhat, még számítőgép programozókkal is ,h apró figyelmetlenség miatt hibázik. Vagy adott esetben komolyabb ismerethiány okán. Na és? Tanulunk, fejlődünk, javítjuk saját tüökéletlenségünkön. Legalábbis valahogy így kéne, szerintem. Ellenben te vérig sétrődsz és csapkosz a segítő válaszért cserébe... akkor minek teszel fel kérdést? Önigazolás okán?? Azt meg minek?? Hogy becsaphasd önmagad??

Tehát AMENNYIBEN NEM bántó szándékkal segítettek nekem a képzeletbeli páldában, a rádiós példában, hogy "Te lökött hülye még eSSe tudod, höh?", hanem ehelyett kultúráltan, segítőleg elmondja meglátását, ötletét, akkor ÉN ÖRÜLÖK annak!

Ellentétben a te paranoid reakcióddal a jó szándékú és hozzáértő segítő reakciómra, amiről még be is láttad eleinte, hogy beletrafáltam.

És akkor te mondod (cinikusan), h szerinted én nem vagyok százas. És nem te... :)))

Ha meg viccnek szántad, elég gyenge a humorod. Segíteni vagyunk itt, nem azért, h te kilométereken át logikátlanul, alátámasztás nélkül kifejtsd (mert idővel ezt tetted, ezért én készségesen hosszan reagáltam rá, ismét segítőleg irányodba), szóval nem azért vagyunk itt sokan, akik NEM trollok vagyunk (veled ellentétben), hogy kilométereken át alátámasztás nélkül kifejtsd, hogy a válaszom, amit te magad ismertél el előzetesen, hogy reális meglátásom -mondtad: "Igen, csak 3 hónapig szoptattam a babámat"- a válazom szerinted hülyeség, mert... mert szerinted CSAK. Ez aztán a logikus és tapsztalati, avagy tudományos meglátásod, és magyarázatod arra, h én vagyok hülye és nem te. Én olyan nem modntad, h te hülye vagy, ellenben te énrám igen, alaptalanul. Ezek után jogos a kérdésem: mégis vajh' melyikőnk a hülye...?

Jaj, de fáj neked, hna segítséget kapsz... Istenem... Akkor miért teszel fel kérdést? Hogy kiderüljön, hogy valaki okosabb nálad és ezért irigy lehess rá és letámadhasd, plusz a segítőre foghasd, hogy "ő támadott téged"? :-)))

Ezt az infantilis játékot, amit művelsz, ejjj... Avagy puszta önigazolásból jársz ide, ellenben aki szakember és nem azt válaszolja, ami választ elvártál, akkor belekötsz, ahogy belém is...

Akkor minek tettél fel kérdést, ha nem választ vársz? Kérdem én, aki szerinted nem vagyok százas. :-)))

Segítettem most neked elmagyarázni a negatív hozzáállásodat.

Igazán készséges voltam.

Legközelebb ennyit se kapsz tőlem, önzetlen segítőtől. :)

Mert ezek szerint nem igényled a szaktudást, hanem inkább az önigazolást, meg hogy kötözködhess. Biztos sokra mész vele. :)))