5 éves lányom semmi szeretetet nem mutat a kisebbik iránt, meg fog ez változni mert nagyon aggódom?

Ez komolyan normális lenne, hogy az egyik testvér kimondottan nem szereti a másikat? Én ebbe nem fogok beletörődni, mert ez az egész életüket meghatározhatja. Most még kicsik, még tudok tenni valamit, később már esélytelen. Lásd a korábbi hozzászóló, aki már huszonéves és épp csak elviseli a testvérét. Én ezt nagyon egoista hozzáállásnak tartom, nem fogom hagyni hogy az én gyerekeim is ilyen egoisták legyenek! Sajnálom, hogy a válaszoló szülei hagyták, én nem fogom. Nem lehet erőltetni a szeretetet de egymáshoz lehet őket talán édesgetni, amíg nem késő, erre kértem tippeket.

Tegnap elmentünk a nagylánnyal bicajozni és utána beültünk egy cukiba, beszélgettünk és szóba hoztam a testvér-témát is, kérdeztem hogy miért nem játszik vele, azt mondta hogy azért mert babajátékai vannak. Elmeséltem neki hogy amikor ő pici volt, akkor mi apával nagyon sokat játszottunk vele babajátékokat mert tudtuk hogy örül neki. És hogy nekem a legnagyobb öröm az, amikor azt látom hogy ő milyen szépen foglalkozik a testvérével.

Amikor hazamentünk, leült a kanapéra és kicsit jászott a kistesóval, nagyot kacagtak és én nagyon boldog voltam :-)

Máskor is csináltunk már ilyen programokat kettesben (korábbi hozzászólónak írom) és fogunk is még.

Nekem két gyermekem van, mindkettőnek a lelkivilága fontos, nem tudok és nem is akarok úgy tenni mintha még mindig a nagylány létezne csak, a kicsire milyen hatással lenne vajon ha a testvére levegőnek nézné éveken keresztül? Oké hogy a nagylány nem lesz lelki sérült mert csak ő van a központban mindig, de a kicsi meg igen. Akinek amúgy is mindenből kevesebb jut (leginkább időből), hiszen ő jött később. Ez nem igazságos.

Azt még sose mondta hogy utálja a kistesót. Tegnap a cukrászdában erről is beszéltünk, kérdeztem tőle hogy idegesíti-e amikor odamegy hozzá a tesó és a ruháját rángatja. Mondta, hogy igen nagyon idegesíti. Mondtam neki, hogy hát az engem is nagyon bosszant és engem még harapdálni is szokott, de ő még nagyon kicsi és ezeket el kell neki mondani hogy nem szabad. És hogy mikor ő volt baba akkor ő is rángatta a ruhámat. Kérdezte, hogy de ő is harapott? Mondtam, hogy nem te nem haraptál meg csak egyszer, neked egyszer elég volt elmondani , de a tesó meg olyan hogy neki többször el kell mondani.

Ez az ovi téma meg, a nagylányom 2 éves kora óta bölcsis, utána jött az ovi és a kiscsoport végét járta amikor szültem. Nem fogom kivenni hogy kihagyja a középsőt mert utána a nagycsoportba meg úgyis vissza kell iratni. RÁadásul semmi baja az ovival, imádja mindenki, jókat játszanak a barátaival, és mondom délben már jöhet haza. Szerintem így optimális. Mindig el szoktam neki mesélni, hogy mit csináltunk itthon a tesóval amíg oviba volt (persze semmi érdekeset nem mesélek csak hogy játszottunk, ettünk, aludtunk).