Miért az anya-gyerek kapcsolat első 3 éve meghatározó a kicsi szempontjából? Miért nem mondjuk az apával való kapcsolat?

Elsődleges gondozó a korrekt kifejezés. Ez általában az anya.

De ha az apa az, akkor ő a meghatározóbb.

Bár szerintem egy jól működő, két szülős családban az apával való kapcsolat is sokat nyom a latban, hiszen ideális esetben ő is sokat foglalkozik a gyerekkel.

Tudod van az a facebook poszt, amikor a kisfiú bájosan mosolyog, mert őt az anyukája mindenkinél jobban szeteti, mert az apukáját már 4* lecserélte, de őt egyszer sem.

a gyere életében a legfontosabb személy, aki ellátja, neveli az esetek 99%-ában anya. Ha pl apánál van elhelyezve vagy ő van gyesen, akkor más a helyzet.

én tanultam gyermekpszichológiát meg fejlődéspszichológiát, nem is tudom hogy lehetne megfogalmazni pár mondatban :)

nagyon összetett és nagyon nagyon bonyolult, de pl. amit az leső ír, az teljesen más. nyilván hatással van a gyerekre az apa is, de az anyával való kapcsolat teljesen más, hisz vele volt egy, őt ismerte meg már "földi" létezése előtt, normális esetben ő eteti, gondozza, ápolja, ott az ősbizalom ami az apa iránt nincs meg, mert egyszerűen nem ő szüli meg :)

de nem, nem lehet ezt néhány mondatban elmagyarázni :D

szóval ez egy nagyon sokrétű, összetett dolog. ha nagyon leegyszerűsítjük akkor igen, az apa is nagyon sokat számít és nyilván nagyon sok mindent tőle kap, de vannak olyan fejlődési dolgok amikért kizárólag az anya-gyerek kapcsolat a felelős ha minden rendben, normális körülmények között él a gyerkőc :)

"de az anyával való kapcsolat teljesen más, hisz vele volt egy, őt ismerte meg már "földi" létezése előtt, normális esetben ő eteti, gondozza, ápolja, ott az ősbizalom ami az apa iránt nincs meg, mert egyszerűen nem ő szüli meg :)"

Gondolom nem fő tantárgy volt a gyermekpszichológia. Kihagytad a számításból az újszülöttként örökbefogadottakat, ahol nincs eltérés a vér szerinti gyerekekkel szemben az érzelmi fejlődés szempontjából (feltételzve, hogy ugyanolyan gondoskodással és odaadással nevelik mindkettőt).

utolsó, mondjuk igen, nem jól fogalmaztam meg, valóban nem ez a megfelelő szó, de nem is tudom hogyan kéne leírni.

egyébként pont az ősbizalom az, ami nincs meg az örökbefogadott gyerekeknél. nagyon érdekes tanulmányokat kaptunk, elképesztő mik vannak :)

és valóban nem főtantárgyam volt!

kérdező, holnap megkeresem neked, van pont erről egy kidolgozott tételem és bemásolom privátba :)

[link]

A lényeg:

Az intrauterin fejlődés közben kezd kialakulni az a szoros kötődés ami anya és gyermeket olyan szorosan összefűz. Szülés utàn is duàl- unióban él anya és gyermek,hiszen az újszülött a születéssel nem vàlik le az anyjàról,a lelki köldökzsinór ott marad összekötni őket. Ezért a baba még jó darabig azt hiszi,hogy ő anya egy része. Az első "bevésődés" amit a baba megtapasztal megszületése utàn az az anyja,aki puha és melegìti, ott a megnyugtató ismerős szìvdobogàs, és persze a tàplàlékot jelentő cici. Ezért nézegeti az újszülött az anyjàt és az anyuka ezért hajol hozzà ösztönösen közel.

Mindez ideàlis eset volt. Ahol örökbefogadàs van,ott mindig minden esetben érezhető a személyiség későbbi fejlődésében ennek az ősbizalomnak a hiànya. Mert ugyan lehet pótolni az anyàt,de az akkor is pótlàs marad.

Tényleg bonyolult folyamatok ezek,mind az anya,mind a baba szempontjàból. Több kìsérlet is bizonyìtja (szőranya,drótanya kismajmokkal)pl hogy maga az érzelmi kapcsolat fontosabb a babànak mint pl a mozgàsfejlődés. Azok a babàk sokkal magabiztosabbak akiket 8-10 hónapos korukig szorosan pólyàban tartottak,de folyamatosan beszéltek hozzàjuk énekeltek nekik,mint azok akik szabadon mozoghattak,de kevésbé törődtek velük. Mozgàsfejlődésben pedig egy hónap alatt behoztàk a lemaradàst a pólyàsok a nem pólyàsokhoz képest.

Az apàval való kapcsolat az evolúciós fejlődés miatt akkor lesz fontos,amikor " kinyìlik" a gyereknek a vilàg. A tapasztalàs felfedezés korszaka ez,amiben apa lesz a minta. Persze ezt is ugyanúgy lehet pótolni,de ugyanúgy az csak pótlàs lesz. Ezért kell két szülő. Legalàbbis jobb esetben.