5 éves lányom semmi szeretetet nem mutat a kisebbik iránt, meg fog ez változni mert nagyon aggódom?

Jó sok választ kaptam ismét, bár kicsit elment más irányba a beszélgetés mint ahogy indult.

Írtátok, hogy nekem akar megfelelni. Ez miért baj? Szerintem az a normális, ha egy gyerek szeretne megfelelni a szüleinek. Persze nem úgy értem, hogy abnormálisan elvárt dolgokban, de az hogy jóban legyen a tesójával az az ő javát is szolgálja. Valószínű, hogy első pár alkalommal még csak azért játszik a tesójával, hogy megfeleljen nekem, de aztán a sok pozitív visszajelzés amit a tesójától kap, meghozza a kedvét és magától is foglalkozik vele. Annyira hálás közönség a kicsi, mindenen kacag, minden tetszik neki.

Valaki írta, hogy ne foglalkozzak a témával mert még nagyon kicsik. Igen, de ezt a kötődést fokozatosan lehet kialakítani , ha most levegőnek nézik egymást akkor nem hiszem hogy egyszer csak a nagylányom a fejére csap, hogy "nahát, hiszen itt van még egy gyerek a lakásban, játsszunk már valamit".

Nagyon ritkán kérem meg direktben valamire, inkább terelgetni szoktam , de volt már olyan hogy kifutok a mosdóba, addig a két percre tudnál figyelni a babára? Általában kelletlenül szokott rá reagálni.

Meg valaki írta, hogy baromság hogy ajándékot hozott a kistesó a születésekor...Na, pont ugyanígy gondolom, csak annyit rágta a védőnő a fülemet hogy mindenképpen kapjon a nagylány ajándékot a picitől, hogy abban a hormongőzös állapotban úgy gondoltam, hogy jó ötlet lenne. Mint azt látni is lehet, nem vált be!

27-es , a te válaszodat külön köszönöm mert már kezdtem azt hinni, hogy tiszta hülye vagyok amiért fontos számomra, hogy a gyerekeim szeressék egymást. Sokan akik válaszoltak szerintem vagy gyerektelenek, vagy csak egy gyerekük van és nem is akarnak többet.

Ovi: egy alkalommal próbáltuk azt, mióta megvan a kistesó, hogy bent alszik a nagylány, de nem tetszett neki, állítása szerint már nagyon hiányoztam neki. Úgyhogy nem tervezek több ilyen alkalmat. Nekem mindkét gyerekem igénye egyformán fontos, ha nem lenne az akkor simán nem érdekelne és ellenkezés dacára is bent tartanám a nagylányt 4-ig az oviban. De ha én odafigyelek az ő igényeire akkor igenis elvárhatom, hogy ő is odafigyeljen arra hogy én mit szeretnék. Nem szeretnék egy egoista, elkényeztetett kis akarnokot nevelni.

És egyébként a kérdés kiírás óta nagyban javult a helyzet, sokat voltunk kettesben a nagylánnyal és talán ez segített talán a beszélgetések a témáról, de látványosan jobb a kapcsolata a kishúgával. Egyik nap éppen bent aludtam a szobában és apukájuk vigyázott rájuk, amikor arra keltem fel hogy kint a nappaliban megszakadnak a nevetéstől a nagy és a kicsi. Kimentem halkan, és csak néztem őket, olyan édesek voltak! A nagylány produkálta magát, mutatott pár dolgot a kicsinek, talált ki újabb és újabb játékokat...Utána meg is simogatta. És kicsit később elsírta magát valamin a kishúga, odament és magától átölelte. Meg már felajánlotta hogy a kinőtt bicaját odaadja a tesónak. És hasonló dolgok voltak, úgy örülök neki!