Ugye nem vagyok azzal egyedül, hogy soha nem mondanék ilyet a gyerekemnek, hogy "Üss vissza! "? Nyugtassatok meg!

Nem tudom hol làtod ezt kérdező,de azok akik nem védik meg magukat,azok àldozatokkà vàlnak vagy felnőtt korukra bàntalmazókkà. Igenis a tanulàsi folyamat része,hogy megvédi magàt egy gyerek, a helyzethez alkalmazkodva.

Sosem mondtam a kisfiamnak,hogy üssön vissza,pont azért mert àtlagban kb 10 kg-val és egy fejjel magasabb a kortàrsainàl,ìgy akàr komolyabb sèrülést tudna okozni. De azt mindig hangsúlyoztam,hogy védje meg magàt,ne legyen àldozat. Azzal ha tiltom az önvédelmet csak a gyerekben okozok feszültséget hiszen az ösztöneit fojtja el,és rosszul jön ki az adott helyzetből is,és amìg nekünk itthon van konfliktuskezelési kultúrànk,addig ez sokakról nem mondható el. Màrpedig van az a helyzet,hogy a màsik kölök csak a pofonból ért. Akkor kapja azt, teljes mértékben szituàció függő.

Amit te mondasz az a két véglet és egyik sem jó.

Kövezzetek meg, ha nem ilyen formában de igenis azt fogom mondani a fiamnak hogy ha megütik üssön vissza. Ettől még nem ketrecharcost nevelek belőle, de miért is kellene hagynia magát? Írtad, hogy peregjen le róla ha bántják, tanítsuk erre, én itt a szavakkal való bántást gondolom, és igen, ha szavakkal bántják engedje el a füle mellett és ne foglalkozzon vele, de ha megüti miért is hagyná magát? Ha a munkahelyeden téged arcon vágna valaki csak úgy, mert épp nem tetszik neki a hajad színe, te nem ütnél vissza? Persze, felnőttként az ember másképp is tud már reagálni, ha megütnek nem feltétlenül ütök vissza, inkább leordítom a másik fejét, de gyerekként ők ezt még szerintem nem tudják hogy lehet más képp is visszavágni. Nekem volt olyan osztálytársam, óvoda társam akit azért bántottam állandóan mert az szegény meghúzta magát, volt hogy minden nap kapott pofont a csoport nagyfiújától ő meg szegény csendben tűrte ezt. Na, én nem akarom hogy az én fiam ilyen legyen...

A fiam egyébként most 2.5 éves, januárban megy oviba, egyáltalán nem agresszív, soha nem verekedik itthon, szerintem azt sem tudja mi az. Biztosan azt fogom neki mondani ha megütik az oviban hogy legközelebb ne hagyja magát, vagy ő is lökjön-üssön vissza vagy kiabáljon rá a másikra, de ne hagyja magát.

Én a te nézőpontodat osztom. Nem is értem, mi lenne a világgal, ha mindenki ilyen adok-kapok módon intézné a konfliktusait. Bécike üt, Jancsika visszaüt, Bécike visszarúg, Jancsika belegyomroz Bécikébe, Bécike fojtogatni kezdi Jancsikát, Jancsika hátratekeri Bécike kezét.... Ugye nem gondoljátok, hogy a tettlegességet nem előzte meg valamilyen kisebb sérelem, amire a másik MÁR rátromfolt? Így aztán lehetetlen megítélni, ki kezdte! Mindenki tökéletesen meg van győződve a maga igazáról, mint egyetlen és megkérdőjelezhetetlen igazságról! Mégis mi lesz a végkifejlete az ilyen adok-kapoknak? ÉS tök mindegy, hogy gyerekekről beszélünk-e vagy felnőttekről!

Én ezt tanítom a lányomnak. Kerülje el azt, aki kötözködik. Mert a kötözködésnek ez a természetes büntetése: hogy elkrülnek, hogy senki se akar veled játszani. Nem a visszaütés. Ha elkerülni nem lehet, szóljon egy felnőttnek. Elsősorban annak, aki jelen van, ha ez nem elég, akkor nekem - majd én megvédem. De ne üssön. Nem süllyedünk le az ovis társak a primitív családtagjainak a színvonalára, csak mert ők le akarnak oda rángatni. Nem, ha különbnek tartjuk magunkat, akkor csakis az jogosíthat fel erre, ha különbül is viselkedünk.

"majd én megvédem."

Na pont az ilyeneket fogják minden nap bántani, ezek a gyerekek lesznek azok, akik mindenért nyávogva rohannak az óvónőhöz/tanítónőhöz, mert a legkisebb konfliktusnál is lefagynak. A gyerekek között vannak balhék és meg kell tanulniuk megoldani. A legjobb, ha szóban, de bizony előfordulnak verekedések is. Ettől még senki nem fojt meg senkit, de nem lehetsz ott mindig, hogy megvédjed, neki magának kell majd.