Tudnátok nekem tanácsokat adni óvoda kezés előtt?

Az önállótlansági problémák egy része magától meg fog oldódni, egy részén a dadus és az óvónők átsegítik majd. Emiatt ne aggódj, találkoztak már ilyennel.

Utálom, aki a frászt hozza rá az emberre, azt hiszi, ettől okosnak tűnik, és nem érdekli, hogy csak megnehezíti a másik ember dolgát...

Sajnos az elszakadás okozta "tüneteket", pl. amikor reggel úgy fejtik le rólad a síró és majom módra csimpaszkodó gyereket, nehéz megúszni. Ezt előre tudnod kell, és arra kell gondolnod, hogy ez a kötődés jele, normális lelki jelenség. Ha nem érdekelné, hogy veled van-e vagy egy idegennel, az lenne a baj. Lehet, hogy ezek nem mindjárt az elején jelentkeznek, hanem két hét után, de akinél a kötődés megvan, annál az elszakadás eddig ismeretlen jelensége valamilyen módon látható lesz. Ez ezzel jár és így van rendjén.

A legfontosabb tanácsom, hogy pozitívan, derűsen állj hozzá, de ne fess idealizált képet az oviról. Ugyanakkor legyél határozott és mindig őszinte. Ne mondd, hogy csak pár perce leugrasz a boltba és mindjárt jössz. Ne húzd a reggeli elválás perceit, igyekezz határozottan, kedvesen, mosolygósan viselkedni. Mindig mondd el, hogy csak délután (vagy ebéd után vagy amikor tényleg tudsz) jössz érte, de mindenképpen érte fogsz jönni mindennap, bármi történjék is, és együtt mentek haza. Amit ígértél, mindig tartsd is be, ne késs.

És ismerkedj össze az óvónőkkel. Ha kialakult benned egyfajta bizalom, könnyebben fog menni a pozitív hozzállás.

Ne az esetleges problémákon agyalj. Klasszak és vagányak vagytok, minden rendben lesz, büszke leszel!!!!

A fenti válaszokat kiegészíteném azzal, hogy minden óvodai nyiltnapra, rendezvényre vidd el. Nekünk sokat segített, mert utána konkrétan tudtunk beszélni az ott lévő szupi játékokról, illetve a nyiltnapok alkalmával megismertem az óvó néniket is, így könnyebben tudtunk csoportot választani. (mert nálunk lehet)

Valamint Janikovszky Éva: ÉN már ovis vagyok, vagy Szepesi MÁria Pöttyös Panni ovis részei egész részletesen és aranyosan belemennek az óvodai életbe, nekem nagyon bejöttek. És persze a gyereknek is tetszett.

Amúgy meg a "vért fogtok izzadni" beszólásoktól kész vagyok. Sokan, akik bölcsibe adták a gyereküket, azt gondolják, hogy az az egyetlen és igaz út. Egy óvónő barátnőm mondta, hogy az önnállóságot nézve inkább neveltetés kérdése az egész. Van olyan gyerek aki otthonról megy és nem tud egyedül enni, mert nem tanították meg. És ez a titka az egésznek. Az én fiamnak ilyen godjai nem voltak. Az elszakadás más kérdés, de mivel otton voltam a kicsivel, minek adtam volna bölcsibe? Bizony nem volt könnyű, az első két hét szívszaggató volt, de nem csak azoknak akik otthonról vitték a gyerekiket. Volt olyan is, aki bölcsiből ment, mégis sírt, mert nehezen állt át a bölcsiről az ovira. Benne van a pakliban!

Öltözködést amúgy kiscsoportba teljes mértékben még nem várják el.

Szóval fel a fejjel, szerintem ez egy tök normális természetes folyamat, és nem hinném hogy tutira "vért fogsz izzadni" Ez egyáltalán nincsen kőbe vésve!!

Minden menni fog magától, ne izgulj. Könnyen lehet, hogy lesz néhány kellemetlen pillanat a beszoktatáskor, lehet, hogy az elején sírni fog, de ez nem tragédia, a gyerekek többsége átesik rajta.

Az én fiam sem öltözködött, nem aludt el egyedül, amikor elkezdte az ovit. Szeptember óta jár, ott simán elalszik magától, itthon továbbra is csak összebújva, pedig mindjárt 4 éves. Egy hét alatt megtanult egyedül öltözni. Azóta sokkal jobban elvan magában is, ügyesen játszik. Továbbra is elég anyás, de az ovit is nagyon-nagyon szereti.

Menni fog, ne izgulj! :)

Én fiam is pontosan 3éves és 3hónapos volt- június elején született - mikor az ovit kezdte, nem volt bölcsis.

A szabályokat nagyon gyorsan megtanulta- az ovis szabályokat, az hogy valamiben nem önálló, az nem baj, mert ott jobban lesz ösztönözve is, illetve ügyesebb lesz, mert majd ő is látni fogja, hogy más már tudja egyedül is pl az öltözést- de egyébként is segítenek nekik.

Ez a része jól ment nekünk is.

Fiam egy könnycsepp nélkül beszokott, 3napig én is vele voltam az oviban, a 3. nap már csak 2órát, szóval az ovonénik is nagyon rugalmasan kezeltek minden szitut, és a 3nap után egyedül ment. Semmi gond nem volt- de azért mondhatom, hogy így is voltak dolgok, amivel sokat szenvedtünk.

Pl a csoportban a sok gyerek- többen nálunk elég kis durvák voltak. A fiam abszolút nem az, messze kerüli ezeket a gyerekeket. Nem is játszott senkivel kb január végéig, csak egyedül. De így ugyebár mindig a háttérben volt, jól kellett viselkedni, megfelelni az ovónéniknek, társaknak, szabályoknak, így mikor hazaért a feszültséget otthon kellett levezetni.

Olyan lett a gyerek, mintha 2énje lenne. Az oviban egy igazi okos, jófiu, nemgyőzték dicsérni, otthon meg egy akaratos kis hisztipalánta. Vég nélküli hisztik kiabálások vették kezdetét otthon- és megmondom őszintén, hogy ezzel nagyon nehezen birkóztunk. Erre rátett mégegy lapáttal, hogy szeptember óta nem volt még 2hétnél tovább oviba, mert állandóan beteg, valamint még ősszel műtötték is, akkor majdnem egy hónapot nem volt- így eleve nehezebb volt beszokni.

TAlán most, hogy kitavaszodott, most kezd egy kicsit magára találni, és a folyamatos hisztiknek kezd vége lenni. Mondhatni, talán most kezd igazi ovis lenni- azaz mostanra szokott be teljesen.

Nekem ő a középső gyerekem, a nagy kerek 3,5évesen kezdte az ovit, ő sem volt bölcsis, vele is nehéz volt, de vele máshogy. Ő nem lett hisztis, de áprilisig sírva járt az oviba és minden reggel ment a műsor, hogy nem akarok oviba menni..... Az sem volt egyszerű.... Ő is kb április-májusra szokott be úgy igazán.

Nem tudom másnál hogy ment, -de mi lényegében mindkét fiam ovis beszokását megkínlódtuk.

Ja még annyi, hogy mindkét fiammal jártam valami foglalkozásra, 2x is, hogy szokják a gyerekeket, a társaságot, de nem sok haszna volt.

Most a legkisebb gyerekem elmúlt 2éves, ősztől egy családi napközibe szeretném iratni, ahova hetente 2délelőttre hordanám el, mert ő is csak ovis lesz majd, azaz maradok vele itthon 3éves koráig. Ezt is csak miatta találtam ki, hogy talán nem lenne ekkora szenvedés az ovikezdés, ha ebbe a napközibe kicsit beszokna.

Talán ezt tudnám tanácsolni neked is, hogy esetleg még most keress ilyen lehetőséget ahova csak heti 2-3x is, és csak délelőttre is be tudnád adni a fiadat, hátha könnyítene a szeptemeri kezdésen.

Egyébként drukkolok, hogy minden jól alakuljon!! :)

Hülyeség.

Az én fiam se volt bölcsis. Sose bíztam órákra másra.

Még sem volt gond az ovival.Úgy volt hogy lesz beszoktatás, de a 3. napon már ott aludt.

Első nap csak pár órára mentünk, akkor ott voltam de nem foglalkozott velem.

Második nap fogtam magam kisétáltam, átmentem az ovi melleti parkba, ahonnan én láttam, de ő engem nem.Abszolút nem zavarta.

Az első egy hónap úgy ment hogy örömmel beszaladt, szinte el se köszönt tőlem.

Persze azóta (középsős) vannak olyan napok hogy le kell hámozni rólam, de ez kb olyan hogy egy felnőtt is van hogy úgy megy reggel dolgozni hogy szíve szerint belekapaszkodna valakibe, csak ne keljen menni.Csak mi már tudjuk hogy ezt nem tehetjük, a gyerek még próbálkozik.

Oviba csimpaszkodással, suliba hattyú halálával.